A leggyakoribb, elrettentő nyári bőrbetegségek

“Bőrrák” és a napozás

Bár hosszú évszázadokon át a jómód egyik jele volt a porcelánfehér bőr, ma sokkal inkább gondoljuk, hogy a barnaság a szépség egyik formája. Számtalan írást lehet találni a nyomtatott és az elektronikus sajtóban, életmód magazinokban a túlzásba vitt napozás és a bőrtumorok kapcsolatáról. Nem akarunk írásunkkal egy lenni a sok között, ezért megpróbáljuk az alapok mellett egy-egy kevésbé ismert tényre is rávilágítani a figyelmet.

Talán nem is sejtjük, hogy ha a teljes népességet nézzük, akkor a bőr rosszindulatú tumorai egyedül az összes többi rosszindulatú tumornál gyakoribbak, együttvéve a vastagbél, a tüdő, az emlő és az összes többi tumort is. Ezek között is a leggyakoribb, az ún. basal sejtes tumor (basalioma), vagy ahogy első leírójáról régebben nevezték: Krompecher-tumor. (Krompecher Ödön, 1870. február 16. – 1926. augusztus 26. magyar orvos, patológus.)

A leggyakoribb basalioma mellett, másik két, szintén gyakori rosszindulatú bőrtumor a bőr laphámrákja és a melanóma. Ismert, hogy mindhárom esetében kimutatták az UV-sugárzás és a tumorok kialakulása közötti összefüggést. Talán kevesebben tudják azonban, hogy a napsugárzás kumulatív (évek alatt összeadódó) hatására a bőrben a basalsejtes és a laphámtumorok alakulnak ki, míg a többszöri súlyos leégés, különösen gyermekkorban, a melanóma kialakulására hajlamosít inkább. Egyre többet tud az orvostudomány arról, hogy a fenti tumorok hogyan alakulnak ki, milyen genetikai károsodások lépnek fel a bőr különböző rétegeinek sejtjeiben az UV-sugárzás hatására, de sok dolog még tisztázatlan. Bár a legtöbb esetben ezek a tumorok valóban a napsugárzásnak kitett helyeken (arc, fül, nyak) alakulnak ki, de kb. 30%-ban máshol, pl. törzsön jelentkeznek, illetve miért emelkedik az egyre fiatalabb, akár 20 év alattiak körében a melanóma gyakorisága, amikor még nyilvánvalóan nem érhette a bőrt annyi káros sugárzás, mint idősebb korban.

A bőrtumorok látható jelei

Attól függően, hogy milyen típusú tumor alakul ki, a tumorok megjelenése eltérő lehet. A basalioma általában lassan növekvő, gyöngyszínű kis göb, ami később kifekélyesedhet, más esetben a basalioma laposabb, vöröses, hámló foltként mutatja magát. A laphámrák lehet tömöttebb, fokozottan elszarusodó göb. A pigmentált bőrképletek esetében egyszerű fizikális vizsgálat is nagyon sok információt adhat a gyakorlott bőrgyógyásznak. Ez a vizsgálat az ún. ABCD-szabályt követi, amikor a vizsgáló orvos véleményt formál 4 tulajdonság alapján: A – asszimetria, B – szélek (angol border), C – szín (angol colour), D – átmérő (diaméter). Ha az elváltozás asszimetrikus, szabálytalan szélű, egyenetlen színű és nagyobb 6 mm-nél, akkor az melanómára gyanús. Az ABCD-szabályt kiegészíthetjük egy “E”-vel is, ahol az E – fejlődés (angol evolution) az elváltozás időben történű átalakulását jelzi, pl. ha egy anyajegy nőni kezd, különböző árnyalatú barna részek jelentkeznek, akkor az szintén rosszindulatú átalakulást jelenthet.

A pontos diagnózis

A végső diagnózis felállítása patológus feladata, aki a sebész vagy bőrgyógyász által eltávolított bőrrészletet mikroszkóp alatt vizsgálja.

Labordiagnosztika szerepe a bőrtumorok összetett kezelésében

A legtöbb bőrtumor esetében a labordiagnosztikának kevés szerepe van, sőt az esetek nagyobb részében a sebészi eltávolítást nem kell semmilyen kiegészítő kezelés kövesse, amennyiben az eltávolítás teljes volt.

A bőr melanómái azonban összetettebb kezelést és betegkövetést igényelnek. Ezek a tumorok, bár az összes bőrtumor csak kb. 5%-át adják, a bőrtumorokból adódó halálozás 75%-áért felelősek. A legújabb melanóma ellenes gyógyszerek olyan speciális vegyületek (Vemurafenib), amik egy a melanómákban gyakran jelentkező génmutáció (BRAF) okozta káros hatást képesek kivédeni. A mutáció kimutatása labormunkát, patológiai diagnosztikát igényel. A betegség lefolyásának követésében szintén szerepet kap a labordiagnosztika. Csont vagy májáttétek kialakulására lehet jellemző az ALP (alkalikus foszfatáz) szintjének emelkedése. Szintén májáttétek megjelenésére utalhatnak a májfunkciós értékek (AST, ALT) eltérései. A szérum teljes fehérje és albumin tartalma pedig információt nyújt a szervezet általános állapotáról. Sok kemoterápiás szer károsíthatja a vese működését, így a vesefunkciós értékek eltérései alapján akár a kemoterápia változtatása is előfordulhat.
Az LDH (laktát dehidrogenáz) szint emelkedése máj vagy tüdőáttétek megjelenésére utalhat.

Fontos tudni, hogy a laboreltérések önmagukban nem kórjelzők. Azok összetett és a beteg állapotát együttesen való értékelése nagy körültekintést igénylő orvosi feladat!

Fotó: Profimedia – Red Dot