Egyszer fent, egyszer lent – ez a mondás jellemzi a legjobban a felkészülésem első hónapját. Beleestem abba a hibába, amibe sok kezdő, újrakezdő futó és túlhajszoltam magam. Nem igazán figyeltem a testem jelzésire és sajnos ez vissza is ütött.
Az első 5 kilométer után indulhatott az igazi edzés. Az edzőm hetente készít számomra új tervet, különböző típusú futásokkal. Van közte lassabb, hosszabb, intervall edzések és egy úgynevezett futóiskola is, amely számomra igazán izgalmas, új kihívás. Egy hetem körülbelül így néz ki:
- 3 – 4 alkalommal futás
- 2 x 1,5 óra jóga
- 1 erősítő edzés
A futóedzések közül, amit igazán kedvelek, azok az intervall edzések. Ilyenkor a megadott ideig magasabb, majd alacsonyabb pulzustartományban kell futni. A tartományokat 3-6 alkalommal kell váltani, előtte – utána 10 perces bemelegítéssel, levezetéssel. Ami igazán szuper, hogy a Garmin Venu segítségével nyomon tudom követni a meghatározott sávokat. Az óra jelez, mikor kilépek a pulzustartományból, vagy ha lejárt az idő, amit az adott sávban el kell töltenem. Ez a korábbiakhoz képest számomra nagyon nagy segítség, így nem kell folyton figyelnem a kijelzőt és egyre jobban érzem mi az a tempó, amelynél az alacsonyabb, magasabb pulzust tartani tudom.
Túlterhelve
Szóval az első 2 hetet teljesítettem komolyabb nehézségek nélkül, viszont a második hét végén elkezdtem érezni, hogy fáradok, valamint a sípcsontom fájdogált. Korábban már volt csonthártyagyulladásom, így abba biztos voltam, hogy ez nem ugyanaz az érzés. A csonthártyagyulladás nagyon fáj, akkor jön ki általában, ha az ember hirtelen túlterheli a lábait, nem melegít be rendesen. A harmadik hét közepén már futás közben is kezdett zavaró lenni, így kikértem az edzőm tanácsát, aki azt tanácsolta, hogy vegyek egy hengert és nyújtsak azzal, mivel valószínűleg az izmaim nagyon kötöttek. Valamint, amíg helyre nem jön teljesen a lábam az intenzívebb edzéseket kerülnöm kell.
Jelenleg a 4 hét végén járok, a hengert lassan egy hete használom és valóban nagyon hasznos, a lábam szinte teljesen rendben van és remélem hamarosan menni fognak az intenzívebb edzések is. Addig is maradnak, a lassabb, hosszabb futások, amelyek nem a kedvenceim, de legalább haladok. Amit biztosan megtanultam, hogy figyelni kell a testem jelzéseit és nem szabad a nyújtást elcsalni.
A cikk megjelenését a Garmin támogatta.
 |
 |
 |
 |
 |