A vércsoportdiéta is egy, a divatos nézetek közül, mely azon alapul, hogy az eltérő vércsoportú embereknek eltérő étrendre van szükségük, mivel az élelmiszerek bizonyos alkotóelemei (lektinek) a vércsoport alapján kölcsönhatásba léphetnek szervezetünkkel – kisebb nagyobb károkat okozva. Szokatlanul, mégis hihetően hangzik, de vajon mennyire megalapozott ez az állítás? A vércsoport-diéta alapja, hogy a táplálékok lektinjei […]
A vércsoportdiéta is egy, a divatos nézetek közül, mely azon alapul, hogy az eltérő vércsoportú embereknek eltérő étrendre van szükségük, mivel az élelmiszerek bizonyos alkotóelemei (lektinek) a vércsoport alapján kölcsönhatásba léphetnek szervezetünkkel – kisebb nagyobb károkat okozva. Szokatlanul, mégis hihetően hangzik, de vajon mennyire megalapozott ez az állítás?
A vércsoport-diéta alapja, hogy a táplálékok lektinjei különbözőképpen hatnak a különböző vércsoportú emberekre, így a 0-vércsoportú emberek számára az elmélet szerint nagyobb húsbevitel, az A-vércsoportúak számára vegetáriánus étrend kevés tejjel és tejtermékkel lehet javasolt. A B-s vércsoportúak étrendje viszonylag kiegyensúlyozottabb vegyes étrend lehet, az AB-s vércsoportúak hús- és gabonafogyasztását pedig mérsékelné az étrend kitalálója.
A probléma az, hogy a könyv adatait a szerző nagyon régi kutatási eredményekkel támasztotta alá, illetve nem elérhető adatokra, vizsgálatokra hivatkozik, így állításai valódiságát nehéz ellenőrizni. Azok alapján, amit ma tudunk, az élelmiszerek lektin-összetevői nem, vagy minimálisan lépnek kölcsönhatásba az emberi testtel. A lektinek hő vagy az emésztés hatására ugyanis általában lebomlanak, így szervezetünkre gyakorolt hatásuk kicsi. A kapcsolat bizonyos betegségek és a lektinek között fennállhat, illetve lehet összefüggés a vércsoportok és egyes betegségek gyakorisága között is. Mindezt még vizsgálni kell, ugyanakkor a vércsoport és étrend kapcsolata nem tűnik fontosnak még ilyen esetekben sem, a lektinek jelentősége pedig nagyságrendekkel kisebb, mint például az esszenciális aminosav vagy zsírsav felvételéé.
Egészséges embereknél tehát a vércsoport jelentősége elenyészőnek tűnik. A módszer hátránya még, hogy gyakran hazánkban beszerezhetetlen élelmiszereket ajánl rendszeres fogyasztásra, míg a szokásos étrendünk alapját képező húsok, gabonák, tejtermékek fogyasztásától sokakat eltanácsol, ennek indoklására pedig nem kellően megalapozott állításokat sorol fel. Ez nem veszélytelen: például a vegetáriánus táplálkozás rosszul összeállítva komoly vas- és B12-hiányt eredményezhet, a túlzottan nagy tojás- és húsfogyasztás esetleges ártalmai is ismertek. A táblázatok sokszor nehezen értelmezhetőek, nem egyértelműek, így még a szerző ajánlásainak betartása is nehézségekbe ütközhet.
Egy kis tudomány
A lektinek olyan fehérjék, amelyek számos növény- és néhány állatfajban – puhatestűekben, emlősökben – előfordulnak. Gyakori növényi forrásaik a magvak és a gumók pl. gabonafélék, burgonya, babfélék. A lektinek nagy része lebomlik az emésztés vagy az ételkészítés, főzés során.
A fentiekből következően minden, egészséges emberek számára készülő étrend összeállításánál elsősorban az egészséges táplálkozás ajánlásait érdemes betartani, különben fennáll a hiányállapotok és bizonyos anyagok túlzott bevitelének lehetősége is. A vércsoport-diétát tehát elsősorban dietetikus segítségével tudjuk biztonságosra alakítani, ha ebben hiszünk, de hangsúlyozandó, hogy jelenleg nem tudományosan megalapozott, igazolt módszerről, inkább hitről beszélhetünk.