Biogyümölcs, bioruha, biosampon – Vajon tényleg bio?

Talán alig akad olyan közöttünk, aki élete során legalább egyszer nem tette volna le a nagy esküt az egészséges táplálkozás oltárán. Újévi fogadalmak, születésnapi számvetések, sok megkezdett és még több félbeszakított út… Persze tudjuk, a megismerés, választás és elköteleződés lépései időbe telnek. Ráadásul mindig megjelenik valami forradalmian új biotermék, ami megint összezavar minket. Igen, az elmúlt években valóságos táplálkozási forradalom tanúi (és időnként aktív résztvevői) lettünk. Az élelmiszerüzletek polcai között cikáznak a különböző divatos kifejezések. Natúr, reform, bio – azt sem tudjuk, melyik után nyúljunk. Legutóbb a karácsonyi bevásárláskor álltam tanácstalanul a szárított gyümölcsös polc előtt azon tanakodva, hogy melyik kandírozott biobarackot tegyem a gyümölcskenyérbe? Egyáltalán, honnan tudhatom biztosan, hogy nem átverés, és tényleg bio a bio? – szegeztem a pasimnak a kérdést, aki nagy lelki nyugalommal csak annyit válaszolt: „Újságíró vagy, derítsd ki!” Megfogadtam a tanácsát és utánajártam.  

Bioételek, öko szemlélet

Bár egyes biotermékeket a nagyáruházak polcain is megtalálunk, a friss árukat érdemes az egyre szélesebb körben elterjedt biopiacokon beszerezni (www.biopiac.net). Én a Kongresszusi Központ parkolójában lévő időszakos piacot kerestem fel, ahol a téli zimankó ellenére is hatalmas a tömeg. Röpködnek az idegen szavak is, kiderül nemcsak magyarok, hanem hazánkban élő külföldi családok is itt végzik a hétvégi nagybevásárlást.
Mivel a standokon minden árus kötelezően rendelkezik bio minősítéssel (amelyet jól láthatóan ki is kell függesztenie), abban biztos lehetek, hogy valóban biotermékeket vásárolok. Nemcsak a zöldség-gyümölcs választék hatalmas, találok tejterméket, pékárut, és húsárut is. És persze a hazai mellett bőven akad kínálat import termékekből is.
–  Ananász? Banán? Ezt gondolom, nem itthon termesztik – kérdezem némi iróniával az egyik standnál. Nehezen tudom elhinni, hogy a messziről érkezett áruról is ugyanolyan bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy bio, mint a hazairól.
– Nem, persze. Külföldről importáljuk – válaszolja a pult mögött álló kedves hölgy – A paradicsom is spanyol. Sajnos idén az időjárás elvitte a zöldségek egy részét. Ami van, annak sincs igazán íze.
– Nem drágább a külföldi áru?
– Dehogynem, de sokszor finomabb is.
– És honnan szerzik be az árut, bionagykertől…?
Erre sajnos már nem kapok választ, mert hárman állnak mögöttem a sorban, érezhetően várják, hogy lépjek már tovább. Gyorsan kifizetem hát a tesztelésre szánt biobanánom és továbbállok. Az illatos déligyümölcsök között sétálgatva azért elgondolkodom. A tudatos vásárlás nem azt kellene, hogy jelentse, hogy nemcsak az öko termékek iránt köteleződünk el, hanem hogy az orrunknál kicsit tovább is látunk, és nem dőlünk be a külföldről importált zöldségek és gyümölcsök ígéretének? Mert tegyük fel, hogy valóban bio az a banán. De milyen hosszú utat tesz meg, amíg elérte hazánkat? Hány ezer liter üzemanyag megy el a szállítására? Mennyi energia a tárolására? Ezek a kérdések (és főleg a válaszok!) legalább annyira fontosak, mint a termékek „bio bizonyítványa”. Lehet, hogy nálunk nem terem mandarin vagy avokadó, van viszont helyette más! Alma, körte, tök, káposzta, egres, szőlő, eper. Lehet, hogy nincs mindig minden egyszerre, de az évszakok sem gombnyomásra változnak – éppen ezért tudunk nekik annyira örülni. A titok a szezonális étkezésben rejlik, amivel nemcsak a saját egészségünket, de a környezetünket is megóvhatjuk.

Mennyi az annyi?

Termék    Biopiacon    Hagyományos piacon
Alma          400-600 Ft      398 Ft
Krumpli      600 Ft              260 Ft
Karfiol       450 Ft              298 Ft
Avokádó   480 Ft              400 Ft
Banán       800 Ft              450 Ft
Tej             250 Ft              190 Ft-tól
Tejföl         250 Ft              115 Ft
Túró          1400 Ft             700-800 Ft

Miért drágább a bio?

Sajnos azonban sokszor nem a meggyőződés hiánya, hanem a pénztárcánk vastagsága dönt, amikor a nagy vacillálás után végül nem a bio, hanem a hagyományos termékek kerülnek a kosárba. Persze dohoghatunk magunkban, hogy nálunk miért ennyire drága az egészség (és bizonyos mértékben igazunk is van), vagy megpróbálhatjuk megérteni, hogy mi áll a magasabb árképzés hátterében. Azt már tudjuk, hogy a biotermékek lényege, hogy a termelés során mindenféle vegyi- és károsanyag használatát kiiktatják, ehhez azonban a termelés során szigorú előírásokat kell betartani, ami nemcsak magasabb költségekkel, de nagyobb kockázattal is jár. Ez az, amit fogyasztóként mi is megérzünk. De mik is ezek a plusz költségek?

A bionövények sem immunisak a különböző kártevőkre, de védelmükre kizárólag speciális (szigorúan organikus, az emberi szervezetre nem káros) szerek használhatók. Ezek egyrészt jóval drágábbak, másrészt mivel nem szívódnak fel, sokkal gyakrabban kell használni őket. A biotermelés nagyobb kockázattal is jár. Ha például a krumplibogarak támadást indítanak a termény ellen, a gazda nem tehet mást, minthogy a partvonalról figyeli, ahogy az áruja megsemmisítő vereséget szenved. Az állattartásban a biotakarmány, az állatok nagyobb térigénye, az ezzel járó magasabb közüzemi számlák jelentenek extra költségeket. Ami azonban igazán számít, az a végeredmény, vagyis a nagyobb tápértékű, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdagabb termények, és a jó körülmények között tartok állatok egészségesebb teje, húsa, tojása. Ez az, amit meg kell fizetnünk.

A cikk folytatását elolvashatod a Maxima magazin legfrissebb számában!