Több mint kétezer-hatszáz Mikulásruhába öltözött futó, köd, repkedő drónok és műhó. Ilyen volt a 2. Rossmann Mikulásfutás testközelből.
Először arra gondoltam, hogy a nagy hasú Mikulások sportos életre szoktatásáról van szó, hiszen előbb-utóbb kénytelenek lesznek jó kondícióban maradni, a globális felmelegedés hatására ugyanis hamarosan el fog tűnni a hó, és akkor nem tudják majd használni rénszarvas húzta szánjaikat. Hátukon a zsákjukkal kell majd végiglátogatniuk a gyerekeket, hogy a kis csizmácskákba belepottyantsák ajándékaikat.
Aztán kiderült, hogy itt nem profi Mikulások futnak, hanem több száz kisgyerekes család és futást kedvelő ember. Gyorsan én is piros ruhába bújtam, mert csak így csatlakozhattam a vidám csapathoz, mely a Vámház körúti Nagycsarnok mellől indult. A Mikulás-mezőny a régi Váci utcán futva haladt, majd a Duna parton tért vissza a Corvinus egyetem épületéhez, 2,3 kilométert teljesítve.
Hogy egyetlen Mikulás se sérüljön meg futás közben, a megfelelő bemelegítésről Béres Alexandra gondoskodott, aki kislányát is elhozta a rendezvényre. A kicsi most vett először részt futóeseményen, de anyukáját ismerve biztosan nem ez volt az utolsó alkalom.
Már a bemelegítéskor jó volt a hangulat: a ritmusos zenére hajlongó, izmaikat nyújtó Mikulások tömegét fényképezték a családtagok és ismerősök. Aztán eljött a visszaszámlálás: 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, START!
Kiabálva, integetve vágtak át a futók a Vámház körúton, ahol a rendőrség egy rövid időre leállította a villamos- és autóforgalmat is. A rendezők még havazásról is gondoskodtak egy hóágyú segítségével.
Hihetetlen látványt nyújtott a sok futó Mikulás. A sétáló közönség, helybéliek és külföldiek egyaránt hangosan biztatták a Mikulásokat, és természetesen fotózták is a nem mindennapi eseményt. A futók fölött drón röpködött, megörökítve, ahogy a piros tömeg ráfordult az Irányi utcára, majd a Március 15-e téren a rakpartra. Itt már autósok dudálása és integetése biztatta a táv feléhez ért sereget – és erre szükség is volt. Nehezemre esett elhinni, hogy még legalább annyi hátra van a távból, mint amennyit már lefutottunk, de nem akartam utolsóként beérni, így összeszedtem minden erőmet és tartottam az ütemet.
A szitáló köd sem tudta kedvünket szegni. Mindig akadt egy-egy Mikulás, amelyik elkiáltotta magát: “Kik vagyunk mi?” Amire persze jött kórusban a válasz: “A Mikulások, Ho-ho-ho-hó!” Különösen az Erzsébet és Szabadság híd pillérei alatti akusztika dobta fel a hangulatot. A levegő egyre fogyott, a Walesi bárdok sorai motoszkáltak fejemben: „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”.
Végre elértük a befutót, mely a rakpartról felkanyarodva a Közgáz hátsó kijáratánál volt, ahol üdítővel, kis Rossmann csomaggal és hóeséssel várták a fáradt futókat. Jó érzés volt, hogy nekem is sikerült megtennem a távot, de kellett a többiek biztatása is hozzá. Az aulában aztán mindenki kipihenhette magát és bedobhatta ajándékait egy nagy piros puttonyba – mert ne felejtsük el, hogy az immár másodjára megrendezett futás azon kívül, hogy kedves élmény marad a részt vevőknek, egyben jótékonysági rendezvény is volt. Az ÁGOTA Alapítvány gyűjtött állami gondozott gyermekeknek játékokat, írószereket, iskolaszereket – a Mikulás-futók jóvoltából jó sokat!
Írta: Lutz Gabriella – a Central Médiaakadémia hallgatója
Fotó: BSI
 |
 |
 |
 |
 |