A szív-érrendszeri betegségekre való hajlam bizonyos mértékig öröklődik, de sokszor hangoztatott figyelmeztetés, hogy a hajlam még nem maga a szívbetegség, ennek kifejlődését az életmódunk jelentősen befolyásolja
Dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont szakorvosa mindemellett arra figyelmeztet, hogy tisztában kell lennünk azzal, mit örököltünk a felmenőinktől.
A gének a hajlam hordozói
A tudomány egyik legnagyobb kihívása, hogy beazonosítsa azokat az örökletes tényezőket, amelyek az egyes betegségek hátterében meghúzódhatnak. Ez történt egy örökletes szívbetegség, a kitágulásos szívizom-elfajulás (dilatatív kardiomiopátia – dcm) esetében is. A dcm a szív izmainak olyan betegsége, amely a kamrák tágulatával jár. Ennek következtében a szerv nem képes elegendő vért pumpálni, amely végső soron szívelégtelenséghez vezet. A Science Translational Medicine című orvosi lapban megjelent tanulmány szerint az esetek negyedéért olyan génmutációk felelősek, amelyek a titin izomfehérje szálainak rövidüléséhez vezetnek. Ez az eredmény azért fontos, mert ha a kutatók teljes egészében feltárják a dcm kialakulásának genetikai és molekuláris alapjait, az így nyert információk birtokában szűrhetővé válnak a betegek hozzátartozói, és szükség esetén korán megkezdődhet az ő kezelésük is.
Ismerjük meg a családi betegségeket!
– Tulajdonképpen mindenkinek fontos lenne, hogy ismerje a vér szerinti felmenői, rokonai betegségeit, hiszen ha tudjuk, mire kell felkészülnünk, helyesebb döntéseket hozhatunk az életmódunkat illetően. A megfelelő életmóddal pedig jelentősen csökkenthetjük a betegség manifesztációjának esélyét – ismerteti dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont kardiológusa. – Természetesen igaz ez a szív-érrendszeri betegségekre is. Ha ugyanis az édesapánknál vagy a fivérünknél 55 évnél, édesanyánknál vagy lánytestvérünknél 65 évnél fiatalabb korban diagnosztizáltak kardiovaszkuláris betegséget, komoly esély van rá, hogy minket is érintsenek ezek a problémák.
Mindenkinek érdemes tehát felállítania a saját szívbetegség-családfáját, amelyen a felmenőknél a következőket érdemes feljegyezni:
– ki halt meg szívbetegség miatt,
– kinek volt ismert szív-érrendszeri betegsége,
– az élők közül ki milyen betegséggel küzd, mivel áll kezelés alatt,
– kinél mikor alakult ki betegség, volt-e, aki már azzal született,
– gondoljuk végig, esetleg kérdezzük meg, akitől lehet, kik élnek magas vérnyomással, magas koleszterinszinttel.
A kialakulás a döntéseinktől is függ
Fontos tudni, hogy vannak olyan betegségek, amelyek egyetlen hibás gén miatt jelennek meg, mint például bizonyos szívizombetegségek vagy ritmuszavarok, de vannak ún. poligénikus eredetű betegségek is. Ezek kialakulásában számos génterület játszik szerepet, amelyek sokféle kockázati tényező hajlamosító hatását fokozhatják. Kimutattak például olyan génhatást, amely a dohányzás káros hatásait fokozza. Akinél ez működik, az már akár rövid ideig tartó dohányzás után is tüdőrákot kap, míg másoknak évtizedes cigarettázás után sincs baj a tüdejével.
– Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy például a dohányzással tulajdonképpen orosz rulettet játszunk, hiszen nem tudhatjuk, milyenek a génállománnyal rendelkezünk. Éppen ezért, ha a családunkban halmozódnak a szív-érrendszeri betegségek, tudatosan érdemes kiiktatni minden olyan rizikófaktort, ami elősegítheti a betegség megjelenését nálunk is. Fő rizikótényezők a mozgásszegénység, az elhízás, az életmóddal összefüggésben kialakuló magas koleszterinszint és vérnyomás, valamint az életmód talaján megjelenő 2. típusú cukorbetegség – ismerteti Vaskó doktor. – A 65 éven felüli cukorbetegek 68 %-nak van valamilyen típusú szívbetegsége, és 16 %-uk végzetes kimenetelű stroke-kal néz szembe. Éppen ezért a cukorbetegeknek nem csak az alapbetegségüket kell kontroll alatt tartani, de a kardiológiai ellenőrzést és az életmódváltást is komolyan kell venni, ahogyan mindenkinek ez ajánlott, akinél ez „családi örökség”.
Forrás: Budai Kardioközpont
 |
 |
 |
 |
 |