Szexfüggőség – avagy a túlhajszolt gyönyör

Nehéz meghúzni a vonalat egészséges és kóros között. Van azonban néhány egyértelmű jel, mely megmutatja, hogy a szex függőséggé vált. A szenvedélybetegség – bár különböző formákban jelenhet meg a droghasználattól valamilyen túlhajszolt viselkedésig – azonos jellemzőket mutat. Figyelmeztetés lehet a veszélyeztetett ember környezete – és persze önmaga – számára, ha azt tapasztalja, hogy a függőség tárgya kezd minden másnál fontosabbá válni életében. Elhanyagolja munkáját, baráti és egyéb kapcsolatait, egyre több időt, pénzt, energiát szán viszont eluralkodó szenvedélyére. Élete beszűkül, és mint egy búgócsiga, pörög egyre hatalmasabb középpontja – a szex – körül.

Akárcsak az alkoholista az alkoholnak, a testi örömök csapdájába esett ember sem képes ellenállni függősége tárgyának. Egyre több kell belőle, s ami valaha az egekbe röpítette, az már csak arra elég, hogy ne érezze magát olyan rosszul. Ugyanúgy megjelennek az elvonási tünetek, mint a kóros szerhasználatnál: nincs tehát választása, meg kell adnia magát függőségének. Bár gyötri a bűntudat, napról napra esik szét az élete: egzisztenciális biztonsága és emberi kapcsolatai, újra és újra hajszolnia kell a kielégülést – ami azonban csak rövid időre ad megnyugvást. Így az egyre ördögibb kör bezárul.

De hogyan válik a testi szerelem, ez a csodálatos örömforrás kínzó szenvedéllyé? A szenvedélybetegségek hátterében több különböző ok húzódhat meg érzelmi sérülésektől a géneken át a társadalom visszáságáig: ezek minden esetben egyéni feltárást igényelnek. A felnőttként függővé váló ember élettörténetében azonban gyakran megtalálhatók gyermekkori traumák, a szexaddikcióban szenvedőknél nem ritka a gyermekként, vagy fiatalkorban elszenvedett szexuális bántalmazás, visszaélés.

Az érintettek többsége – szakértők szerint közel 80 százaléka – férfi. A túlhajszolt élvezet számtalan különböző formában jelenhet meg az önkielégítéstől a mértéktelen pornófilm-fogyasztásig. De ekkor az élvezethez már kevés köze van: pont azt nem képes megadni rabjának, ami az egészséges szexualitás csodája – a feloldódást a másik emberben, az együttlét boldogságát, az intimitás melegét. A szexfüggőségben szenvedő képtelen a valódi odaadásra: érzelmi szomjúságát próbálja oltani a mértéktelen szexfogyasztással. 

Ez persze nem adhatja meg számára azt a kielégülést, amire valóban vágyik: de a függőségből azért is olyan nehéz kilépni, mert problémáját nem képes belátni. Pedig ha a gyógyulás nehéz is, van segítség. A szexfüggőség betegség: nem akaraterő kérdése, hogy a benne szenvedő képes legyen a változásra. Először is képessé kell válnia arra, hogy felismerje problémáját: ezután következhet a pszichoterápiás munka akár gyógyszeres támogatással. Így a mértéktelen testiség rabságából kitörve eljuthat a gazdag emberi kapcsolatok valóban kielégítő világába.