Színtévesztés színről színre – Van megoldás műtét nélkül

Napjainkig javíthatatlan állapotnak tekintették, egy magyar találmány azonban műtéti beavatkozás nélkül, a technológia segítségével nyújthat tüneti megoldást.

Nappali látásunkért a csapok, míg az éjszakaiért a pálcikák felelnek. A retina nappali látást biztosító, szemfenéken elhelyezkedő receptorai spektrális érzékenységük alapján három csoportra oszthatók: vörös: protos, zöld: deuteros, kék: tritos. Az általuk érzékelt három fő szín, a vörös, a zöld, illetve a kék keverésével valósul meg a trikromatikus, azaz teljes színlátás. A színtévesztést a receptorok normálistól eltérő működése okozza. Gyakori tévhit, hogy minden színtévesztő egyben színvak is, illetve, hogy a színtévesztők csak a vörös és zöld színt érzékelik helytelenül. A látási zavarnak több fajtáját és fokozatát különböztetjük meg.

1. Rendellenes színlátás (anomális trikromázia)

• protanomália (a vörös színérzékelés zavara)
• deuteranomália (a zöld színérzékelés zavara)
• tritanomália (a kék színérzékelés zavara)

2. Részleges színvakság (dikromázia)

• protanopia (a vörös színekre érzékeny receptorok funkcióképtelensége, illetve nagymértékű hasonlósága a zöldre érzékeny receptorokhoz)
• deuteranopia (a zöld színekre érzékeny receptorok funkcióképtelensége, illetve nagymértékű hasonlósága a vörösre érzékeny receptorokhoz)
• tritanopia (a kék színekre érzékeny receptorok hiánya, illetve hibája)

3. Monochromazia –  Csak egy csaptípus működik normális módon.
4. Teljes színvakság – Egyik csap sem képes ellátni funkcióját, a páciens csak az éjszakai, pálcikák segítségével való látásra hagyatkozhat.

Mi történik a szemünkben, ha színtévesztők vagyunk?

A színtévesztés genetikai eredetű zavar, amelyet az X–kromoszóma hordozhat. Egy színtévesztő apa lánya képes tehát továbbadni a rendellenességet fiának. A nők két X-kromoszómával rendelkeznek, esetükben a hibást korrigálja a normális, a férfiaknál erre nincs lehetőség. Ez az oka annak, hogy míg a nők mindössze 0,5 százaléka színtévesztő, addig ez az arány férfiaknál 8 százalék.

A fent említett színtévesztés-típusok közül a leggyakrabban a vörös és a zöld színlátás rendellenessége fordul elő. A monochromázia illetve a teljes színvakság, csakúgy, mint a tritanomália, azaz a kék szín érzékelésének zavara igen ritka, utóbbi leginkább szerzett betegségek, mérgezések következtében jelentkezik és az esetek többségében idővel visszanyerhető a páciens normális színérzékelése.

A helytelen színlátást a vörös-zöld színtévesztők esetében az okozza, hogy a vörös, illetve zöld színre érzékeny csapok érzékenységi tartománya a zöld, illetve a vörös tartományhoz esik közelebb, mint a normális színlátóknál. Vagyis a protanomália esetében a protos spektrális érzékenysége a deuteros érzékenységi tartományához, (1. ábra) a deuteranomália (zöld színlátási zavar) esetében pedig (2. ábra) a deuteros által érzékelt hullámhossz-tartomány tolódik közelebb a protos érzékenységi tartományához. Mindez azt eredményezi, hogy csökken a két szín megkülönböztetésének képessége, de magukat az egyes színeket is nehezebben azonosítja a páciens, hiszen a protos a vörös helyett inkább a narancs és sárgás árnyalatokra érzékenyebb, illetve ugyanilyen elven a deuteros a zöld helyett sárgászöldebb árnyalatokat érzékel.

Öröklött jellege miatt a tudomány mai állása szerint a színtévesztés nem gyógyítható, de egy speciális eszközzel eredményesen korrigálható, méghozzá műtéti beavatkozás nélkül.

Magyar tudósoknak – több évtizedes kutatómunka során – közel ezer páciens bevonásával világviszonylatban is jelentős eredményeket sikerült elérniük a színtévesztés kezelése terén.

A szakemberek által kifejlesztett Colorlite® szemüveg speciális színszűrőjének köszönhetően oly módon változtatja meg a szembe érkező fényt, hogy a receptor érzékenységi tartományának súlypontját a helyes irányba tolja el a spektrumon. A szűrő által csökken ugyan a beeső fény intenzitása, illetve a receptorok színérzékelésének arányai is megváltoznak, ám a szem képes ellensúlyozni ezeket a hatásokat.

Forrás: Flow PR