Volt egy orvos, aki egyszerű megfigyeléssel emberek ezreinek életét menthette volna meg. Mégis kinevették, elutasították, és csak jóval később ismerték el, hogy igaza volt.
Az orvostudomány történetében kevés olyan alak van, akinek munkája annyira megelőzte a korát, mint Semmelweis Ignácé. A magyar származású orvos a 19. század közepén olyan összefüggésre jött rá, amely ma már magától értetődőnek tűnik, akkor azonban sokan képtelenek voltak elfogadni. Semmelweis felismerte, hogy a gyermekágyi láz pusztító terjedésének egyik fő oka az, hogy az orvosok és orvostanhallgatók boncolás után, kézfertőtlenítés nélkül vizsgálják meg a szülő nőket.
Miért halt meg olyan sok édesanya?
A korabeli bécsi klinikákon feltűnően magas volt a gyermekágyi lázban elhunyt nők száma. Az egyik osztályon sokkal többen haltak meg, mint a másikon. Semmelweis ezt a különbséget kezdte vizsgálni, és nem elégedett meg a kor szokásos magyarázataival. Nem hitt abban, hogy pusztán a levegő, az időjárás vagy valamiféle megfoghatatlan körülmény okozná a tragédiákat.
A döntő felismerést egy kollégája halála hozta meg számára. Miután a férfi boncolás közben megsérült, ugyanazokat a tüneteket mutatta, mint a gyermekágyi lázban szenvedő asszonyok. Semmelweis ebből arra következtetett, hogy valamilyen „bomló szerves anyag” kerül át a boncteremből a szülőszobákba.
Az egyszerű megoldás: kézmosás
Semmelweis klóros kézmosást vezetett be az orvosok számára, mielőtt a szülő nőkhöz értek volna. Az eredmény drámai volt: a halálozási arány rövid időn belül meredeken csökkent. Ma ez egyértelmű bizonyítéknak számítana, akkor azonban sok orvos sértésnek vette az elméletet. Nehezen fogadták el, hogy ők maguk is felelősek lehetnek betegeik haláláért.
Miért nem hittek neki?
Semmelweis problémája részben az volt, hogy korának tudománya még nem ismerte a baktériumokat és a fertőzések valódi mechanizmusát. Nem tudta a maga teljes tudományos hátterével megmagyarázni a jelenséget, csupán pontos megfigyelései és tapasztalatai voltak. Ez azonban kevésnek bizonyult egy olyan közegben, ahol a tekintély gyakran fontosabb volt a tényeknél.
Sokan támadásnak érezték a következtetését, és inkább elutasították, mintsem felülvizsgálták volna saját gyakorlatukat. Pedig a számok egyértelműek voltak: a kézmosás életeket mentett.
Túl későn jött az elismerés
Semmelweis életében nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna. Később azonban, a baktériumelmélet megszületésével egyértelművé vált, hogy megfigyelései forradalmi jelentőségűek voltak. Ma már az egész világ az anyák megmentőjeként tekint rá.
Története nemcsak orvostörténeti érdekesség, hanem figyelmeztetés is: az igazság sokszor nem azért késik, mert nincs bizonyíték, hanem mert az emberek nehezen fogadják el azt, ami kényelmetlen számukra. Semmelweis öröksége ma minden egyes kézmosásban tovább él.
 |
 |
 |
 |
 |