Vidéki lány lévén tizenévesen nem nagyon volt más lehetőség a táncszeretetem kiélésére, mint a diszkó. A szüleim viszonylag fiatalon elengedtek. Mindig elláttak jó tanácsokkal, de nagyon féltettek. Alkohol, idősebb fiúk, rossz társaság, részeg sofőr… Pedig ha tudták volna, hogy semmi más nem érdekelt, csak a zene és a tánc, biztosan nyugodtabban alszanak. Odaérkezésemtől a hazaindulásig […]
Vidéki lány lévén tizenévesen nem nagyon volt más lehetőség a táncszeretetem kiélésére, mint a diszkó. A szüleim viszonylag fiatalon elengedtek. Mindig elláttak jó tanácsokkal, de nagyon féltettek. Alkohol, idősebb fiúk, rossz társaság, részeg sofőr… Pedig ha tudták volna, hogy semmi más nem érdekelt, csak a zene és a tánc, biztosan nyugodtabban alszanak. Odaérkezésemtől a hazaindulásig elég sok óra telt el, mással mégsem foglalkoztam, csak táncoltam. Semmi sem tudott kizökkenteni, teljesen átjárta a testemet a ritmus, még a fül-
cimpám is arra mozgott. Bár a diszkós korszakomon jó ideje túl vagyok, ha hangos, dinamikus zenét hallok, mindig megmozdul bennem valami. Valami kényszer, hogy most pedig nekem mozognom kell, és ha van rá lehetőségem, meg is teszem, ha nincs, akkor csak diszkréten az asztal alatt mozgatom a lábfejem. Aki szintén a ritmus szerelmese, az pontosan tudja, miről beszélek. Biztosan nem véletlen, hogy végül a zenére-ritmusra végzett testmozgás, vagyis az aerobik mellett kötöttem ki. Bár itt nem minden esetben táncról van szó, mégis mindig ritmusról. Szinte fáj, ha valami miatt eltévesztem egy pillanatra, mondjuk az ütem mellé lépek. Minden porcikám tiltakozik ellene. Ha fáradt vagyok, és esetleg nincs kedvem elkezdeni, maximum két percig tart, mire átjárja a testemet, aztán már abbahagyni nem tudom.
Jó látni, hogy ezzel sokan vannak még így rajtam kívül is. Látom a vendégeimen egy-egy táncos aerobikedzés előtt, különösen a reggeli órákon, hogy nem kis erőfeszítésbe került a felkelés és az elindulás. Könnyen megállapítható, ki az, akit a lelkiismeret, és ki az, akit a ritmus és mozgás utáni vágy hajtott a teremig, de van egy közös pont. Mindenki mosolyogva és energiával telve távozik. Ilyenkor érzem, milyen hálás szakma ez, feltöltődsz és feltöltesz, mosolygósra formálsz másokat is.
Párban és egyedül is
A nagy kérdés persze, hogy mit válasszon, akit hajt a ritmus. Az első döntés, amit meg kell hoznod, hogy párban vagy inkább csoportosan szeretnél táncolni. A társastáncoknak nagy múltjuk van. A hagyományos tánciskolákba kettesben érdemes menni, így mindenki a párjával együtt sajátíthatja el a klasszikus és modern táncokat, hogy azt bálokban, társas összejöveteleken, vagy akár otthon a saját örömükre művelhessék. A legfontosabb a párok közötti összhang. A férfinak vezető, a nőnek pedig követő szerepe van, kivétel nélkül. Biztosan minden párkapcsolatnak új motort ad, ha elmennek közösen táncolni tanulni. Ha a hétköznapokban néha fel is cserélődnek a szerepek, itt a férfi igazán Férfi, a nő pedig újra igazán Nővé válik. Eltűnnek a befolyásoló és „zavaró” tényezők, csak TI (a pár) vagytok ketten, és újraélhetitek kapcsolatotok fénykorát. Aki inkább a tánc szabadabb, kötetlenebb formájára vágyik, vagy nincs párja, akivel elmehetne, válassza a manapság annyira divatos salsaiskolák egyikét, ahol az órákon csoportban sajátíthatják el az alaplépéseket. Ez egy viszonylag egyszerű alaplépés-kombináción alapuló tánc, amit nagyon sokféleképpen lehet variálni. Magával ragadó és dinamikus a ritmusa, párban és egyénileg is igazi élményt nyújt. Ha sikerült elsajátítani az alaplépéseket, ki lehet próbálni „élesben” is. Iskolák és szórakozóhelyek is rendeznek salsaesteket, ahová párban és partner nélkül is sokan érkeznek. Ráadásul ez kiváló lehetőség párkeresőknek is, hiszen az itt találkozó két ember közt egy közös pont már biztosan lesz: a tánc szeretete.
Táncolj, hogy tovább élj!
A kutatók persze kimutatták, miért is szeretünk annyira táncolni. Húszpercnyi tánc több endorfint termel, mint amennyit 15 tábla csoki elfogyasztása után éreznénk. És ezt a tapasztalat is alátámasztja – semmilyen tánc vagy zenére végzett mozgás alatt nem látni búskomor, szomorú vagy ideges arcokat. Mindenki kikapcsolódni és feltöltődni jár a tükrös termekbe, munka előtt vagy után – a legszerencsésebbek helyette is. Ha volt is nyűg, probléma az óra előtt, biztos, hogy mindenki hamar megfeledkezik róla. A stressz kinn marad a terem előtt, és nem kell attól tartani, hogy megvár. Mire vége az órának, már rég elpárolgott. Nyugtatóan hat mindenkire, hiszen itt kitáncolhatja magából mindazt, ami egész nap vagy a héten felgyülemlett. Jótékonyan hat a magas vérnyomásra, cukorbetegeknek is bátran ajánlom az akrobatikus rock and roll kivételével minden válfaját. Ráadásul a tánc a nagy túlsúllyal rendelkezőknek is megfelelő mozgásforma, mert a csípőmozgások és a könnyed lépések nem terhelik túl az ízületeket. Folyamatos a zsírégetés, mert a pulzus nem szökik az egekbe, végig közepes intenzitás jellemzi. Észre sem veszed, hogy végig azonos szintű terhelés alatt van minden porcikád, mert a zene és a hangulat magával ragad. Ilyenkor a fáradtságot is csak a végén érzed.
A témáról bővebben a Nők Lapja Egészség magazin októberi számában olvashatsz!
 |
 |
 |
 |
 |