A szakítás rejtelmei 1. rész

Azonos probléma, más nézőpont

Az, hogy mennyire elégedett két ember egy kapcsolattal, különböző lehet a felek részéről. Nem véletlenül mondják, hogy minden párkapcsolatban két „kapcsolat” van: az egyik a nőé, a másik a férfié. Ez okozza azt, hogy sokszor csak egy nézőpontból vesszük sorra a problémákat és gyakran csak az egyik fél éli meg a kapcsolat megromlását. Különösen igaz ez akkor, ha a pár tagjai képtelenek a gondjaikat megbeszélni. A kutatások szerint, mi nők érzékenyebben reagálunk az érzelmi síkon jelentkező párkapcsolati gondokra. Nem véletlen, hogy a szakítások nagyobb részét a nők kezdeményezik. A különválásból fakadó érzelmi problémáinkat is lényegesen rugalmasabban kezeljük a férfiaknál. Az elkötelezettebb felet – általában a nőket – frusztrálják erősebben a párkapcsolat hiányosságai. Hiszen aki “többet vár” egy kapcsolattól, jobban figyel annak minőségére. 

A vonzalomtól a szakításig

A szerelmi kapcsolatok palettája igen széles, az egy éjszakás kalandon át, a laza együttjárásig, az együttélésig vagy akár az egy életre szóló házasságig. A kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak 5 szakaszát különböztetik meg: Vonzalom – Építkezés – Folytatódás –Hanyatlás – Befejezés. Sajnos, az utolsó kettő is a „kapcsolati forgatókönyv” része. Különösen együttjárás, de egyre többször a házasságok esetében is. Csak ezt nehéz tudomásul venni! Különösen a kapcsolat korai, kezdeti szakaszában és a kései, hanyatló szakaszban válik fontossá a párkapcsolattal való elégedettségünk kérdése. A kiegyensúlyozott kapcsolatban kevésbé tűnik fel a minőségi ingadozás. Ám ha túl sokat töröd a fejed azon, hogy „megéri – e?” számodra ez a kapcsolat, tekintsd gyanújelnek.

Figyelmeztető jelek

Ne feledd, hogy a szakítási döntés hosszú folyamat: fantáziálsz a szakításról, meghozod a döntést és végül alkalmazkodsz az új helyzethez. A félig megérlelt szakítási szándék jele lehet, ha úgy érzed, nem vagy már képes meglévő kapcsolatodba több energiát fektetni. Ha úgy vagy vele: „Inkább menjenek tönkre a dolgok.” Ám ezzel a stratégiával sokan csődbe juttatják kapcsolatukat. Ilyenkor elég megvárni, amíg a pár egyik tagja nem bírja tovább, és így a másiknak nem kell vállalni a döntés felelősségét. Vagyis nem biztos, hogy mindig az “elhagyott” fél az “áldozat”. Lehet, hogy tudattalanul mindent megtett korábban, hogy a partnere szakítson vele.
Csak akkor vagy kész a szakításra, ha a döntésedért tudod vállalni a felelősséget anélkül, hogy ezt a másik félből akarnád kicsikarni, vagy őt vádolnád a kapcsolat megromlásáért. A nők számára a szakítási döntés meghozataláig nehezebb az út, mert hangsúlyosabban érzékelik a kapcsolati problémákat, mélyebben megélik azokat. Ezzel szemben a férfiak a szakítás utáni időszaktól szenvednek jobban. Ennek magyarázata, hogy a hölgyek inkább érzelmi síkon,  a “helyén” kezelik a szakítás tényét. A férfiak inkább elkerülő, elfedő stratégiákat alkalmaznak – például viharos társasági élet kezdenek élni vagy azonnal új partnert keresnek -, megnehezítve ezzel saját, megváltozott helyzethez való alkalmazkodásukat. A fentieket megerősíti az a tény is, hogy a nők által lezárt kapcsolatok ritkán folytatódnak barátsággal, mert – úgy tűnik – az “elhagyott” férfiakat érzékenyebben érinti a visszautasítás. Ezzel szemben, az “elhagyott” nők hajlamosabbak a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva, a kapcsolatot “barátságként” újraértékelni.

A megromlott kapcsolatot a szakítás felé viheti:

• Ha a pár tagjainak életében hangsúlyos életmódbeli változások következnek be. Ilyen pl. diákoknál a tanév befejezése, más esetben a külföldi utazás, munkahelyváltás stb.
• Többen hajlanak arra, hogy inkább megromlott kapcsolatban éljenek, mintsem magányosan. Ezért megnövelheti a szakítás esélyét, a lezárás irányába billentheti a kapcsolatot, ha alternatív partner jelenik meg a láthatáron.

Miért nehéz szakítani?
 
Vajon mi a magyarázata annak, hogy nehéz szakítanod, mikor minden emellett szólna? Erre a kötődés a magyarázat, hiszen általános emberi tulajdonság, hogy kötődünk valakihez. Ez meghitt, intim, folyamatos kapcsolatot jelent, aminek modellje kezdetben az anyához fűződő viszonyunk. Később ez a kötődés alapvető változáson megy át. Az érett, felnőtt ember már a partneréhez kötődik ennyire mélyen, kizárólagosan. A kötődés jellemzője, hogy hamar kialakul és nagyon nehezen szűnik meg. Ez okozza azt az ambivalens érzést, amit a szakítás során átélünk, és azt a hiányérzetet, amit a párkapcsolat megromlásakor elszenvedünk.
Ám ne feledd: szerencsére e kötődés átvihető az új partnerre és megélhető egy következő kapcsolatban!

Két hét múlva újra olvashatsz a szakítás témájáról és gyakorlati tanácsokkal is ellátunk.