A legtöbb turista mindezek miatt látogat a városba. De vajon láttak-e mindent? Milyen lehet ez a város a zsibvásári forgatag és gondola-monopólium nélkül? A hétköznapok Velencéje Tény, hogy Velence más, mint egy átlagos nagyváros. Vízre épült tereivel, házaival és az azokat összekötő hidakkal méltón érdemelte ki azt, hogy a Világörökség része legyen. Egyedülálló hely, amit […]
A legtöbb turista mindezek miatt látogat a városba. De vajon láttak-e mindent? Milyen lehet ez a város a zsibvásári forgatag és gondola-monopólium nélkül?
A hétköznapok Velencéje
Tény, hogy Velence más, mint egy átlagos nagyváros. Vízre épült tereivel, házaival és az azokat összekötő hidakkal méltón érdemelte ki azt, hogy a Világörökség része legyen. Egyedülálló hely, amit fel kell fedezni. De nem mindegy, hogyan.
Lépj túl az utazási irodák kötelező útvonalain! Fedezd fel magad a várost! Ahogy a város polgármestere, Massimo Cacciari egy magazinban megjelent riportban kijelentette: „Minek az a térkép? Tessék eltévedni!” A kétségkívül varázslatos, de méregdrága gondolázás helyett válaszd a helyiek közlekedési eszközeit, a vízibuszokat. Jól kiépített hálózat segít az eligazodásban, így nem okoz gondot megnézni a városmagtól messzebb eső látványosságokat is.
Járd be a hétköznapok helyszíneit, nézz meg például egy piacot! Ha nem is vásárolsz – bár nagy a kísértés a színes virágcsokrok, a sosem látott tengeri herkentyűk és a gyümölcsöktől roskadozó pultok láttán, megfigyelheted, mit vesznek és esznek a velenceiek.
Bármilyen hihetetlen, a városban fák, sőt, parkok is találhatóak, ez utóbbiak mind a belvárosban, mind a külső kerületekben. De mi tart vissza attól, hogy felfedezd, a leanderek, ciprusok és szökőkutak árnyékában hol pihennek a helyiek?
És vajon belegondoltál már abba, hogyan temetkeznek egy vízre épült városban? A különös kérdésre Velencében a válasz is különös. A város temetője a San Michele-szigeten található, ami nem túl nagy, így hamar betelt az idők során. Csupán a fontosabb, nevezetes sírhelyek maradhattak fenn, az egyszerű polgárokat tíz év után kihantolják.
Furcsa vagy romantikus?
A kérdés jogos. Hiszen nem mindenki számára vonzó egy olyan város, ami folyamatosan süllyed, a házak falairól pereg a vakolat és a csatornákat rendszeresen meg kell szabadítani a lerakódott iszaptól. A tenger lassan mállasztja szét az Ékszerdoboz-várost. Időnként víz lepi el az alacsonyabban fekvő városrészeket a Szent-Márk térrel egyetemben, megszólalnak a szirénák, mik a helyiek számára itt az élet részei ugyanúgy, mint tengerzúgásra ébredni autózsivaj helyett.
De hol másutt lehetne megcsodálni ennyi barokk, gótikus és reneszánsz, gazdagon díszített palotát és megannyi aprócska, de virágoktól roskadozó erkélyt? Velencében több a ferde torony is (a sajnálatos süllyedés miatt), mint Pisában valaha volt. Itt rendezik meg a híres Vogalonga felvonulást, amin bárki részt vehet, aki le akar evezni a csatornákban 32 km-nyi utat bármilyen vízi járművön, ez a város ad otthont a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválnak és ha már filmekről esik szó… Tudtad hogy itt született Terrence Hill?
Érdemes tehát Velencét a sallangok, giccses műanyag gondolák, csicsás maszkok és üvegfigurák nélkül megismerni úgy, hogy a lepel lehull, akár a házak vakolata. Mert a pusztulás látható jelei mögött ott rejlik az a megannyi szépség és rejtett érték, amit mindenképpen látnod kell.
 |
 |
 |
 |
 |