Ugyanattól szenvednek a húszasok, mint a hatvanasok

Hány és hány olyan beteg és idős emberről tudsz, akinek talán az a nap fénypontja, ha az ajtóban állva lát egy-egy embert és megszólíthatja, végre beszélhet valakivel. Mára bizonyítottá vált azonban az is, hogy a magányosság nem csak a 65 évesnél idősebbek problémája. Bizony sújtja ez különösen a 18 és 24 év közöttieket is, ám itt a háttérben természetesen nem a megromlott egészség vagy partner elvesztése áll, hanem a munkanélküliség, a szülői fészek elhagyása, vagy akár egy gyermek születése.

Halálozási ok a magányosság?

A legutóbbi Cornell Egyetemi vizsgálatok során kimutatták, hogy a magány nemcsak azért veszélyes, mert boldogtalanná tesz, hanem azért is, mert felgyorsítja a szív- és érrendszeri funkciók romlásának folyamatát és szerepe lehet akár a korai magas vérnyomás, majd később az idős kori demencia kialakulásában is.

A felmérésben több mint 180 férfi vett részt, akiket 18-30 éves, illetve 65-80 éves csoportokra osztottak. A kísérlet során aztán mindenkinek az volt a feladata, hogy adjon elő egy beszédet, amellett, hogy laboratóriumi körülmények között végezzen fejszámolási feladatokat. A gyakorlatok elvégzése előtt, közben és után pedig minden résztvevő vérnyomását ellenőrizték, és egyúttal felmérték társas kapcsolataikat is.

Nem hozott meglepő eredményt a tanulmány, mely megerősítette azt a korábbi feltevést, hogy az idősebbeknek nyugalmi állapotban is magasabb a vérnyomásuk, a stresszre pedig erősebb szív és érrendszeri reakciókat produkálnak, ugyanakkor viszont az értékeik helyreállítása is tovább tart, mint a fiataloknak. Sőt, mivel azokra, akik közülük magányosnak vallották magukat, mindezek még inkább jellemzőek voltak, ezért, a tudósok szerint, ők még veszélyeztetettebbek társaiknál.

Meglepő eredményeket kaptak azonban a fiatalok körében a kutatók. Azt találták ugyanis, hogy a magányos fiatalok szív- és érrendszeri reakciói igen hasonlóak voltak a nem magányosan élő idősekéhez. Márpedig ezt vészjelzésként értékeltek a szakemberek, és meg is kongatták a vészharangot.

Gyógyítható

A magányosságtól ugyanis nem kell egy életen át szenvedni a kutatók szerint, mivel az ember élete során van, hogy azzá válik, míg máskor megszűnik annak lenni. Mivel a tudósok úgy látják, a magányosság csökkentése jótékony hatással lenne az emberek egészségi állapotára, így azt szeretnék elérni, hogy a kormányok vegyék komolyan a tartós magány kimutatható káros következményeit és tegyenek mielőbb valamit a társas kapcsolatok helyreállítása érdekében. Az elmagányosodás ugyanis egyre többeket érintő probléma lesz minden társadalomban, amivel azért kell sürgősen foglalkozni, hogy ne váljon jelentős korai halálozási okká. Márpedig a felmérések azt mutatják, hogy a kockázat mértéke hasonló a dohányzáséhoz és rosszabb, mint az elhízás.