Fogyókúrás sikersztori – 108 kg-ról álomalak

Bár Eszter több kísérletet is tett a fogyásra, mivel nem volt elég kitartó, és a testedzésért sem rajongott, rendre kudarcot vallott. Szép lassan azonban megtanulta, mi minden szükséges a tudatos diétázáshoz.

Névjegy:
Lami Eszter
Kora: 26 év
Foglalkozása: pénztáros
Magassága: 167 cm
Testsúlya 2007 januárjában: 108 kg
Testsúlya 2008 augusztusában: 77 kg

A pluszkilók

Azzal mindig is tisztában volt, hogy súlyfeleslegét nem írhatja pusztán a genetika számlájára, hiszen imádott enni. Korábbi naplófeljegyzéseiből kiderül: tizenkét éves korában 76 kg, míg tizenhárom évesen már 80 kg volt. Tizennyolc évesen döntötte el először, hogy leadja a felesleget. Első kísérletként fél évig megvonta magától az édességet, és tudatosabban kezdett táplálkozni. Le is ment róla 12 kiló. Aztán megint kezdődött a nassolás, és az étkezések mennyiségére sem ügyelt többé, ezért újból visszahízott. Ekkor ismét fogyókúrába fogott, 90 kilóról 76 kg-ra fogyott, de ez sem tartott sokáig, csakúgy, mint a 2003-ban elért álomsúly, a 65 kiló. Miután leszokott a dohányzásról, a mérleg nyelve meg sem állt a 108 kilóig.

A fordulópont

A két évvel ezelőtti nyáron Eszter már nagyon szenvedett a súlya miatt. Nehezen tudta végezni a munkáját, hamar elfáradt, a combjai annyira kidörzsölődtek, hogy már fájtak, alig tudott lépcsőn járni, és a térdei is sajogtak a terheléstől. Zavarta a kinézete, képtelen volt megbékélni a mindenhonnan kidudorodó zsírpárnákkal.
„Pénztárosként dolgozom, és emlékszem, hogy ültem a kasszában, és csak a mindenhol púposodó hurkáimra tudtam gondolni. Úgy éreztem, ez így nem mehet tovább, muszáj lefogynom. Méghozzá véglegesen, mert elegem lett a jojó-effektusból.”

A diéta

„Korábban olyankor is ettem, amikor nem voltam éhes. Unaloműzésből habzsoltam. Végül az Update-módszerre esett a választásom, ami be is vált nekem. A munkabeosztásom miatt egyedül az előírt háromóránkénti étkezést nem tudtam betartani, helyette reggel és délben ettem, a vacsorát pedig sokszor elhagytam, vagy csak gyümölcsöt fogyasztottam. Tudtam, hogy a szervezetemnek szüksége van a szénhidrátra, de nem mindegy, hogy az teljes kiőrlésű kenyérből vagy egy tábla csokoládéból származik. A fehér kenyeret, a tésztát, a rizst és a burgonyát száműztem az étrendemből. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ettem grillezett húsokkal. A kenyeret puffasztott rizsszelettel helyettesítettem. Mivel édesség-, egészen pontosan pékárufüggő voltam, meg kell tanulnom kompenzálni. Ha időnként megkívántam az édességet, nem vontam meg magamtól, ám emiatt másnap vagy kevesebbet ettem vagy többet edzettem. Ahogy haladtam előre a fogyókúrában, az édesség utáni vágyam is csillapodott. Mára a joghurt remek behelyettesítőjévé vált a csokinak.”

A testmozgás

Eszter olyannyira nem tartotta magát sportbarátnak, hogy még azt sem szerette nézni, ha mások végeznek testedzést. Ráadásul órákat ült a tévé előtt, így hatalmas lelkierőre volt szüksége ahhoz, hogy belevágjon a sportolásba.
„Az első nagy fogyókúrás próbálkozásom idején történt, hogy a konditeremben szálkásítás helyett az erősítésre helyeztem a hangsúlyt, így zsírt nem sikerült égetnem, viszont erősebb, vastagabb lettem. Ebből okulva új kísérletemnél a barátnőmmel és a férjével rendszeresen együtt tornáztunk különböző aerobikkazettákra otthon, a tévé előtt. Azokat a gyakorlatokat, amiket lehetett, egykilós súlyzóval végeztem. Kedvencem volt például a kitörés. A kevésbé kedvelt gyakorlatok közé tartozott a hasprés, de bármennyire is nem szerettem, rengeteget meg tudtam csinálni belőle. Aztán felfedeztem magamnak a hypoxitréninget, amely elsősorban méregtelenít, fokozza a zsírégetést és a narancsbőr ellen is hatékony.”

A lelki motiváció

Túlsúlya miatt Esztert rendszeresen csúfolták az iskolában, de ő erősebb volt annál, hogy ezt a lelkére vegye. Túltette magát a rosszindulatú megjegyzéseken, sőt, osztálytársnői mellé állt, ha helyre kellett tenni a szemtelenkedő fiúkat.
„Mindig igyekeztem elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok. Ugyanakkor tudtam, hogy ez csak önámítás, és előbb-utóbb változtatnom kell.”
Tizennyolc éves korában mégsem a fiúk miatt veselkedett neki az első fogyási kísérletnek, sokkal inkább azért, mert zavarta, hogy óriási méretű ruhákat kell hordania. Ahogyan karcsúbb és csinosabb lett, egyre több dicséretet kapott az ismerősöktől és a rokonoktól, ez pedig „doppingszernek” bizonyult a folytatáshoz.

Ha kíváncsi vagy a történet folytatására, lapozd fel a Wellness magazin szeptemberi számát!

Képek forrása: Profimédia