Szerintem nincs olyan dolog, amit elméletben ne tudnék a fogyókúrákról. Nemhiába dolgozom életmódmagazinoknál lassan nyolc éve. Sőt, olyan fogyókúrás program is alig-alig akad (talán csak a nullkalóriás diéta), amit még ne próbáltam volna ki. Persze nem vagyok büszke a tudományomra, hiszen nem sok látszata van rajtam. Éppen ezért nem ért meglepetésképpen, amikor a korábban már […]
Szerintem nincs olyan dolog, amit elméletben ne tudnék a fogyókúrákról. Nemhiába dolgozom életmódmagazinoknál lassan nyolc éve. Sőt, olyan fogyókúrás program is alig-alig akad (talán csak a nullkalóriás diéta), amit még ne próbáltam volna ki. Persze nem vagyok büszke a tudományomra, hiszen nem sok látszata van rajtam. Éppen ezért nem ért meglepetésképpen, amikor a korábban már ismertetett állapotfelmérésen kiderült, hogy olyan lassú az emésztésem, mint egy óriáskígyónak, és ezt csak úgy lehet felgyorsítani, ha mozgok és naponta ötször eszem. A mozgással nincs is gond, mindig szívesen jártam edzésekre, de az ötszöri étkezés gondolata a kivitelezhetetlensége miatt kicsit megriasztott.
Naponta ötször?
Mert hogyan is eszem én? Kelés reggel hétkor. Kávé. Éhes nem vagyok, nem tehetek róla, az én gyomrom csak délelőtt tíz és tizenegy körül ébred fel – de akkor nagyon. Zaklatott életmódomból (reggeltől estig úton vagyok) kifolyólag ott eszem, ahol az első gyomorkorgás ér. Pékség, kisbolt, cukrászda. Mivel ilyenkor már nagyon éhes vagyok, azt eszem, amit megkívánok. Croissant, kakaós csiga, csirkés szendvics. Ezzel általában az ebédet is letudom, és csak délutánra leszek éhes, de olyankor nincs időm enni, legfeljebb azt a pár almadarabot kapom be, amit a kölök meghagy. Este vacsora a gyereknek. Én nem tudok vele enni, mert folyamatosan felugrálok az asztaltól („Aaaaaaanyaaaaaaaa, melegítsd meg, adjál még, vedd el, sózd meg, tegyél bele mézet, vágd kisebbre stb.), ezért inkább nem is eszem. Apa megjön, gyerek ágyba, így ketten ehetünk. A nap fénypontja. Megrakott tálcáinkkal letelepszünk a tévé elé, és képesek vagyunk James Bond-hosszat eszegetni. Hogy lesz ebből napi öt étkezés?
Kötelező reggeli
Pedig meg kell oldanom valahogy. Kaptam egy hathetes diétát, amelyben hétfőtől vasárnapig le vagyon írva, hogy mit reggelizzek, tízóraizzak, ebédeljek, uzsonnázzak és vacsorázzak. Tudományos alapokon persze, hogy a megfelelő mennyiségű zsír, szénhidrát és fehérje jusson a szervezetembe. Azt most hagyjuk, hogy ha hétfőre karfiol van előírva, akkor én biztosan nem kívánom a karfiolt, de a dietetikus meghagyta azt a lehetőséget, hogy komplett napot komplett nappal felcserélhessek. (Azt meg már tényleg szenyaság lenne feszegetni, hogy honnan tudjam én reggeli után, hogy ebédre fogom-e kívánni a karfiolt?) Nem ment minden flottul az elején, de néhány hét után belejöttem. Kiszámoltam, hogy a háromóránkénti ötszöri étkezés tizenöt órát foglal el a napomból. Napi hét óra alvás mellett két órás csúszásokat engedhetek meg magamnak, tehát valamivel kevesebbet, mint Axel Rose a budapesti Guns’n Roses koncerten. Reggel fél órával korábban kelek, megiszom a kávém, szerencsétlenkedem, kikészítem a cuccokat, vasalok. Majd, amikor még a kölök és a férjem alszanak, nekiállok reggelizni. Nyilván szebb lenne a családi reggeli együtt, de a gyerek reggel nem éhes, csak kakaót iszik, a férjem meg sajnálja rá az időt. Eszem tehát egyedül. Talán jobb is, fancsali ábrázatom elvenné az életkedvüket aznapra. Mert nekem ugyan senki ne mondja, hogy a teljes kiőrlésű kenyér pár szelet zsírszegény pulykasonkával finom reggeli. Legyűröm. Jó sok vízzel, hogy csússzon.
Neset Adri kalandjának folytatásáért lapozd fel a Wellness magazin júniusi számát!
 |
 |
 |
 |
 |