Rengeteg édesítőszert fogyasztunk évente, ami annak is köszönhető, hogy termékeink legtöbbjében a cukor valamely formája előkelő helyen szerepel. A baj azonban nem a cukorfogyasztással van, hanem a bevitel mértékével, mely eléri a heti majdnem nyolcvan dekát!
A cukorra ugyanis szüksége van a szervezetünknek, mert hiánya más tápanyagok anyagcseréjét is befolyásolja. A fehérjében hiányos táplálkozásnál védik az izomfehérjéket, míg szénhidrátok hiányában a zsírsavak lebontása nem lesz tökéletes. Ezért csak a túlzott cukorfogyasztást kerüld el, mert az növeli az érelmeszesedés és cukorbetegségek kialakulásának kockázatát. Helyette inkább gondolnod végig, melyik cukorfajtát válaszd a sok közül.
A nagy cukorválasztó
Fehér cukor
A leggyakrabban használt fehér cukrot például nálunk a cukorrépából nyerik ki, bár a világ cukortermelésének alapanyaga 70%-ban a cukornád. A módszer mindkét esetben ugyanaz: a felszeletelt növényt áztatják, kipréselik, majd mésszel tisztítják – ilyenkor a szennyeződésekkel együtt minden szerves anyagot is kivonnak a cukros oldatból -, végül további tisztítási és finomítási eljárások során nyeri el sűrű szirup formáját. Ezt egy kis rásegítéssel kristályosítják, majd megszárítják, és így kapjuk a kristálycukrot, majd a porcukrot.
Barna cukor
Szinte ugyanaz, mint a fehér cukor, bár sokan úgy vélik, hogy ez a melaszos vagy barna színű cukor tartalmaz bizonyos tápanyagokat, amiket a fehér cukor nem, vagy hogy ez valamilyen természetesebb formája a cukornak. Sajnos azonban sokszor a barna cukor gyártása csupán a legutolsó fázisban tér el a fehér cukorétól. A finomítás utáni utolsó sűrítések során visszamaradt oldat a melasz (ennek valóban van némi ásványianyag-tartalma), amit aztán a finomított cukorhoz kevernek. Ennek köszönheti ragacsos állagát, jellegzetes ízét és sötétbarna színét. Egyébként manapság már sokszor nem is melaszt, hanem egyszerű szirupot, színező anyagot vagy aromát használnak a készítéshez. Ilyenkor a kész barna cukor állaga és árnyalata a színezőanyagtól, a sziruptól és a szárítás mennyiségétől függ.
Egyéb édesítőszereink
Fruktóz, vagy gyümölcscukor
Sajnos kukoricából, vagy pedig burgonyából nyerik. Gyümölcsökben található, lassan szívódik fel, ezért a cukorbetegek is fogyaszthatják, de mértékkel, energiatartalmát bele kell számítani a napi szénhidrátmennyiségbe.
Glükóz vagy szőlőcukor
Mivel már a nyálban lebomlik és gyorsan segít felpörgetni újra a szervezetet, ezért leginkább sportolóknak ajánlják fogyasztásra. Ugyanakkor pont emiatt igen káros, hiszen pillanatok alatt emeli meg a vércukorszintet, ami nagy teher az inzulinháztartás számára.
Fruktóz-szirup
Közismertebb nevén a kukoricaszirup. Ez a szirup édesebb, mint a sima cukor, ráadásul folyékony állagú. Mivel az élelmiszeripar különösen kedveli, ezért szinte mindenben megtaláljuk. Ennek a fajtának a számlájára írhatjuk a túl sok cukorfogyasztást is, hiszen szinte minden készételben fellelhető.
Nádcukor
A nádcukor granulátumát a megtisztított cukornád kipréselésével, és a kapott lé gőzölésével készítik. Mivel nem finomítják, némileg nagyobb mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat és a cukornádból származó ásványi anyagokat. Ha már nádcukrot vásárolsz, akkor a bioboltokban kapható valódit vedd, ne pedig a kristályosra szárítottat.
Méz
Ugyan technikailag ez is cukornak számít, ám teljesen természetes. Bár édesebb a cukornál, lassabban szívódik fel, glikémiás indexe pedig fajtától függően fele a cukorénak. Mivel a natúr méz rengeteg tápanyagot tartalmaz, ezért enzimjei egyedülálló táplálékká teszik. Nyersen a leghasznosabb, mert hő hatására az enzimek és a tápanyagok egy része elbomlik.
Datolyacukor
Szárított datolyából állítják elő, és nagyon jól édesíti az ételeket, bár nem oldódik fel úgy, mint a finomított cukor, ezért felhasználása korlátozott. A mézhez hasonlóan ez is édesebb a cukornál, lassabban szívódik fel és tartalmaz hasznos tápanyagokat, ellenben meglehetősen drága.
Agavé nektár
Az agavé növényből nyerik. Összetétele szerint nagyrészt fruktózból és kisebb részben glükózból áll. A vas-, kálium-, magnézium- és kalciumtartalmától függően világostól a sötétbarnáig terjed a színe fajtától függően, állaga valamivel hígabb, mint a mézé. Mivel 42%-kal édesebb a cukornál, viszont a kalóriaértéke ugyanannyi, így az édesebb ízt kevesebb kalóriával is el lehet érni. Ráadásul a vércukorszintet is lassabban emeli meg.
Nyírfacukor
Más néven a xilit vagy a xylitol. Leggyakrabban kukoricarostból vagy nyírfakéregből állítják elő. Mivel cukoralkoholnak minősül, csak kis része szívódik fel, ezért nem terheli az inzulinháztartást. Glikémiás indexe mindössze 7, szemben a kristálycukor 68-as GI-jével. A cukorhoz hasonlóan használható, könnyen oldódik. Az egyetlen hátránya, hogy mivel cukoralkohol, így ha túl sokat használunk belőle, hasmenést okozhat.
Stevia, vagy sztívia
Bár egyáltalán nem cukor, mégis a legjobb természetes édesítőszer por, oldat formában. A stevia nevű növényből vonják ki, különböző vegyületei 12-szer, vagy akár 300-szor édesebbek, mint a cukor, ezért igen keveset kell használni belőle. Egyáltalán nem emeli meg a vércukorszintet, nincs kalóriatartalma, és számos kedvező hatása van a szervezetre. Az egyetlen hátránya ennek a kifejezetten gyógynövénynek minősülő édesítőnek, a jellegzetes íze, amit különböző gyártók különböző sikerrel tudtak kiküszöbölni édesítőszereikben.
Ezek mellett a legismertebb édesítők mellett léteznek egyéb olyan cukorfajták is, amelyek csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem emelik meg a vércukorszintet, akár még nagyobb mennyiségben történő fogyasztás esetén sem. Közülük a legismertebb a galaktóz, mely a tejcukor egyik alkotóeleme; az izomaltulóz, mely még a fogakkal is kíméletes; az inulin, amely édes íze ellenére jótékony prebiotikus tulajdonságokkal rendelkezik; valamint az almapektin, amely az alma forralásával készülő folyékony kivonat.
Fotó: Profimedia – Red Dot