Az Andrássy úti irodájában találkozunk. Éppen telefonál, kedvesen int, hogy üljek csak le, kér még pár percet. Recepteket diktál. Mint utólag megtudom, hamarosan megjelenő könyvének utolsó simításait végzi. Életben sokkal törékenyebbnek látszik, mint ahogyan a fotókról megismertem. – Mondták már, hogy képeken erőteljesebbnek tűnsz? – Személyes találkozásnál általában mindenki meglepődik, hogy nem is vagyok annyira […]
Az Andrássy úti irodájában találkozunk. Éppen telefonál, kedvesen int, hogy üljek csak le, kér még pár percet. Recepteket diktál. Mint utólag megtudom, hamarosan megjelenő könyvének utolsó simításait végzi. Életben sokkal törékenyebbnek látszik, mint ahogyan a fotókról megismertem.
– Mondták már, hogy képeken erőteljesebbnek tűnsz?
– Személyes találkozásnál általában mindenki meglepődik, hogy nem is vagyok annyira magas és nagydarab, mint amilyennek az újságokban látszom.
– Világ életedben sportoltál, biztosan sosem volt problémád az alakoddal.
– Ez így nem teljesen igaz, mert a súlyomra mindig ügyelnem kellett. Gyerekként kicsit pocakos voltam, és amikor édesanyámék elvittek az első ritmikus sportgimnasztika órára, az edző sajnálkozva mondta, hogy nem fog tudni sokat kezdeni velem. Aztán mégis ott ragadtam, de rendszeresen diétáznom kellett, hogy valamelyest hasonlítsak a versenytársakra, és ne lógjak ki a sorból.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy szélsőséges módszerekkel igyekeztél megszabadulni a kilóktól?
– Sajnos így volt. Bizonyos határokon belül mindent ettem, amit csak megkívántam. Aztán a verseny előtt néhány nappal koplalni kezdtem, és gyorsan megszabadultam öt kilótól, ami persze hasonló gyorsasággal jött vissza rám. Ez meglehetősen egészségtelen módszer, de az élsport néha szélsőséges elvárásokkal jár. A súlyommal való küzdelmet végeláthatatlan harcként éltem meg, és talán ezért lett szimpatikus számomra a fitnesz, mert ott ilyesfajta fogyókúrára nem volt szükség. Emellett segített a saját hitvallásom kialakításában is, és abban, hogy a tapasztalataimból okulva kidolgozzak egy táplálkozási programot.
– Hogy is van ezzel a hitvallással?
– Azt vallom, hogy az élet minden területén egyensúlyra kell törekednünk. Ha békében és harmóniában élünk önmagunkkal, minden egyszerűbb, még egy diéta is. Persze az ételhez való viszonyunkat számtalan dolog befolyásolja. A túlsúlynak általában lelki vonatkozása is van, gondoljunk csak arra, amikor nassolással igyekszünk enyhíteni a bánatunkon.
Alexandra 3 wellness-tippje:
1. Hajlamosak vagyunk összekeverni az éhség és a szomjúság érzetét. Mielőtt valami harapnivaló után néznél két főétkezés között, kortyolj el 3 dl vizet, vagy meleg, cukrozatlan gyógyteát! Ha még ezután is hiányérzeted van, csak akkor egyél!
2. Keress olyan elfoglaltságokat, amelyek feltöltenek és segítenek abban, hogy harmóniában élj önmagaddal. Így még egy diétát is könnyebb lesz átvészelned.
3. Vesd be a színterápiát! Reggel öltözz élénk színekbe: pirosba, narancssárgába, kékbe vagy rózsaszínbe. Ez pozitívan befolyásolja a gondolataidat is.
– Az új programod miben jelent majd újdonságot?
– Eddigi azoknak, akik hozzám fordultak, főként a mozgás területén tudtam segíteni. Most azonban kidolgoztam egy Súlykontroll-programot, amelyben az ételeket glikémiás indexük, kalóriaértékük, zsír- és szénhidráttartalmuk alapján jelöltem meg. A program segítségével könnyedén összeállítható egy személyre szabott étrend. A fogyókúrát is több szakaszra bontottam, az utolsó a csökkentett testsúly megtartásában segít. Ez újdonság, hiszen a legtöbb fogyókúrának az a hátulütője, hogy miután felhagynak a szigorításokkal, a keservesen leadott kilók hamar visszakúsznak. Újat hoz a program abban is, hogy alkalmanként enged egy kis „bűnözést”. Akit érdekel, március elejétől könyv formájában is hozzájuthat.
Arról, hogy kiknek szól Béres Alexandra új programja, a Wellness magazin márciusi számában olvashatsz!