Munkahelyi konfliktus vagy pszichoterror áldozata vagy?

Mi a különbség a munkahelyi konfliktus és a pszichoterror között?

A munkahelyi konfliktus, még ha nem is azonos pozíciójú egyének között zajlik, rendezhető különböző elfogadott tárgyalási eszközökkel, valamint véges időtartamú.

Az elhúzódó, rendezetlen munkahelyi konfliktus – ahol nem teremtődik tárgyalási alap a helyzet rendezésére – lehet az első, bevezető lépcsőfok a pszichoterror felé. Ilyenkor a mobbing egy vagy több, erőfölényben lévő egyén ellenségeskedése, egy gyengébb, esélytelenebb kolléga felé, akit a támadások tovább gyengítenek. Ez a folyamat nagyon tartós lehet, gyakran a bántalmazók és az áldozat sincsenek tisztában azzal, ami történik közöttük. Jellemző velejárója a tagadás, például: „Ő tehet róla, a viselkedésével kiprovokálja!” vagy „ Mi nem is teszünk semmi rosszat ellene!”

A pszichoterror egyik megoldásaként, a cégen belüli humán erőforrás vagy személyzeti irányítás segíthet a konfliktuskezelésben. Ilyenkor elindulhat egy építő párbeszéd a feszültség rendezésére.
Ám gyakori, hogy a pszichoterror következményeként az áldozat nem csupán munkahelye elhagyására kényszerül, hanem tartósan megbetegszik, esetleg csak hosszabb idő elteltével képes visszatérni a munka világába, ha egyáltalán visszatér.

A pszichoterror megnyilvánulási formái

Bár a pszichoterror tudatos, rosszindulatú és bántó magatartás, mégis létezik egyfajta tagadása, akár az elkövetők, akár az áldozat részéről. Ez kevésbé a tudomásulvétel hiányát jelenti, sokkal inkább azt, hogy annyira a munkahelyi légkör részévé válik, hogy a résztvevőknek nincs rálátása az eseményekre.

A mobbing lealacsonyító, lejárató, elidegenítő, megalázó és elszigetelő. Gyakran nyilvánul meg kicsinyes zaklatás formájában (pl. kizárás a team ügyeiből, kiközösítés, párbeszéd megszűntetése, bűnbakgyártás, hibáztatás, kicsinyes pletykák, megszégyenítő megjegyzések, kigúnyolás, méltatlan kritikák). Ettől az illető még gyengébbnek, hozzá nem értőnek, feladata elvégzésére méltatlannak érzi magát.

Lehetséges, hogy egyetlen munkahelyi véleményvezért, főnököt követ a többi kolléga az áldozat terrorizálásában. Gyakorta előfordul, hogy a követők sem értenek egyet a módszerrel, ám részt vesznek az áldozat megszégyenítésében, mert nem akarnak a vezetővel összekülönbözve ők is üldözött helyzetbe kerülni.

Milyen gyakori a mobbing?

Egyre gyakrabban derül fény rá, általában az áldozatok megbetegedése kapcsán. Ráadásul, a rejtve maradó esetek nem is szerepelnek a statisztikában.

Reprezentatív felmérések azt mutatják, hogy a megkérdezettek kb. 3,5%-a vallotta magát „mobbed”-nak, azaz terrorizáltnak munkában töltött évei során. Ha átlagban 35 -50 évet tekintünk a munka világában eltöltött időnek, akkor elég sokan válhatnak életük egy időszakában pszichoterror áldozatává. Rendszerességét és időtartamát tekintve ugyanis a mobbing legalább fél éven keresztül és hetente minimum egyszer sújtja az áldozatot.

Miért terjedt el a mobbing a munkahelyi szervezetekben?

Szinte minden cég szerveződése dinamikusan változik. A szervezetek egyre feszítettebb követelményrendszerben működnek, a munkavállalóktól egyre magasabb színvonalú teljesítményt követelnek. Ilyen légkörben a dolgozók egyre teljesítményorientáltabbak, frusztráltabbak, egyre több az ellenséges indulat, ütközés.

Ha a vezetés nem kompetens, nincsenek egyértelműen megfogalmazott munkaköri leírások, az állás lehetséges elvesztése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a dolgozókra. Ilyenkor nagyobb az esélye, hogy a vezetők visszaéljenek hatalmukkal és eluralja a stressz a munkahelyi légkört, mely táptalajt teremt a pszichoterrorra.

A pszichoterror elszenvedésének testi – lelki tünetei

Ilyen tünetek: a krónikus „idegesség” (a munkahelyen kívül is), szorongás, ennek következtében vérnyomás problémák és alvászavar. Gyakori megbetegedések, főleg stresszbetegségek. Később depressziós tünetek, reménytelenség, üresség érzés, elszigetelődés, magány. Állandó kételkedés, sértődékenység, túlérzékenység, indokolatlan düh. Az illető munkaképtelenné válhat, anyagilag ellehetetlenülhet. Szélsőséges esetben állandó orvosi kezelésre szorul.

Az önbeteljesítő jóslat gyakran működhet, ez tény. A tartós szorongás aztán sokszor eredményez színvonaltalan munkavégzést, ellenségességet és sértődékenységet az áldozatban. Ez pedig tovább súlyosbítja a helyzetet.

Ki válhat áldozattá?

Gyakorlatilag mindenki kerülhet munkahelyen töltött évei során olyan kedvezőtlen pozícióba egy közösségben, hogy tartós megszégyenítést, kiközösítést vagy oktalan hibáztatást kénytelen elszenvedni.

A piszkálódó kollégák gyakran önigazolást keresnek, mert titokban nem értenek egyet a módszerrel, ám önmagukat féltve ők sem mernek szembehelyezkedni az áldozattal. Mégsem igaz az, hogy a pszichoterrort elszenvedő egyén viselkedésével „kiérdemli”a megalázást.

Tény, hogy az adott munkahelyen kisebbséget képviselő csoportok tagjai (pályakezdő fiatal, idősödő ember, kisgyermekes anya, homoszexuális, roma stb.) könnyebben válhatnak áldozattá. Ha hátrányos helyzetű és érdekeit sem tudja megfelelően érvényesíteni, annál könnyebben kerülhet az elszenvedő fél helyzetébe. Bizonyos személyiségjellemzők (alkalmazkodási problémák, magas szorongási hajlam, csökkent önbizalom, érdekérvényesítésre való képtelenség, alacsony együttműködési készség, behódolás, frusztrációtűrés alacsony szintje, nem megfelelő stresszkezelés) hajlamosítanak arra, hogy valaki pszichoterror áldozatává váljon.

Mit tehetsz, hogy elkerüld a pszichoterrort?

1. Erősítsd önbizalmadat! Önismereti csoport, tréning vagy bármilyen sikeres szabadidős tevékenység bevetésével.

2. Kezeld a munkahelyi stresszt, tanulj stresszoldó technikákat! (autogén tréning, jóga, tánc stb.)

3. Az ördögi körből csak határozott, magabiztos fellépéssel kerülhetsz ki! Bántalmazó főnököd vagy kollégáid gyakran maguk is önbizalomhiányban szenvednek, ezt ellensúlyozzák mások megszégyenítésével.

4.Tanuld meg érzelmeidet kezelni! Dühöd ellensúlyozása, a bántó viselkedés helyett határozott fellépésre törekedj. Tudatosítsd, és tanuld meg uralni a szorongásra utaló jeleket (pl. kéztördelés, összegörnyedés, szavak keresgélése stb.)!

5. Nézz a szemükbe! Különösen férfiközösségekben gyakori a hierarchia beállítására való ösztönös törekvés. Ha a hatalmi pozíció testi jeleit mutatod (pl. egyenes tekintet és testtartás), rögtön más helyzetbe kerülsz. Minimalizáld a szorongásra utaló jeleket!

6. A mosolygás és a humor is segíthet. Ha a konfliktushelyzetek egy részét bölcs mosollyal és humorral oldod fel, nem adsz támadási felületet.

7. Ismerd meg  jogaidat, de viseld el a jogos kritikát! Nem vagy köteles a személyedet érő megszégyenítést eltűrni, ám munkádról, teljesítményedről joguk van másoknak kritikát mondani. Ha önbecsülésed a helyén van, ez máshogyan érint.

8.Tudj változtatni, ha kell! Nem biztos, hogy érdemes pozíciódba kapaszkodni, még anyagi megfontolások miatt sem. Lehetséges, hogy ideje új munkahely után nézned, ha élhetetlen a légkör.

9. Vedd észre, ha hatalmi játszmák áldozata vagy! Amikor egy adott élethelyzet részesei vagyunk, gyakran nincs rálátásunk a tényekre. Ha képes vagy távolabbról a problémára nézni, kiderülhet, hogy vezetőváltás vagy hatalmi játszmák áldozata vagy. Tájékozódj lehetőségeidről!

10. Ne futamodj meg! Az ellehetetlenítés gyakran a dolgozó elbocsátásának kezdeti „rejtett” fázisáról is szól. Érdemes munkajogásszal tárgyalni a kérdésben, és még időben továbblépni.

11. Állj a bántalmazott mellé! Nyilván nem egyedül te szenvedsz a munkahelyi rémuralomtól. Elsőnek te mondj nemet, és állj a bántalmazott mellé! Meglátod, lesznek követőid.