Az első reakció általában mindenkinél a düh, mivel nehéz elfogadni, hogy jó pár év odaadó munka után épp nekünk mondanak fel. Nem értjük, mi vezethetett el idáig, hiszen a feladatainkat mindig pontosan, precízen elvégeztük és a főnök is elégedett volt velünk. Utána jön a kétségbeesés és az önsajnálat fázisa, hogy hogyan tovább. Amennyiben az idősebb […]
Az első reakció általában mindenkinél a düh, mivel nehéz elfogadni, hogy jó pár év odaadó munka után épp nekünk mondanak fel. Nem értjük, mi vezethetett el idáig, hiszen a feladatainkat mindig pontosan, precízen elvégeztük és a főnök is elégedett volt velünk.
Utána jön a kétségbeesés és az önsajnálat fázisa, hogy hogyan tovább. Amennyiben az idősebb korosztály tagjai vagyunk, akkor mindez még nehezebb, mivel ma már inkább a fiatalabbakat részesítik előnyben a munkáltatók. A jövőnk bizonytalanná válik, hisz a jelen gazdasági helyzetben igen kevesen vannak azok, akik megengedhetik maguknak, hogy a család egyik tagja ne dogozzon.
A sors hatalma
Sokan az elbocsátásukat a sors akaratának tartják, és úgy vélik, jobb nem is történhetett volna velük. A legtöbben számot vetnek az addigi életükkel, és kiderül valójában nem is szerették azt, amivel foglalkoztak. Gyomorgörccsel mentek be nap mint nap dolgozni, és alig várták, hogy végre kiszabaduljanak munkahely fogságából. Felmondani nem akartak, féltek megtenni ezt a lépést. Ilyen esetekben mondhatni jól jön a létszámleépítés, ugyanis ekkor kénytelenek vagyunk váltani, és ki tudja: talán megtaláljuk azt a munkát, amiről mindig is ábrándoztunk.
Tudd, hogy mit akarsz!
Ahhoz, hogy előrébb lépjünk két dologgal kell tisztában lennünk: azzal, hogy mit szeretnénk csinálni és hogy ahhoz milyen képesítéssel, illetve eszközökkel rendelkezünk. Például hiába akar valaki autószerelő lenni, ha nem tudja, hogy hol van a karburátor. Írjuk össze, mi mindenben vagyunk tehetségesek, mik érdekelnek, és ebből induljunk ki. Próbáljuk meg minél konkrétabban megfogalmazni, mit akarunk. Az nem elég, hogy „sok pénzt szeretnék keresni”.
Ne várjunk sokáig!
Az idősebbek úgy vannak vele, hogy ha hosszú éveket munkába járással töltöttek, akkor most itt az ideje egy kis pihenésnek. Természetesen erre mindenkinek óriási szüksége van, de tudnunk kell, hol a határ. Az önéletrajzunkból ugyanis kiderül, mennyi ideig voltunk munka nélkül, és erre rá is fognak kérdezni. Nem vet ránk jó fényt a sok kihagyás, ezért érdemes minél előbb elkezdeni bújni az álláshirdetéseket!
Nem csak az újság létezik!
Az álláslehetőségek nagy része az újságokban és az interneten kerül meghirdetésre, viszont ne legyünk lusták körbekérdezgetni az ismerősöket, barátokat, hátha épp van valahol üresedés. Bármennyire is kétségbeejtő, de az állások nagy részét ajánlás útján szerzik.
Keresd fel személyesen!
Egy céghez naponta számtalan önéletrajz érkezik, amik általában majdnem teljesen egyformák. Amennyiben teheted, vidd be személyesen az életrajzodat, hadd lássanak élőben is téged. Sőt, ha szerencséd van, akkor találkozhatsz a HR-essel, vagy az igazgatóval is, akiknél biztosan egy jó pontot szerzel azzal, hogy vetted a fáradtságot, és elvitted a papírjaidat.
Hova fordulhatunk?
• ismeretségi kör
• állásbörzék
• újság/internet
• munkaügyi központok
• személyzeti tanácsadó cégek
Fotó: Profimedia – Red Dot
 |
 |
 |
 |
 |