A táplálkozási, magatartási zavarokat pszichoterápiával, belgyógyászati és dietetikai programmal együtt kell kezelni. Ezek között is kiemelkedő szerepet kap a pszichoterápia, amelyhez feltétlenül szükséges a táplálkozási, magatartási zavarban szenvedő beteg beleegyezése és együttműködése. A táplálkozási zavarok nemcsak a fiatal-középkorú divatorientált, diplomás hölgyek körében terjedtek el, hanem sajnos a gyermekkorban lévő fiatalok körében is egyre gyakoribbak, illetve a […]
A táplálkozási, magatartási zavarokat pszichoterápiával, belgyógyászati és dietetikai programmal együtt kell kezelni. Ezek között is kiemelkedő szerepet kap a pszichoterápia, amelyhez feltétlenül szükséges a táplálkozási, magatartási zavarban szenvedő beteg beleegyezése és együttműködése. A táplálkozási zavarok nemcsak a fiatal-középkorú divatorientált, diplomás hölgyek körében terjedtek el, hanem sajnos a gyermekkorban lévő fiatalok körében is egyre gyakoribbak, illetve a fiatal fiúkat és férfiakat is egyre nagyobb százalékban érintik. Kialakulásukban fontos szerepet játszik a pszichológiai és kulturális háttér, a genetika és a biológia.
1. Anorexia nervosa – Kórosan soványan
Az anorexia nervosa kórossá vált táplálkozási magatartás, mely súlyos testi elváltozásokkal jár. A betegnek testképzavara van, azaz azt gondolja, hogy túlsúlyos, ezért fogyókúrába kezd, ami végül szigorú koplalásba torkollik. Az anorexiás nagyon sokat sportol, mert a legkisebb energiát is szeretné minél hamarabb ledolgozni. A beteg visszautasítja az ételt, amellyel saját önbecsülését erősíti. Minél kevesebbet eszik, annál büszkébb, és csontsoványan is nagyon kövérnek látja magát.
2. Bulimia nervosa – Bűntudat falánkság miatt
A bulimia nervosa az anorexiához hasonlóan evészavar, amelyben az ételek a beteg tudatában központi szerepet játszanak. A bulimiás rendszeresen nagyobb mennyiségű, főként szénhidráttartalmú ételeket fogyaszt el rövid idő alatt és utána titokban mindet kihányja. A beteg általában vízhajtókat, hashajtókat is szed és extrém mennyiségű sportot űz. A betegség mellé társulhat alkoholizmus, drogfogyasztás, dohányzás, fokozott költekezés. A páciens falásrohamoktól szenved, a hánytatás után bűntudata van és szégyelli magát.
3. Bulimia anorexia nervosa – Csontsoványság és farkaséhség
Gyakran előfordul az is, hogy valaki egyszerre bulimiás és anorexiás – azaz a beteg túl kövérnek tartja magát, ezért koplal, amelyet utána falásroham és hánytatás követ. A dietetikusnak ebben az esetben kell a legjobban együttműködésre segíteni a beteget, mert mindkét betegség súlyos tüneteit kezelni kell. Ráadásul a betegség ennyire súlyos formájában, a páciens esetleg nem is tud már kommunikálni, ilyenkor azonnal a mesterséges táplálást kell beállítani.
4. Orthodexia – Aki csak a „diétának” él
Orthodexia esetén a beteg valamilyen táplálkozási irányzatot követ, és annak megfelelően változtat az étrendjén. A kezdeti sikereken felbuzdulva, egyre inkább az étkezési alapanyagok tanulmányozása szabja meg az életvitelét. Amíg a bulimiás és az anorexiás számára a megevett ételek mennyisége a döntő, addig az orthodexiás az ennivaló minőségét helyezi előtérbe. Akár tudatos vásárlónak is tűnhet, miközben egyre több időt fordít az élelmiszerek címkéinek tanulmányozására. A beteg később egyre jobban elkötelezetté válik „egészséges” étrendje mellett. Egyes ételeket preferál, másokat teljesen elutasít. Kialakul egy ún. minőségi éhezés, miközben a beteg „jól érzi” magát. Az orthodexiás az emberi kapcsolatait is alárendeli az étkezésének, és mindenhol az általa tökéletesnek vélt étkezési szokásokat hirdeti, amelyek valamilyen célt is szolgálhatnak: például hosszabb, rákmentes életet vagy szellemi emelkedettséget.
Hogyan segíthet a dietetikus?
A bulimia, anorexia és orthodexia esetén a páciens nem tekinti magát betegnek. A dietetikus fő feladata, hogy lassan-türelmesen tanítsa meg beteget – személyre szabva – a valóban egészséges étrend kialakítására, és a korszerű konyhatechnika elsajátítására. A dietetikus a személyre szabott étrendben figyelembe veszi a fokozatosság elve mellett a folyadék- és elektrolit háztartás rendezését, a vitamin-, és/vagy fehérje energiadúsítást, szem előtt tartva és rugalmasan kezelve a páciens igényeit. A dietetikus őszintén tájékoztatja a beteget arról, hogy az étrendváltás súlyváltozással is járhat – ha ezt eltitkolja a beteg elől, akkor könnyen elveszítheti a páciens bizalmát. A dietetikus felelőssége az is, hogy felismerje még időben, hogy a páciens a dietetikustól megszerzett tudás birtokában tovább folytatja-e addigi életvitelét, vagy képes a változtatásra és képes-e egy jobb minőségű életet élni.
Képek forrása: Profimédia
 |
 |
 |
 |
 |