Karcsúság feng shuival

A keleti lakberendezési és életfilozófiai szemléletmóddal az ezredfordulón ismerkedtem meg, amikor életem párjával átvettük első saját házunk kulcsait a felújítás után. Ott álltam a tök üres ház leendő nappalijának közepén, amikor fejbe vert a nagy igazság: én is ahhoz a kisebbséghez tartozom, akiből hiányzik az ízléses lakberendezésért felelős gén. Hogy miért a feng shui könyveket gyűjtöttem be? Mert Bridget Jones is akkor jött divatba, és ő úgy tapasztalta, hogy a megfelelő helyre rakott szemeteskuka segíthet céljaink elérésében. Nekem pedig nagy céljaim voltak, hiszen a nappali berendezése mellett gyereket is akartam.

Ismerkedés a chi-vel
A beszerzett tankönyvek szerint feng shui szempontjából az a ház, amelybe a megtakarított pénzünket öltük, kész katasztrófa volt, ugyanis L-alakú, és a négyzethez hiányzó részt egy szerszámos sufni tölti ki! A rusztikus fa mennyezet gerendázott! Szabdalja az értékes chi-t! Nos, kétségbeestem és azonnal munkához láttam. A hálószobában, mivel a mennyezet gerendái a hitvesi ágy felett légvonalban elválasztottak a páromtól, felkötöttem egy bambuszfurulyát, hogy gyengéden átvezessem a chi-t egyik gerendáról a másikra. A lakás egyéb stratégiai pontjain köveket, képeket, szobrocskákat helyeztem el. Summa summarum: mire elkészült a mű, minden este elégedetten hajtottam álomra a fejem, és a vágyott gyermek sem váratott magára sokáig.

Olajzöld: jó vagy rossz?
A fentiek ismeretében anyukám tulajdonképpen tutira ment, amikor megvásárolta nekem Horváth Mária Feng shui a konyhában című könyvét.
Mivel éppen akkoriban lett kész olajzöld konyhabútorom, melyet ötletszinten már mindenki lefikázott, vártam egy pár napot azzal, hogy átrágjam magam a könyvön. Nem akartam leírva látni, hogy az olajzöld konyhabútor gáz, még akkor is, ha nekem tetszik.

Kellemesen csalódtam. Itt van, feketén-fehéren, már a 11. oldalon: „Az európai orvosok előírják az ember korához és magasságához illő testsúlyát. A távol-keletiek ennél sokkal toleránsabbak, mert azt mondják, hogy az az ideális testsúly, amelyben az ember egészségesen és kiegyensúlyozottan él.“ Ez máris szimpatikussá tette a szememben a módszert.
A szívmelengető bevezető után még jobban esett, hogy jelenlegi konyhámat minden feng shui szakértő minimum négyesre értékelné. A konyhabútor (fa, olajzöld) csillagos ötös választás, hiszen a feng shui szereti az élettel teli színeket, és kifejezetten nem ajánlja azt a barna színt, amit konzervatívabb családtagjaim favorizáltak – volna, ha lett volna beleszólásuk. A kiválasztott háztartási gépek, a fehér-királykék csempe, mind-mind harmonizálnak egymással és velem.

Egyedül a mikró és a téglalap alakú ebédlőasztal ejtettek gondolkodóba. Egyik sem kedvező feng shui szempontból. Az egyik a káros sugárzás, a másik a sarkok miatt. Az asztal kapott egy gyönyörű, török terítőt, de a mikróval még nem tudok mit kezdeni. Csak a gyerek kakaóját melegítem benne reggelenként (úristen, remélem, a gyermekvédelmisek nem olvasnak), meg nagyon néha a tegnapi levest. Mindenesetre vettem egy tejeslábast, ezentúl abban melegítem a reggeli kakaót, és ha a gép valóban haszontalannak bizonyul, elajándékozom egy ellenségemnek.

Főzz örömmel!
A főzés nálam minden életmódprogram sarkalatos pontja. Szégyen ide, szégyen oda, nem szeretem. Lehet, hogy csak azért, mert nem sok időm van rá, és ha az előkészítés 30-40 percnél több időt vesz igénybe, pánikroham tör rám. De ez a harminc perc is csak akkor lehetséges, ha az iPodomat a fülembe dugva kizárom a külvilágot.

Mosolyogva olvastam a könyvben, hogy:  „A feng shui egyik alapvető tanácsa: Semmi olyat nem szabad tennünk, amivel szemben teljes ellenérzés van bennünk!“ Nyilván a hozzáállásommal van baj. Tehát leírom, és ezentúl magam is mantraszerűen fogom ismételni: „A főzés nem időrabló tevékenység. Az étellel táplálom a családomat, és segítek egészségük megőrzésében.“ Jó sokat kell majd ismételgetnem.

Eltöltöttem néhány keserves órát annak helyretételével, hogy a különböző elemű családtagjam számára kiválogassam a jin-jang egyensúlyt leginkább biztosító ételsorokat, de aztán örömmel láttam, hogy a könyvben ismertetett recepteket villámgyorsan el lehet készíteni, nem igényelnek beszerezhetetlen alapanyagokat, és amint a végeredmény többször bizonyította, nagyon finomak. A tálaláshoz adott ötletek pedig még válogatós lányomat is rábírták, hogy olyan zöldségeket is megkóstoljon, amiket eddig a bije szóval minősített. (bije: A hányást imitáló hangszerkezet. Szerinte.)

Kiadom a mérgemet
Ami miatt viszont garantáltan kezet fogok csókolni a szerzőnek, ha egyszer találkozom vele, az a könyv végén található, méregtelenítésről szóló fejezet. Mindig kacérkodtam a gondolattal (terhességem idején a szülészem határozottan ajánlotta), hogy bevezetek heti egy böjtnapot, csak soha nem tudtam, hogy fogjak hozzá anélkül, hogy kárt tennék magamban. (Hiába, száz kiló felett már óvatos az ember.) Itt viszont több egy-, illetve többnapos böjt részletes leírását találtam, és egyik sem tűnt olyan vadnak, hogy az ügyeleten kössek ki, ha végigcsinálom. Nyögvenyelősen el is kezdtem az egynaposokat. Elvileg a gyümölcsnapokat (a vadrizs nálam egyelőre science fiction kategória) szeretem, és az az ötlet, hogy megehetek egy-egy pirítóst is, megoldotta a gyomorsav-problémáimat. Az hagyján, hogy minden ilyen hétfő ledolgozott rólam fél kilót, de egész nap nem kívántam a cigit sem, és korgó gyomrom miatt az ajánlott 3 liter víz is lecsúszott.

A könyvet azóta is szemmagasságban tartom a konyhában. A többi szakácskönyv a felső polcon van, mert úgysem használom őket. És még ha a feng shuilag tökéletesített háztartás elérhetetlen álom is marad számomra, azt nem tagadhatom le, hogy a jóra törekvés felszabadító érzéssel tölt el nap mint nap.

Ha te is szeretnél többet tudni a módszerről:
Horváth Mária: Feng shui a konyhában (Endrei Könyvek Kiadó, 4300 Ft)