Az Egészségügyi Világszervezet szerint beazonosítható az a 6 fő rizikófaktor, amely a négy legelterjedtebb krónikus betegség hátterében állhat.
Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa a veszélyeztetettek kivizsgálásának döntő jelentőségére hívta fel a figyelmet.
Melyik a 4 leggyakoribb betegség?
A The Lancet című szaklapban publikált cikk szerint a WHO megnevezte a 4 legelterjedtebb, krónikus, nem fertőző betegséget, és ezek a
– szív- és érrendszeri betegségek,
– a légzőszervi betegségek,
– a daganatok,
– a cukorbetegség.
Mindről kijelenthető, hogy a fejlett világ lakosságára jellemző és a genetikai okokon túl erősen összefügg az életmódunkban rejlő kockázati tényezőkkel. Az Egészségügyi Világszervezet úgy véli, ha sikerül visszaszorítani a 6 legveszélyesebb rizikófaktort, az a következő 15 évben több, mint 37 millió idő előtti halálozást előzhet meg.
A genetika adottság, az életmód megváltoztatható
Bár az öröklődés, a genetikai meghatározottság szerepe nem elhanyagolható a nem fertőző betegségek kialakulása szempontjából, betegségeink jó részének manifesztálódását magunk is „elősegíthetjük”. Íme, a 6 legfőbb életmódbeli rizikófaktor:
- Dohányzás
A WHO szerint itt a cél legalább 30-50 százalékos visszaszorítás. - Alkoholfogyasztás
E téren már 10 százalékos csökkentés is egészségnyereséggel járna. - Sóbevitel
A világszervezet szerint 30 százalékkal kellene redukálni a bevitt só mennyiségét. - Elhízás
Egyre jelentősebb cél nemzetközi szinten is az „elhízás-járvány” megállítása. - Magas vérnyomás
25 százaléknyi csökkenés számos kockázatot kiküszöbölhetne. - Magas vércukorszint, inzulinrezisztencia
Itt fő célnak kell lenni a már fiatalok és gyerekek közt is terjedő 2. típusú cukorbetegség megelőzésének.
Ezek a célok természetesen a világ teljes lakosságára vonatkoznak, és a világszervezet szerint közülük a legnagyobb hatása a magas vérnyomás normalizálásának és a dohányzás visszaszorításának lenne.
A rizikófaktorok megsokszorozzák a katasztrófa esélyét
Fontos látni, hogy az elhízás, magas vérnyomás, emelkedett vérzsír- és vércukorszint tünetegyüttese, vagyis a metabolikus szindróma jórészt az életmódból ered. Mindenképpen gondolni kell erre, ha olyan külső jeleket tapasztalunk, mint az úgynevezett alma-típusú elhízás, amely leginkább a hason, a törzsön jelenik meg. Azonban nem csak a nagyarányú túlsúly utalhat az anyagcsere-eltérések súlyosságára, sokszor egészen kismértékű túlsúly is járhat anyagcsere változással.
A metabolikus szindróma legfőbb kockázata abban áll, hogy az együttesen jelenlévő kardiális rizikófaktorok összeszorzódnak, így összességében 14-15-szörösére növelik a szív- és érrendszeri katasztrófák esélyét. Ugyanakkor a szindróma minden elemét befolyásolhatjuk táplálkozással, mozgással, és ha szükséges, átmeneti vagy tartós gyógyszeres kezeléssel – hangsúlyozza Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa. – Éppen ezért, mindazoknak, akik túlsúllyal küzdenek, magas vérnyomással és vércukorszinttel élnek, dohányoznak, fokozott a só- és az alkoholbevitelük, évente legalább egyszer ajánlott egy – akár csomagként is elérhető – kardiológiai kivizsgáláson részt venniük, amely megnyugtathat, vagy idejében megkezdhetővé válik általa a szükséges kezelés.
Forrás: Orientpress
 |
 |
 |
 |
 |