Szőnyi Ferenc maratonista, ironman, ultratriatlon világbajnok beszélt az emberfeletti egyéni produkciók hátteréről.
Szőnyi Ferenc 43 évesen kezdett el futni. A most 54 éves sportember azóta az ultrafutás szinte minden extrém távját teljesítette. Volt ultratriatlon világbajnok 2009-ben, 2017-ben megnyerte a 480 kilométeres Hell Ultra Running-ot a Himalájában. Kétszer is teljesítette az egyik legnehezebb szárazföldi versenyt, a 245,3 kilométeres Spartathlon-t, és lenyomta a világ egyik leghosszabb, 4800 kilométer össztávú kerékpáros versenyét, a Race Across America-t. Két évvel ezelőtt a második helyen végzett az első olyan megmérettetésen, ahol a résztvevők 30 napon át minden nap teljesítenek egy Ironman triatlon távot, azaz 3,8 kilométert úsznak, 180 kilométert kerékpároznak és 42 kilométert futnak.
„Minden példaértékű és hihetetlennek tűnő egyéni teljesítmény mögött egy egész csapat áll. Az ember egyedül nem képes erre. Mögöttem családtagok, segítők, edzők, inspiráló sportolók is állnak” – mesélte Szőnyi Ferenc az Aegon Prémium ügyfélklub idei rendezvénysorozatának utolsó előadásán. Hozzátette: bármilyen furcsán hangzik is, ugyanazt csinálja, mint például a pénzügyi szektor szereplői: csapatot épít. Korábban ezt vállalkozóként tette, a gazdaságban, most pedig a sportban.
„Miután tavaly már teljesítettem a 480 kilométeres magashegyi futóversenyt a Himalájában, igazán szemtelen dolog volt még egyszer kihívni a sorsot. Napi 100 kilométer 4800 és 5300 méter magasan futni, ott, ahol már növényzet sincs, ahol a puszta létezés is zihálással jár, nem hétköznapi dolog. A szenvedéssel szemben azonban legalább ugyanannyi öröm áll: látni az Indust, a Tadzs Mahalt, találkozni indiai emberekkel – mindez csak annak adatik meg, aki odamegy az élményért” – mondta az ultrafutó, aki a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is átvehette az idén.
Szőnyi Ferenc két éve már szinte csak és kizárólag a sportnak él. Hajnali ötkor kel, úszni megy, munka után pedig 100 kilométert kerékpározik vagy két órát fut. „Nagyon nehéz meghatározni, hogy kinek hol vannak a határai. A képzettség és a fizikum korántsem mindig elég a sikerhez, ugyanakkor szerintem nehezebb minden nap hajnalban felkelni, mint egy versenyen az utolsó tíz kilométert teljesíteni” – véli a bajnok, aki Magyarországon kívül Görögországban, Argentínában, Peruban, az Amazonas vidékén, Ausztráliában, de Horvátországban és Svájcban is teljesített már ultratávokat.
Egy-egy versenyen akár három cipőt is elnyű, és amikor nem megy minden simán, azt mondja magának, ez munka, nincs alternatíva, tovább kell menni. „Aki vállalja ennek a szépségét és örömét, az vállalja a másik oldalát is. Minden motivációs eszközt be kell vetni. Eddig 139 Ironman távot teljesítettem és 55 olyan versenyt, ami hosszabb volt 24 óránál. Soha nem adtam fel. Rengeteget tanul az ember magáról és másokról, sőt másoktól is” – vallja.
Szőnyi Ferenc először egy kollégáját kísérte el a futópályára, aki a stresszel és a túlsúllyal akarta felvenni a harcot. Hétről hétre többet futottak, azonban Szőnyi Ferencnek annyira megtetszett a dolog, hogy nemcsak hétvégén, hanem hétköznap is útnak indult. Nem sokkal később pedig teljesítette a Kinizsi 100-at.
„Ma sem tudom pontosan, hogyan csináltam. Az biztos, hogy kell ehhez az egészhez egy jó adag magabiztosság, eltökéltség, no meg persze genetika is” – véli az ultratriatlon világbajnok, aki a sok elképesztő eredménye közül ezt a címét tartja a legtöbbre.
Forrás: Aegon
 |
 |
 |
 |
 |