Centikben mérhető karcsúsodás – Pattanj nyeregbe!

H atéves voltam, mikor először láttam testközelből lovat. Máig emlékszem, milyen hatalmas volt, csillogó szőrű izmos testű, óriási szemű és szempillájú, értelmes tekintetű. Egészen elvarázsolt! A szüleim jóvoltából nemsokára megtanultam lovagolni – azóta is imádom, szerelmem ez a sport. Ajánlom mindenkinek, mert igazán sokoldalúan fejleszti képességeinket. Miközben a lovaglás tetőtől talpig átmozgatja izmainkat, elménk sem pihen, hiszen rá is kell hangolódnunk az állatra. Az ember irányít, de közben teljesen együttműködik lovával. Persze sok órát kell a hátán töltenünk ahhoz, hogy igazán jó lovasokká váljunk, de a tanulás minden percét élvezni fogjuk. Néhány jó tanács azért sosem árt.

Testi-lelki felüdülés

A lovaglást harminc-negyven, akár ötvenévesen sem késő elkezdeni, ha az ízületeid mozgékonyak, és sportolt már élete során huzamosabb ideig. Csak egy kis bátorság kell hozzá. A lovaglás főként a far- és a combizmokat dolgoztatja meg, de a has- és hátizmokat sem kíméli. A lovasoknak ezért szép a tartásuk, jó a vérkeringésük és egészséges a tüdejük. Emellett az álló-képesség is javul, és ha elég sok időt (35-50 percet) tölt nyeregben,
a zsírégető hatás is megmutatkozik: rendszeres lovaglással comb- és popsitájékon centikben mérhető a karcsúsodás. Külön haszon, hogy a karokat és vállakat is feszesíti, és elbúcsúzhat az „integetőizomtól” is. Tudják, attól, ami ott lifeg a felkar alján. Megfigyelted már, hogy az állatok közelsége milyen jótékonyan hat a lélekre?  Ez a lovakra többszörösen is igaz. Alázattal és bizalommal kell közelítenie ahhoz az állathoz, amelyiknek rá szeretne ülni a hátára. Közben végig figyelnie kell a mozdulatait, reakcióját, hogy eredményes legyen az együtt végzett munka, melynek során javul az egyensúly- és a ritmusérzék, fejlődik a koncentrálóképesség, és ha addig nem volt jellemző önre, most megtanulhat türelemmel várakozni.

Hol is kezdd?

Mielőtt kiválasztod, hol tanulj meg lovagolni, jól nézz körül! Legyen szempont a lovarda vagy lovas tanya távolsága és minősége. Aki teheti, menjen először lovas panzióba, hogy a legnagyobb élményben lehessen része. Ezután keressen egy szimpatikus, szakképzett edzőt, akivel még az elején tisztázzon minden kérdést. Ha türelmesen, készségesen, látható szakértelemmel válaszol, és a lóval is szeretettel bánik, akkor megtalálta az emberét. Érdemes a lóról is érdeklődni egy kicsit, hiszen nem árt tudni a nevét, a korát, meg hogy mit szeret és mit nem. Nyugodtan simogassa meg a ló homlokát vagy a nyakát, hagyjon neki is időt az ismerkedésre. Ha jó pontot szeretne, vigyen neki csemegét. A lovak imádják a sárgarépát és a kockacukrot, de mivel az utóbbi árt a fogaknak, csak módjával kínálja!

Amire szükséged lesz

Kezdd a ló felszerelésével! Szájában zabla van, fején kantár, ez teszi lehetővé az irányítást. A nyereg funkcióját nem kell magyaráznom, a láb jó tartását pedig a kengyel biztosítja. Nem árt tudni, hogy alapvetően kétfajta nyereg van, a western és az angol típus. Ha esetleg megkérdezik, melyiken szeretne tanulni, válassza az angolt. A western nyereg a Dallasból ismert  Jockey- és Bobby-féléknek való, akik akár két héten át is terelik a marhákat egyik birtokról a másikra nagyobb szünetek nélkül. Szélesebb, kényelmesebb, mint az itthon elterjedt angol, de nem lehet benne ügetni, ugratni, és a tartásban sem segít. A lovasok felszerelése is elég jellegzetes. Fejükön „kobak” van, ami tulajdonképpen bukósisak. Ruházatukat, a szűk, párnázott lovaglónadrágot térdig érő bőrcsizma vagy lábszárvédő egészíti ki. Utóbbit főleg akkor használják, ha meleg van a csizmához. Az első órára persze még nem kell mindez, először csak próbálják ki, tetszik-e a lovaglás, nem csak múló fellángolásról van-e szó. A kobak kötelező, de adnak, ha nincs saját. Érdemes olyan szűk nadrágot vinni, amelyben kevés a belső varrás. Puhább farmer vagy „cicanadrág” is tökéletes. Ha térdzoknit veszel alá, a lábszáradat sem dörzsöli ki a kengyelszíj. A sportcipő is megteszi az elején, de vékony talpú és keskeny legyen, hogy beleférjen a kengyelbe, és a ló mozgását is érezni lehessen. Felül kényelmes, jó nedvszívó anyagú pólót vagy pulcsit hordjon, alatta a nők erősen tartó sportmelltartót.

Futószáron

Mindenki úgy kezdi, hogy egy hosszú szíjon – ez a futószár – körbe-körbe vezetik a lovat. Addig van erre szükség, amíg a lovaglás alaptechnikáit elsajátítjuk, és már biztosan ülünk a lovon. A futószáras „órák” csak húsz-harminc percesek szoktak lenni. Az első pár alkalommal még tör a nyereg, hamar elfáradnak a comb- és farizmok, így nem is fogod annyira bánni, hogy leszállhat. Másfelől amíg nem tud valaki a ló mozgásával teljesen együttműködni, addig a ló számára is kényelmetlen ez a tanulóidőszak. Ha már túl vagy az első pár körön, és megszoktad a „lépést”, az oktatók előszeretettel végeztetnek egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat. Ezektől nem kell megijedni, mert nagyon hasznosak. Például: egyenes tartásban oldalsó középtartás, törzsdöntés, bokaérintés – persze mindez menet közben. Aki biztosan ül a nyeregben, elkezdheti az ügetést. Van, aki rögtön ráérez, másnak hetek kellenek az elsajátításához. Mivel a lónak „kétütemű” az ügetése, minden második ütemre ki kell emelkedni a nyeregből, az elsőre pedig vissza kell huppanni. Kicsi a valószínűsége, hogy már az első héten vágtára kerüljön sor, bár ki tudja! Eleinte biztosan lesz izomlázad, de a comb-, a belső comb- és a farizmok alapos nyújtásával enyhíthet ezen. A nyereg bizony fel fogja „törni” az ülepedet, ezt még párnázott nadrágban sem lehet elkerülni. Mondhatjuk, hogy szükséges rossz, ami pár nap alatt elmúlik, és a második alkalomtól meg is szűnik. A legtöbb, amit tehetnek, hogy felkészülnek rá, és nem hagyják, hogy kedvüket szegje. Próbálják ki, és bátran essenek szerelembe Önök is!

A témáról bővebben a Nők Lapja Egészség magazin augusztusi számában olvashatsz!

Képek forrása: Profimédia