Hányan zuhanyoznak antibakteriális szappannal vagy samponnal, és vesznek-e fel tiszta ruhát edzés után? Csak a saját törülközőjét, borotváját, szappanát, vizes palackját használja-e mindenki?
Úgy lenne jó, ha valamennyi kérdésre igennel lehetne válaszolni, mert aki csak egyet is elmulaszt az óvintézkedések közül, könnyen megkaphatja a sporttermekben futótűzként terjedő bőrfertőzések valamelyikét.
Az amerikai sportedzőket tömörítő National Athletic Trainers’ Associaton (NATA) jelentést adott ki a nyáron azokról a bőrbetegségekről, valamint megelőzésükről és kezelésükről, amelyeknek a szabadidősportot űzők is ki vannak téve. A szerzők szerint az atléták között rendkívüli módon elterjedtek a bőrbetegségek, amelyek a versenysportban részt vevők között előforduló fertőző betegségeknek több mint a felét adják.
Az apró, jelentéktelennek látszó bőrbajt sem szabad lebecsülni. Akinek ilyen van, az helyesen teszi, ha okul Kyle Freynek, a philadelphiai Drexel Egyetem 21 éves birkózójának esetéből.
A The New York Times riportja szerint a fiatalember az elmúlt télen kis pörsenést talált a karján, de nem törődött vele. Vasárnap mérkőzése volt, jól érezte magát, de másnapra a pörsenés akkorára nőtt, mint a bicepsze, és nagyon fájt. Az edzője azonnal orvoshoz küldte, ahol mintát vettek a daganatból, és a vizsgálat a meticilin(methicillin)-rezisztens Staphylococcus aureus baktérium (MRSA) okozta fertőzést mutatott ki. Frey öt napot töltött kórházban, ahol a kelést felvágták, kitisztították és a fertőzést megszüntető antibiotikummal kezelték. A páciens a lapnak bevallotta, nem tudja, hogyan kapta meg a legtöbb antibiotikumnak ellenálló fertőzést. “Talán a birkózószőnyeg volt szennyezett, vagy olyannal birkóztam, aki fertőzött volt” – latolgatta.
Ha ilyesmi előfordulhatott Freyjel, aki állítása szerint mindig nagyon ügyelt a higiéniai szabályok betartására az edzőteremben, és sosem osztotta meg a holmiját senkivel, akkor másokkal is megtörténhet.
A szabadidősportot űzők és szervezett sporteseményeken részt vevők számtalan gombás, vírusos és bakteriális bőrfertőzésnek vannak kitéve. Az izzadás, egy kis horzsolás, a közvetlen vagy közvetett érintkezés mások sérüléseivel és testnedveivel temérdek veszélynek teszi ki a sportolók bőrét. A legsúlyosabb fertőzésnek számító MRSA-n kívül sömör, herpesz, ótvar, rüh is megtámadhatja őket.
A fertőzött sportolóknak mindaddig nem szabad versenyezniük, amíg az orvosi kezelés meg nem szünteti annak a lehetőségét, hogy tovább adják a betegséget. Ugyanígy a szabadidősportot űzőknek is távol kell(ene) maradniuk a tornateremtől vagy az uszodától, amíg az orvos azt nem mondja, hogy elmúlt a baj.
Steven M. Zinder, a Chapel Hill-i Észak-Carolinai Egyetem edzője – s egyben a jelentést összeállító munkacsoport vezetője – az amerikai lapnak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy ezek az előírások egyáltalán nem túlzóak. “Ez az, amit mindannyian megtanultunk hatodik osztályban egészségtanórán, vagy legalábbis meg kellett volna tanulnunk – fogalmazott. – A józan ész azt diktálja, hogy az ember tisztán tartsa magát és a felszerelését. Sosem lehet tudni, hogy előttünk ki használt egy tornaszert”.
A The Journal of Athletic Training augusztusi számában ismertetett jelentés aláhúzta, hogy “a sportolóknak minden gyakorlat és verseny után egész testüket le kell mosniuk antibakteriális szappannal”. Zinder megállapítása szerint a nők hajlamosak rá, hogy elmulasszák a sporttermi zuhanyozást, a férfiak pedig gyakran nem tisztítják meg egész testüket. “Le kell zuhanyozni a tornateremben, és tiszta, a szennyezettől elkülönítve tartott ruhát felvenni utána” – magyarázta, hozzáfűzve, hogy a legjobb, ha mindenki két táskát használ, egyet a tiszta ruhának, egyet a szennyesnek, és néha az utóbbit ki is mossa.
Jack Foley edző, a pennsylvaniai Bethlehemben lévő Lehigh Egyetem sportorvostani intézetének igazgatója úgy véli, a sportolóknak mindig fejben kell tartaniuk, hogy ki vannak téve bőrfertőzéseknek. “Bármely adott pillanatban három amerikai közül egynek biztosan van olyan bőrbaja, amely átterjedhet másokra” – közölte.
A jelentés azt is megállapította, hogy riasztóan nőtt az orrban keletkező MRSA gyakorisága az egészséges felnőttek és gyerekek között is. A tenyérbe tüsszentés vagy az orrfújás tehát, amelyet nem követ antibakteriális szerrel végrehajtott kézmosás, tovább terjesztheti másokra a veszélyes baktériumot.
Miközben a kézhigiénia a legfontosabb követelmény, a gombás fertőzések elkerüléséhez szükség van a sportoláshoz használt zokni és alsónemű napi cseréjére is, továbbá a hónaljak, a lágyék és az ujjközök szárazra törlésére. A zuhanypapucs is jó szolgálatot tehet, ha nem akadályozza a viselőjét abban, hogy gondosan lábat mosson.
És még egy általános jó tanács: ha valaki tornatermet választ, nem árt megkérdezni az üzemeltetőt arról, hogy milyen tisztítószereket használnak, s hogy minden nap gondosan takarítják-e az öltözőt és a sportszereket.
 |
 |
 |
 |
 |