A futás körül rengeteg tévhit kering, de van egy, amely még ma is többeket visszatart attól, hogy fejlődjenek.
Most kimondjuk a valóságot — és megmutatjuk, miért állítja meg sokaknál a teljesítményt.
A legmakacsabb tévhit így szól: „A futás csak akkor ér valamit, ha gyorsan futsz.”
Sokan úgy gondolják, hogy az edzés csak akkor számít, ha sikerül az előző tempót megdönteni, vagy ha azonnal magas pulzuson futnak. A valóság ennek pont az ellenkezője: a fejlődést nem a gyors futások hozzák, hanem az alacsony intenzitású, kényelmes tempójú futások.
A szervezet ugyanis a zsírt lassabb tempónál használja fel hatékonyan, a szív- és érrendszer pedig tartósan akkor erősödik, ha nem állandóan a határaidat feszegeted. A profi sportolók edzéseinek nagy része is 70–80%-ban laza, beszélgetős tempójú futás — csak a maradék rész a gyors résztáv vagy intenzív tréning.
Amikor valaki minden alkalommal túl gyorsan fut, az eredmény nem fejlődés, hanem túlterhelés: fáradékonyság, pulzusprobléma, sérülésveszély, motivációvesztés. A testnek idő kell ahhoz, hogy alkalmazkodjon, és ezt a lassú futások biztosítják.
A legnagyobb előrelépés tehát akkor érkezik, amikor elengeded a „mindig gyorsabban” elvet, és bátran futsz lassan. Paradox módon: minél kényelmesebben futsz ma, annál gyorsabb leszel holnap.
Ez a felismerés nemcsak szabaddá teszi a futást, hanem hosszú távon egészségesebbé és élvezetesebbé is.
 |
 |
 |
 |
 |