A magazin májusi számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked! Valami egészen más Mindig utólag ünnepeljük. Tíz év összes ovis csoportjában és iskolai osztályában így volt, úgyhogy mire ez a lapszám megjelenik, legtöbben még csak a meghívókat kaptuk meg a gyerekek anyák napi ünnepségére. Ez a lapszám ugyan május első vasárnapja után kerül utcára, ám az […]
A magazin májusi számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked!
Valami egészen más
Mindig utólag ünnepeljük. Tíz év összes ovis csoportjában és iskolai osztályában így volt, úgyhogy mire ez a lapszám megjelenik, legtöbben még csak a meghívókat kaptuk meg a gyerekek anyák napi ünnepségére. Ez a lapszám ugyan május első vasárnapja után kerül utcára, ám az képtelenség, hogy a család testi-lelki egészségével foglalkozó magazin szót se ejtsen azokról, akiken a legtöbb múlik. Egyetlen édes, ügyetlen kis ünnepséget se hagynék ki soha. Végtelenül tisztelem a pedagógus idejét és áldozatát: műsort állít össze, türelmesen megtanítja a kicsiknek, ajándékot ügyeskednek fillérekből (őrzöm őket egytől egyig). Már napokkal az esemény előtt megfogadom, hogy idén aztán semmi könnycsepp. Gyerekként furcsa volt és nyugtalanító, ha az ember sírni látta az anyukáját. Az enyémek megijednek, rögtön el is kezdenek vigasztalni. Amúgy meg ez nekem hivatalos esemény, hogy eljussak rá, jól meg kell szervezni, a vacsora még előtte készüljön el, közben valaki vigyázzon az éppen nem ünneplő tesókra, utána meg hosszabban nyúlik a nappal az éjszakába, míg behozom a lemaradást. Azt végképp nem vallanám be, hogy én nem nagyon várom a gyerekeimtől az elismerést és a köszönetet. Olyan szeretnék nekik lenni, mint a lélegzet, egyszerű és természetes, annak idején én sem igazán gondoltam bele, milyen jó, hogy szeretet vesz körül. Jó volt és kész. Persze mindig ugyanúgy járok. Az első ovis dalocskától a nagy negyedikes „Anyukám” című fogalmazásáig, melyből kiderült, hogy kedvenc színem a piros, és kedvenc ételem a pizza: gurulnak a meghatott könnycseppek, nincs mit tenni. A legszebb ajándékot mégis egy elmaradt ünnepségnek köszönhetem. Az első igazi, személyes, őszinte, csak nekem szóló gesztust a legnagyobb gyerekemtől kaptam. Mindig meglepődöm, mennyire alapos megfigyelők egész kicsi koruk óta. A helyszín is váratlan volt, a beszállókártyáért álltunk sorba éppen. Göteborgba indultam egy gyermekbiztonsági konferenciára, és nagyon készültem rá, mert még sosem jártam, de mindig vágytam oda. Egy osztálytárs anyukája hívott telefonon, nem emlékszem, miért, az viszont kiderült, hogy aznap délután hatkor lesz az osztály anyák napi műsora. Gyorsan írtam az üzenetet az én kisfiamnak, hogy most mit csináljak, miért nem szólt, most mi lesz. Persze apát azonnal hívom, ő ott lesz, jó? Az én kicsim pedig válaszolt, hogy azért nem mutatta meg az üzenőfüzetébe írt meghívót, mert látta, mennyire szeretnék elutazni, és nem akarta, hogy visszamondjam.
Ezt a vizet isszuk
Mi itt, a Nők Lapja Egészség szerkesztőségében teljes bizalommal és jó nagy pohárral fogyasztjuk. Nem, nem azért, mintha ingyen lenne, hiszen mindannyian megkapjuk otthon a havi vízszámlát, hogy képben legyünk, mennyire drága. Viszont egyre többen állítják, nem kellene bíznunk a vezetékes ivóvízben. Nem hagytuk ennyiben, költséges vizsgálatok sorát végeztettük el, hogy láthasd, kedves Olvasó, ihatod egészséggel, ha pedig mégis kétségeid támadnának, megtudhatod, mit tehetsz. Mert jogod van hozzá! Olvasd el kutatásunk minden eredményét és a tennivalókat a 10. oldalon!
Bálits Éva
főszerkesztő
A Nők Lapja Egészség magazin májusi számának tartalmából:
– 8 profi tanács a sima bőrért
– Innál csapvizet?
– Próbáld ki: ökoturizmus
– Allergia: globális kihívás
– Hogyan segíthetnék a lányomnak?
– Diagnózis: alkoholfüggőség
– Mondd még egyszer: nem értem
– Fejleszd a testi intelligenciád!
 |
 |
 |
 |
 |