Néha mégis kell az E bele?

Egy időben egyre másra jelentek meg a cikkek arról, hogy az E-számokat tartalmazó élelmiszerektől rettegnünk kell, mint a tűztől. Mára ez mélyen beleivódott legtöbbünk elméjébe, hiszen egyre tudatosabb vásárlók vagyunk. Erre pedig a legjobb bizonyíték az, hogy az áruházak polcai mellett állva mind többen vizslatjuk árgus szemekkel a piciny betűket az élelmiszerek csomagolásain, hogy kiszűrjük azokat a termékeket, amelyeken E adalékanyagokat találunk. Pedig ezek teljes megszűntetése hiba volna, mivel a létfontosságú vitaminok is ebbe a kategóriába tartoznak.  

Táplálékkiegészítő, a mumus

A mesterséges adalékanyagoktól való rettegés fő oka, hogy sokan úgy vélik, fogyasztásuknak köszönhetően rövidül meg az életünk, és jelennek meg a rosszindulatú daganatok különböző típusai vagy épp a szívinfarktus. Szakemberek egy másik csoportja ugyanakkor vitatja ezt mondván, száz évvel ezelőtt, amikor még nem voltak adalékanyagok, kevesebb ideig éltek az emberek, mint manapság. Az Európai Unió szakfolyóirata, a Food Today pedig már egy korábbi cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár ügyelni kell az élelmiszerek csomagolásán feltüntetett táplálékkiegészítőkre, ám ezek teljes megszüntetése veszélyes volna, hiszen ezzel az ételekhez hozzáadott, létfontosságú vitaminokat is kizárnánk élelmiszerinkből.

Mit is jelent az „E”

Azok, akik nem ellenzik az adalékanyagok használatát, állítják, hogy az “E” tulajdonképp olyan, az ételekben természetes úton nem létező, az ennivaló minőségét, ízét, színét, eltarthatóságát növelő és javító anyag, amit az Európai Unió laboratóriumaiban gondosan megvizsgáltak, és amit az illetékes szakemberek az engedélyezett mennyiségben biztosan ártalmatlannak tartanak. Az Európai Unió öt csoportját különbözteti meg a tagországok számára engedélyezett mesterséges adalék anyagoknak.  

1. Színezőanyagok: Olyan Természetes vagy mesterséges eredetű anyagok, melyeket az élelmiszerek színének kialakítására használnak. Az első természetes élelmiszer-kivonatból készült színezék legtöbbjét mára felváltották a szintetikus anyagok.(Az E 140 például a természetes formájában is a zöldségek színéért felelős klorofillt jelöli, amit azért adnak az ételhez, hogy a termék természetesebb megjelenésű legyen.)

2. Tartósítószerek: Óvják az élelmiszerek minőségét és növelik az eltarthatóságukat. Erre a modernizálódó világban lett egyre nagyobb szükség, mivel kevesebb idő jut az élelmiszerek beszerzésére és elkészítésére. Ennek ellenére már régebben is ismerték és használták például a ként és vegyületeit, vagy a savak tartósító hatását. 

3. Antioxidánsok: Megakadályozzák a káros romlási folyamatokhoz vezető oxidációs folyamatokat, például a zsiradékokban, olajokban, zöldségeknél. Ezért csepegtetsz pár csepp citromot a meghámozott almára, ami így nem barnul be. A citromban található antioxidánsnak, a C-vitaminnak táplálékkiegészítőként a jelzése az élelmiszerek csomagoláson az E 300.

4. Emulgeálószerek, stabilizálószerek, sűrítőanyagok, zselésítőszerek: Segítik a megfelelő állag kialakítását és megőrzését. Fontosak a krémes állagú élelmiszereknél és kozmetikumoknál.

5. Egyéb anyagok, például ízfokozók, habzásgátlók, fényezők: Természetes, természetazonos és mesterséges típusai egyaránt lehetnek, de mindegyik elkülönítetten és dúsítva tartalmazza a zamatot adó anyagokat.

Káros vagy nem?

Az E-anyagok döntő többsége, bármely más anyaghoz hasonlóan, ártalmatlan, de csak módjával. Egy kis részüket azonban ahol lehet, kerülni kell, főleg a festékeket. A szervezetünkben végbemenő biokémiai folyamatok ugyanis hallatlanul bonyolultak, és mivel minden mindennel összefügg, így amikor sok tízezer anyag reagál egymással, váratlan, előre ki nem számítható eredmények is születhetnek. Így előfordulhat, hogy a külön-külön ártalmatlan anyagok összekeveredve új, ismeretlen hatást váltanak ki együttesen. Emiatt is szigorodtak rettenetesen az utóbbi évtizedekben minden új gyógyszerrel, adalékanyaggal szembeni előírások.

Azaz, rettegni ugyan nem kell a mesterséges adalék anyagoktól, hiszen kifejezetten káros anyagokkal tulajdonképpen már azóta szennyezzük magunkat tudatlanul, amióta az ősember “feltalálta” a tüzet és a sütést, gondolok itt az erősen megsült, kissé odakapott ételekre, de amit csak lehet, kerülni kell ezekből.

Fotó: Profimedia – Red Dot