Szekeres Nóra

Nézd meg Nórával készített interjúnkat!

A nyarat idéző forró őszben hatalmas adag limonádét kortyolgatva beszélgetünk. Nóra enyhe sminkje alól átüt kislányos bája, ugyanakkor érezni benne az anyukákra jellemző örökmozgó lendületet és munkabírást.

Hogyan tudsz a hivatásod és a családod között harmóniát teremteni?

Nehezen. Van olyan időszaka az életemnek, amikor maximálisan a családra koncentrálok, és olyan is, amikor a munka kerül előtérbe. Most is éppen egy több hónapig tartó nyugis periódusból mentem vissza dolgozni. A szeptember eleje igen intenzív időszak volt nálunk, hirtelen beindult minden: a lányom az iskolában másodikos, a fiam az óvodában nagycsoportos lett, én pedig elkezdtem forgatni a Magellánt. De már van túlélési gyakorlatom. Tavaly nagyjából ilyen tájt, júliustól novemberig nagyon kemény időszakot éltem, rengeteg munkával. Szinte csak minden második héten voltam otthon. Reggel elmentem, puszi-puszi a családnak, és mire hazaértem, már aludtak a gyerekek. Milu, a fiam „ami a szívén az a száján” típus, tette is a megjegyzéseket, a lányom inkább magában tartotta a gondolatait. Ő érzékenyebb, beszéltetni kell arról, hogy mi bántja, mi foglalkoztatja éppen. Ráadásul akkor kezdte az első osztályt, és én nem tudtam annyit mellette lenni, amennyit szerettem volna. Nekik is és nekem is nehéz időszak volt ez. 

A párod hogyan tolerálta mindezt?

Lévén filmes operatőr, tudja, mivel jár a munkám. Amikor kevésbé vagyok jelen a hétköznapjaikban, akkor nagyon jól ellátja az én feladataimat is. Ehhez persze neki is hozzá kellett szoknia, hiszen az első három évben én száz százalékig csak anya voltam, aki még vásárolni is alig ment el a gyerekek nélkül. A munkába fokozatosan tértem vissza, akkor dolgoztam, amikor a gyerekek óvodában voltak, és így is csak két-három hetente. Ezután következett a Sztárok a jégen, amikor eltűntem a hétvégékre, majd jött a Favorit, ez végképp megváltoztatta a kialakított rendet.

A kismama-éveid alatt a tanulásra is maradt energiád.

Közgazdásznak tanultam, mert imádtam a matematikát. Aztán terhes lettem Noával, és már nem volt kedvem az órákra bejárni. Először évet halasztottam, majd abbahagytam az egészet. Pár hónap múlva viszont jelentkeztem olasz szakra. Mindig nagyon szerettem tanulni, nem jelentett gondot a gyerekek mellett sem, csak néha azt éreztem, hogy most inkább aludnék egy jót!

Jól tudom, hogy alig múltál húszéves, amikor a családanyaszerep mellett a háziasszonyit is meg kellett tanulnod?

Tényleg nem voltam képzett háziasszony. Ilyenkor jött a telefonos segítség anyukámtól, például hogy hogyan is kell rakott krumplit csinálni. Mert elárulom, hogy a legelsőnél elkövettem azt a malőrt, hogy nem főztem meg előre a krumplit, így az a sütés után is jó kemény maradt. Aztán szép lassan beletanultam. A gyerekekből időnként előtörnek mindenféle mániák, kitalálnak valamit, és akkor megunásig mindennap azt kell főznöm. A fiamnak most éppen a nokedli a kedvence.

Mennyire ügyelsz arra, hogy mi kerüljön a tányérjukra?

Ilyen szempontból engedékeny vagyok velük, az az elvem, hogy mindent meg kell nekik adni, amit megkívánnak. Szerintem nagyon ösztönösen táplálkoznak, azt eszik, ami jól esik nekik. Egyik gyerekemen sincs egy deka fölösleg sem, teljesen normál súlyban vannak, és ami a legfontosabb, egészségesek.

Az interjú folytatását  a Wellness magazin októberi számában olvashatod!