A koronavírus-járvány mindenki életét átírta egyik pillanatról a másikra. De mi történik külföldön? Hogy válhat a földi paradicsom kőkemény börtönné? Elmesélem, okulj belőle!
Nem volt könnyű: azért nem, mert nekünk nem volt lehetőségünk még egy utolsó kört futni vagy lemenni az edzőterembe, kimenni a parkba vagy elmenni a többiekkel inni egy kávét.
Egyik pillanatról a másikra korlátoztak minket a személyes szabadságunkban.
Tudtam, és tudom, hogy ez a lehető legjobb megoldás, és minden a mi, és egészségünk érdekében történik, de higgyétek el, akkor sem volt könnyű.
Lezárták a parkokat, a tetőteraszokat, a játszótereket. A teljes kijárási tilalommal pedig turisták helyett a rendőrök és katonák lepték el az utcákat, akik hangosbemondókon figyelmeztetnek a mai napig is, hogy
- maradjunk otthon,
- ha elmegyünk vásárolni vagy gyógyszertárba tartsuk az egy méter távolságot,
- használjunk kesztyűt és szájmaszkot.
Kihalt minden, és a forróvérű spanyolok elkezdtek velem együtt befelé fordulni….
A népes strand, elnéptelenedve. Karantén második napja volt, azóta sem jutottunk el ide Hugóval…
De még a szerencsések közé tartozom…
Évek óta home office-ban dolgozom, így nem jelent gondot beosztani az időm a karanténban sem. A nagyobb problémát nálam az jelentette, hogy a kellemes melegben nem tehettünk Hugóval egy nagy sétát vagy nem találkozhatom a barátaimmal. Eleinte volt is ebből háború, kisebb-nagyobb harc a rendőrök, katonák és köztem. Spanyol nyelvterületen ugyanis azt a szabályt hozták, hogy kutyákkal a lakóövezet 200 méteres körzetén belül mozoghatsz, és ha lehet, minél gyorsabban intézd el séta időt, ellenkező esetben büntetnek, 600 eurótól. Az első napokban nehezen azonosultam ezzel a szabályozással, de többszöri felszólítás (volt udvarias és kevésbe udvarias is), megértettem.
Erőt kellett vennem magamon, hogy megértsem: alkalmazkodnunk el, és ezzel egyidőben a valóság is arcul legyintett: egyedül élek, megszűntek a barátokkal való közös kávézgatások, reggeli futások, nagy beszélgetések, csavargások. Maradt a négy fal, Hugó és a karantén.
Mit tehetsz, ha egy szigeten rekedtél, ahol történetesen kellemes 26-27 fok van, pálmafák vesznek körül, az utcád végén befigyel az Atlanti-óceán, de te karanténban vagy, ráadásul egyedül? A szüleid, barátaid, családtagjaid pedig több ezer kilométerre tőled? Hogy ne őrülj bele az állandó aggodalomba? Hogy ne uralkodjon el rajtad a depresszió? Találtam választ ezekre a kérdésekre! Legközelebb elárulom, mi az én módszerem!
 |
 |
 |
 |
 |