Fogadd el, hogy szeretnek!

Nórának nem volt könnyű gyerekkora, bár anyagi értelemben mindent megkapott, szüleit jobban lefoglalták a csatározások, mint a gyereknevelés. Sosem teremtett könnyen kapcsolatot, és ha tetszett neki egy fiú, szinte szavatolni merte volna, hogy a fiúnak ő úgysem kell. Egyre kevesebb lett az önbizalma. Nem hitte már, hogy találkozhat valakivel, akinek éppen ő kell. Valakivel, aki meglátja majd az értékeit, aki kitart mellette. Nem tudta már a szeretetet elfogadni…

Védekező pozícióban

Legtöbbünk sosem kérdőjelezné meg, hogy tud-e szeretni, sokkal gyakrabban tesszük fel magunknak a kérdést, hogy vajon szeretetreméltóak vagyunk-e? A szeretetreméltóság „tartozékai” pedig időről időre változnak, hiszen azt, hogy éppen mit tartunk vonzónak, az aktuális „divat” befolyásolja. Ha pedig nem szeretjük magunkat, hajlamosak vagyunk másokat felértékelni, aztán már nem is csodálkozunk azon, hogy a felmagasztalt férfiú végül nem kötelezi el magát mellettünk. (Eközben elképzelhető, hogy egy kevésbé dekoratív, de egészséges önbizalommal rendelkező hölgyet választ helyettünk.) Ha már nem akarunk feltétlenül az ár ellen úszni, nem akarjuk folytatni a küzdelmet a belső démonokkal, hanem elhatározzuk, hogy igenis élvezni fogjuk az életet, máris tettünk egy hatalmas lépést az önszeretet felé. Aki azonban örökké fél és örökké védekezik, azt olyan negatív érzések foglalják le, mint az önsajnálat, a harag vagy a csalódottság. Ezek pedig a szeretet adásának és fogadásának, vagyis egy bensőséges kapcsolat kialakításának a legnagyobb gátjai.
„Személyiségünk nagy része a környezettől kapott visszatükröződések alapján alakul ki – mondja szakértőnk, Soltész Krisztina életvezetési tanácsadó. – Ha egy kapcsolat harmonikus és működőképes, az azt jelenti, hogy a valódi énünkkel vagyunk benne. De ott vannak például a se veled-se nélküled típusú kapcsolatok, amelyekben rendszerint az egyik fél nem találja önmagát. Ez esetben általában tudattalan szándékkettőségről beszélünk. Lehet, hogy a pár női tagja tudat alatt anyaságra vágyik, de független is szeretne maradni, mert gyerekkorában az apja elhagyta az anyját. Emiatt kerülni fogja a függő viszony kialakítását, hiszen bizonyos mértékben a párkapcsolat is egymástól való függést jelent. Ha nem hiszi el magáról, hogy szerethető, akkor ez a függő viszony komoly feszültséggel jár számára”

A fő ellenség a félelem

„A szeretet elfogadásának képességét a gyerekkori kötődési mintákon (lásd keretes anyagunkat) kívül a korábbi párkapcsolati kudarcok, a szexuális zaklatás, a lelki bántalmazás vagy az elhanyagolás is hátravetheti” – tudjuk meg szakértőnktől. Aki gyakran csalódik másokban, az megijed attól, ha új érzelem ébredezik benne. Az ő szemében a párkapcsolati lét gyakran válik egyenlővé a szenvedéssel. Desmond Morris írta Bensőséges kötelékek című könyvében:
„Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha elfogadnánk, hogy gyöngéden szeretni nem gyöngeség, csecsemők és fiatal szerelmesek csacskasága, ha szabadjára tudnánk engedni érzelmeinket, és olykor bűvös visszatérést engedélyeznénk magunknak a bensőségességhez.”
A szeretet legnagyobb ellensége a félelem. A félelem attól, hogy ha közel engedünk magunkhoz valakit, a másik észreveszi a gyengeségeinket. A félelemtől bezárulunk, és nem tudjuk magunkat igazán átadni a szeretetnek, pedig a szeretet olyan energia, amelyben osztoznunk kell másokkal.

Korlátok között?

Az elfogadást gátolja az is, ha úgy érezzük, valakinek a szeretete korlátozna minket. „A kötődés még nem egyenlő a szeretetadással és -elfogadással – magyarázza szakértőnk. – Ha valaki ezeket korlátozásként éli meg, általában úgy érzi, azért nem jó szeretve lenni, mert elvárások húzódnak meg mögötte. Ha például egy gyerek másmilyen, mint ahogyan azt a szülei elvárják, igyekszik majd idomulni a társas környezetéhez. Ennek hatására viszont a személyisége, és az, amit a környezete megerősít, kezd eltérni egymástól, ettől pedig az énképe is torzulni fog. Emiatt felnőttként nem tudja majd, mi a szerethető benne. Egy terápia segíthet abban, hogy kiderüljön, mások voltak-e a szülői elvárások, mint amilyen a gyerek maga, így annak is a mélyére lehet ásni, miért fogadja el valaki nehezen mások szeretetét.”

Egy kis kötődéselmélet
A gyermeknek az elsődleges gondozója (ez legtöbbször az anya) jelenti a biztonságot, így a kicsi az anya-gyerek kapcsolatban sajátítja el a másokhoz való viszonyulás szabályait. A kutatások során a szakemberek háromféle belső kötődési mintára figyeltek fel, amelyek a felnőttkorra és a párkapcsolatokra is jellemzőek:

1. A biztonságosan kötődő ember képes szeretetet adni és kapni. Barátságos, bizalommal van mások iránt, kapcsolatai kölcsönös függésre épülnek.
2. A bizonytalanul kötődő hátán fát is lehetne vágni, ő mindent eltűr a partnerétől, mert azt gondolja, őt nem lehet szeretni. Nagy fellángolások, elvakult szerelmek jellemzik.
3. Az elkerülő számára terhes az intimitás, nem őszinte a kapcsolataiban, gyakran váltogatja a partnereit, és nem hisz a romantikus szerelem tartósságában.

Ha kíváncsi vagy a cikk folytatására, lapozd fel a Wellness magazin szeptemberi számát.