Ez a világ második legtöbbet fogyasztott itala!

Az egyes teák között a tealevél polifenoltartalmának oxidációs állapota alapján könnyen el lehet igazodni. A három legjelentősebb: a zöld tea, mely nem fermentált, fajtától függően zsenge levelekből, illetve érett hajtásokból készül; az Oolong teát félig fermentált, teljesen érett hajtásokból állítják elő; és a fekete tea, mely teljesen fermentált, általában egy rügyből és két levélből álló hajtás az alapja; továbbá meg kell említeni még a fehér-, a sárga- és a tömörített Pu-Erh teát. Egykor tiltották a teát, csempészték és a mai napig hamisítják ezt az élvezeti cikket, mely nemzeti kultúrák része a japán teaceremóniákon át a krikett mérkőzések hivatalos teaszünetéig.

A klasszikus gyógyteák és a gyümölcsteák mellett az elmúlt években új szereplőkkel bővült a teák felhozatala, gondoljunk csak a rooibos teára vagy a maté teára. Az egészségtudatos fogyasztó pedig egyre gyakrabban vásárol teát, de nem csupán a gőzölgő, csészében érkező teát fogyasztja, mely lehet szálas, prémium kategóriás vagy filteres, hanem jeges teát is, esetleg tea felhasználásával készült kozmetikumot ken magára, sőt az ínyencek a konyhában is sütnek-főznek vele. A tea világviszonylatban még mindig szárnyal, a fekete és a zöld tea kereskedelmében is szignifikáns növekedést várnak az elemzők. Egyszóval itt az ideje megismerni a legnépszerűbb teaféléket, hogy legközelebb könnyedén tudjunk választani a kínálatból.

Fekete tea és zöld tea

Jó tudni  – mivel sokan tévhitben élnek e téren –, hogy a gyerekkorból jól ismert fekete tea és a felkapott, trendi zöld tea egyrészt azonos növényből származik, másrészt mindkettő tartalmaz koffeint. Viszont amíg a fekete tea előállítása során történik fermentáció, addig a zöld tea készítésekor a tea enzimeit inaktiválják. A feldolgozásból eredően tehát különbözni fog a nem fermentált zöld és a teljesen fermentált fekete tea a színében, a  polifenolos vegyületeiben és számos más tulajdonságában.

Mindkét tea a koffein (korábbi nevén tein) mellett kis mennyiségben teobromint és teofillint is tartalmaz, továbbá egy nyugtatóan ható, csak a teában megtalálható L-teanin (etil-glutamin) nevű aminosavat is. A fekete teánál csökken a cserzőanyag és az L-teanin tartalom a feldolgozás során, a zöld teánál viszont a magas cserzőanyag tartalom miatt a koffein felszívódása és annak élénkítő hatása mérséklődni  fog. Ezért inkább nyugtató a zöld tea és élénkítő a fekete.

A fekete- és a zöld tea koffeintartalma is igen tág határok között mozoghat a teakészítés folyamatán túl pusztán a teacserje fajtájától, a tealevél életkorától és egyéb, a fogyasztó számára adott tényezőktől függően. A fekete tea koffeintartalma egy átlagos adagra (220 ml) vonatkozatva 48.4 mg, a zöld teáé 33.2 mg. Zöld- és fekete teából is van koffeinmentes változat, de ebben az esetében is számolni kell némi koffeintartalommal.

A fekete és a zöld tea rendszeres fogyasztásának jótékony hatását számtalan kutatás igazolta, így aki napi szinten legalább egy csészével iszik, az elmondhatja, hogy nemcsak gondol a szívére és az érrendszerére, annak egészségére, hanem tesz is érte valamit. S közben néha hálával gondol a fekete tea teaflavinjaira vagy a zöld tea polifenoljai közül az epigallokatechin-gallátra (EGCG) és nyugodtan hátradőlve megtervezi, mikor tud majd elmenni futni. A rendszeres fekete vagy zöldteafogyasztás antioxidáns, antimikrobiális, kemopreventív vagy gyulladásgátló hatása sokat kutatott téma. A szív- és érrendszeri betegségek, egyes daganatos megbetegedések kockázatának csökkentése mellett még számos összefüggés kapcsán vizsgált pl. a neuroprotektív, az antidepresszáns, az elhízásellenes, az antidiabetikus, az öregedésgátló vagy a szájüregben és a bélrendszerben kifejtett hatása. Lényeges kérdés azonban, hogy egy adott felmérésben ki számít rendszeres fogyasztónak: néhol az, aki napi egy csészével iszik, míg másutt ennek a többszöröse szükséges.

A zöld tea készítése hagyományos kínai metódus szerint úgy néz ki, hogy 80°C-os vízzel készítenek belőle forrázatot, majd ezt megismétlik még akár háromszor is, ugyanakkor fontos, hogy az első alkalommal csak egy percnél rövidebb ideig marad a tea a vízben. A zöld tea fogyasztásának másik tradicionális formája a matcha tea Japánban, amikor az árnyékban nevelt, finomra őrölt, élénkzöld tealevelet kevés forró (de nem forrásban lévő) vízzel egy ecsetszerű, bambuszból készített eszközzel elkeverik és kissé hígítva elfogyasztják. A matcha tea a katechinek igazi tárháza,  háromszor annyi EGCG van benne, mint egy zöld tea forrázatban.  Aki véralvadásgátlót szed, annak tudnia kell viszont, hogy a zöld tea és a matcha tea fogyasztása befolyásolja a véralvadásgátló hatását.

A tea készítéséhez frissen forralt lágy víz ajánlott, a vízforralóban maradt vizet ne forraljuk újra. Az előzőleg forró vízzel átöblített és így felmelegített teáskannába csészénként egy teáskanálnyi teafű (2 gramm) kerül és egy extra adag „jár a teáskannának” is. A fekete teafüvet forrázást követően 3-5 percet javasolt áztatni, a zöld teát viszont nem lobogó forró vízzel kell leforrázni és 1-3 perc alatt kész. A teát nem érdemes a javasoltnál hosszabb ideig áztatni, aki erősebb teát szeretne, az a teafű mennyiségét növelje. Aki tejjel inná a fekete teát, az a teát öntse a tejbe, mert a tej fehérjéi megkötik a csersavat, így csökkenthető a kesernyés íz.

Gyümölcstea

A gyümölcsteák az a kategória, ahol a vásárlás során rá kell szánni az időt és ki kell bogarászni, hogy  az adott teában mennyi gyümölcsre számítsunk, mivel a gyümölcstartalom alapvetően meghatározza a tea vitamin-, ásványianyag- és antoxidáns-tartalmát. Az eredmény a legtöbb esetben néhány százalék lesz csupán, viszont a kedvező antioxidáns tartalmú csipkebogyó vagy hibiszkuszvirág jelenléte már bizakodásra ad okot. A gyümölcstea esetében nincs limitáló érték, így a piacon lévő gyümölcsteák gyümölcstartalma nagy szórást mutat, és persze az sem mindegy, hány grammos a filter.

A gyümölcstea készítésekor legalább 5 perc teljen el (de egyes teáknál akár 15 is) mielőtt a filtert kivesszük a bögréből. Akár hidegen, akár melegen ihatjuk a természeténél fogva koffeinmentes gyümölcsteánkat, azonban bármilyen teáról legyen szó, égetően forrón soha ne igyuk meg, hagyjuk kicsit hűlni a teát a saját torkunk védelmében.

Gyógytea

A gyógynövények legelterjedtebb felhasználási módja a gyógyteák készítése. Sokan fordulnak manapság is az erdők, mezők patikájához, egy csésze tea elkészítése nem olyan bonyolult, azonban a terápiás hatás eléréséhez  megfelelő ismeret kell, mert az internetes fórumozó vagy a szomszédasszony a legjobb szándéka ellenére is árthat, egy egészséges embernek is,  nem beszélve arról, aki már eleve 2-3 féle gyógyszert szed. A gyógyteák között nem egyszerű eligazodni a fogyasztóknak, vannak, amelyek gyógyterméknek minősülnek, itt a betegtájékoztató hiteles információt nyújt, míg más gyógyteák esetében ez nem elérhető. Ahogy jelentősége van annak, hogy forrázatot, netán főzetet vagy esetleg hideg vizes kivonatot készítünk, gondoljunk csak a csipkebogyóra, úgy annak is van jelentősége, hogy a felírt gyógyszer és az elfogyasztott gyógytea között fellép-e bármi interakció. Egy kérdés a patikában számos tévhitet tisztázhat, s akkor nem fordul elő például az, hogy valaki gyomorsavtúltengés ellen szedett gyógyszer mellett borsmenta teát iszik, ami fokozza a tüneteit. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013 óta minden évben megválasztja az év gyógynövényét, ezzel is segítve a lakosság megfelelő tájékoztatását. A máriatövis, a citromfű és a galagonya után a 2016-os évben a figyelem középpontjába a kamilla került.

A gyógyteák elkészítésekor mindig követendő az útmutató és érdemes azt is tudni, hogy az étvágyjavító teák nem édesítendők. Néha jó emlékeztetni magunkat, hogy méregtelenítésre a természet megalkotta a májunkat és a két vesénket, így a napi megfelelő folyadékbevitellel (azaz nyolc pohár folyadékkal)  máris tettünk valamit az ügy érdekében. Megjegyzendő, hogy a hazai ajánlások szerint ebből a nyolc pohárból öt ivóvíz legyen.

Rooibos tea

A rooibos tea hazája Dél-Afrika, az africaans nyelven vörös bokornak, azaz rooibos-nak nevezett vörös fokföldi rekettyét 45 cm magasan lenyírják január és április között. A hosszúkás lándzsaszerű leveleket 3-4 mm-re vágják és kétféle teát készítenek belőle: a feldolgozás módjától függően vörös- vagy zöld rooibos tea lesz a végeredmény. A hagyományos rooibos tea téglavörös színét, édeskés ízét és illatát a fermentációnak köszönheti. A zöld rooibos tea nem fermentált, illata a szénára emlékeztet, kellemes fűszeres gyógynövényes íze van, mindössze 2001 óta létezik. Fogyasztói nyomásra készült ez a változata a rooibos teának, mivel a fermentáció miatt csökken a polifenolos vegyületek mennyisége és így az antioxidáns hatás is. A gyógyteákhoz és a valódi gyümölcsteákhoz hasonlóan a rooibos tea is koffeinmentes. A rooibos tea a helyi népi gyógyászatban használt, gazdag polifenolokban,  antioxidáns és kemopreventív hatással bír.

A rooibos tea készítésekor is frissen forralt vizet használjunk, 3-5 perc elteltével vegyük ki a teafiltert a csészéből. Nincs követendő szabály, mitől lesz autentikus e tea, ahogy jólesik, tejjel vagy anélkül, mézzel vagy akár citrommal fogyasztható. Amennyiben gyümölcsös ízesítésű a tea, akkor kerülendő a tej hozzáadása. Akárcsak a rooibos teára, a következő teára, a matéra is igaz, hogy ha valaki szereti, akkor igya, de ne igya senki az egészsége érdekében prevenciós célzattal vagy netán terápiás megfontolásból.

Maté tea

A „Tea and Herbal Infusions Europe” gyógynövényeket és gyümölcsteákat összefoglaló gyűjteményben három koffeint tartalmazó növény szerepel: a kóla dió és a guarana a magvaik révén, továbbá a maté,  a leveleinek köszönhetően, melyből Dél-Amerika kedvenc itala, a maté tea készül. A maté fa fiatal levelinek koffeintartalma 1.4%, míg az öregebb levelekben már csak 0.16% található. A feldolgozástól függően a levelei világoszöldek vagy akár sötétbarnák, füstöletlen illetve füstölt változata létezik. A maté tea antioxidáns aktivitása a zöldteához hasonlítható, azonban van néhány lényeges különbség, s ennélfogva nem ugyanabban a súlycsoportban versenyeznek. A maté polifenoljai között nem katechinek, hanem klorogénsav-származékok vannak, így például cserző tulajdonság híján nem fogja csillapítja a hasmenést sem, továbbá a koffein is gyorsabban és nagyobb arányban fog felszívódni.

A maté teát hagyományosan maté tökből a szívószálszerű bombillán keresztül kortyolják nagyon forrón és hidegen egyaránt. Hidegen citrommal, gyömbérrel vagy ananásszal is ízesíthető.  A maté tökbe akár 50 g maté tea is kerül, amit 80°C-os vízzel öntenek fel, majd újra és újra felöntik, így összességében 500 ml tea fogyasztásával a koffeinbevitel meghaladja a 260mg-ot, sőt akár a 400mg-ot is elérheti. Egy csésze (150 ml) maté tea esetében egy 2 grammos filternél nagyjából 78mg koffeint kell számolni újratöltés nélkül, ami egy eszpresszó kávéval (60 ml) vagy egy energia itallal (250 ml) esetleg 2 cappuccinóval (2×150 ml)  vagy 2 colával egyenértékű (2×355 ml). Felnőtteknél egyszerre 200 mg koffein bevitele biztonságos illetve a napi rendszerességgel elfogyasztott 400 mg koffeinnek nincs az egészségre nézve káros következménye. A túladagolás mennyiségét napi 600 mg felett állapították meg. Terhesség esetén viszont napi 200 mg-nál nem ajánlott több koffeint fogyasztani.

Forrás: Táplálkozási Akadémia