Ha mindent „jól csinálsz”, mégis fáradt vagy, lehet, hogy nem benned van a hiba. A tested sokszor nem ellened dolgozik – hanem túlélni próbál.
Egyre többen érzik úgy, hogy hiába figyelnek az étkezésre, mozognak rendszeresen és próbálnak pihenni, a kimerültség mégsem múlik el. Ilyenkor gyakran elhangzik a mondat: „biztos csak lusta vagyok”. Pedig a szervezet nem lustaságból lassul le – hanem alkalmazkodásból.
A test rendkívül intelligens rendszer. Ha hosszabb időn át túl sok inger éri – stressz, információáradat, rendszertelen alvás, állandó teljesítménykényszer –, akkor nem gyorsítani kezd, hanem takarékra kapcsol. Ez az állapot kívülről tunyaságnak tűnhet, valójában azonban védekező mechanizmus.
A folyamatos készenléti állapot felborítja az idegrendszeri egyensúlyt. A szervezet ilyenkor csökkenti az energiaszintet, tompítja a motivációt, és lassítja a regenerációt. Nem azért, mert nem akar többet – hanem mert már nem tud. Ez az „energiatakarékos üzemmód” sokaknál évek alatt alakul ki.
A probléma ott kezdődik, amikor erre még több nyomást helyezünk: intenzívebb edzések, szigorúbb étrendek, még kevesebb pihenés. Ezek rövid távon működhetnek, hosszú távon azonban tovább mélyítik a kimerültséget. A test ilyenkor nem reagál javulással – hanem visszahúzódással.
Az igazi megoldás gyakran nem az, hogy „többet teszünk”, hanem az, hogy máshogy. Ide tartozik az idegrendszer megnyugtatása, a napközbeni mikroszünetek, az elvárások újragondolása és a regeneráció valódi prioritássá tétele.
A tested nem ellenség. Ha lelassít, annak oka van. És ha megtanulsz együttműködni vele, nem küzdeni ellene, az energiaszinted is fokozatosan visszatérhet.
 |
 |
 |
 |
 |