A magazin márciusi számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked! Mesesajt Emlékszel rá? A gyerekkor megszépítő messzeségébe révedve persze a nosztalgiát, a múlt idő édesbús hangulatát fedezzük fel benne. Kicsit józanabbul mérlegelve viszont – bájos neve ellenére – a mesesajt maga volt a táplálkozástani abszurd. A régiautós címke mögött ugyanis csokibarna, édes sajt lapult. És nem […]
A magazin márciusi számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked!
Mesesajt
Emlékszel rá? A gyerekkor megszépítő messzeségébe révedve persze a nosztalgiát, a múlt idő édesbús hangulatát fedezzük fel benne. Kicsit józanabbul mérlegelve viszont – bájos neve ellenére – a mesesajt maga volt a táplálkozástani abszurd. A régiautós címke mögött ugyanis csokibarna, édes sajt lapult. És nem volt egyedül. Szorosan mellette, a hűtős csemegepulton ott figyelt az ömlesztett Boci, műanyag tőgyéből kinyerhető fehér sajtragaccsal. Meg a fémtubusos kolbászkrém, melynek kicsi nyílásán narancssárga kígyót lehetett kinyomni. A kenyérre. Hogy az iskolai kirándulások hideg ebédcsomagját ne is említsem: örök főszereplőjük volt a bádogdobozos löncs. Későbbi évfolyamtársaim, akik – ma már nem létező kifejezéssel – előfelvételisek, katonai műszóval táposok voltak, azaz felsőfokú tanulmányaik előtt egy évre bevonultak a hadseregbe, kizárólag gyíkhús néven ismerték a felismerhetetlen alapanyagokból készült, gyanús állagú, viszont álcázásképpen jól megsózott kenyérrevalót. Most jöhetne az olcsó fordulat: egyszer csak megvilágosodtunk, és harmatcseppel ízesített napfényen kívül semmit nem tűrünk meg az organikus, teljesen lebomló tányérunkon. Vagy legalábbis erre tartunk. Közben egyszerűen az van, hogy a családi recept szerint készült almás pite és a kizárólag karácsonykor kapható banán mellett számunkra a nagyipar gátlástalan trutymóinak az íze a gyerekkori alapélmény. Küzdhetünk a személyes démonjainkkal, mikor rádöbbenünk, hogy az agyoncukrozott vagy éppen -sózott ipari hulladék akkor és ott arra kellett, hogy tömegek tudjanak olcsón jóllakni mindennap. Viszont egy falat emberi táplálék nem volt bennük, csak vegyi úton előállított gagyi. Szép lassan hátat fordítottunk nekik, és azóta is keressük azokat az ételeket, amelyektől az ember hagyományosan egészséges marad. Vagy meggyógyul. Mert nincs bennük például méreg, viszont sértetlen marad minden létfontosságú anyag. Nevezik biónak, ökónak, organikusnak, akárminek, legfeltűnőbb tulajdonságuk, hogy méregdrágák. És mivel nem ehhez szoktunk, gyanús. Mitől bio, attól, hogy kicsi és kukacos? Ettől se lehet jóllakni, olyan képtelenség, mint a vegetáriánus vámpír. Sőt, mi van, ha éppen a bio a mérgező, emlékszel a tavalyi fuzáriumos müzli botrányára? Én teljesen normálisnak érzem a kétségeket. Nem ehhez szoktunk, hanem a mesesajthoz. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a mese helyett a tényeket vizsgáljuk meg, valódi élelmiszert valódi laboratóriumban, hogy megtudjuk, tényleg jobb-e a bio. Izgalmas olvasmány lett az eredményekből, lapozz a 10. oldalra, tarts velünk a nyomozásban!
Bálits Éva főszerkesztő
Magunk jártunk utána: a nagy biokérdés
Szerkesztő kollégánk, Vályi-Nagy Erika ott szerezte be az összehasonlításra váró alapanyagokat, ahol mindig: piacon, áruházban, lakótelepi kisboltban. A kutatást semmilyen élelmiszer-ipari csoport, szervezet, gyártó vagy forgalmazó sem támogatta, mivel nem tudtak róla. Kizárólag a család élelmezését magára vállaló háziasszony érdekeit néztük: magunk is azok vagyunk.
A Nők Lapja Egészség magazin lefrissebb számának tartalmából:
– Frissülj fel böjtöléssel.
– Torna a szexi karokért
– Neveld zölden
– Fáj a fogam! Pont a hétvégén!
– A boldog párok hasonlítanak?
– Könnyű ételek
– Női dolgok
– Kapcsolj hegymenetbe!
– Megtanítlak tanulni!
– Hogyan gyógyít a hipnózis?
– A csodapirula tönkreteszi az illúziót!
 |
 |
 |
 |
 |