A nassolás pszichológiája

A nassolás tulajdonképpen egy előre el nem tervezett étkezés. Nem azonos az ebéd utáni desszerttel, amit a terített asztal mellett fogyasztunk. A nassolás titkos, bűnös élvezet, ilyenkor a nyalánkságokat lelkiismeret-furdalás kíséretében szerezzük be, hiszen lelkünk mélyén érezzük: abban a pillanatban, ahogy beraktuk azt a csokit a bevásárlókosarunkba, megbuktunk akaraterőből és diétából. A fölös kalóriákat jellemzően pótcselekvésként, például tévézés vagy olvasás közben fogyasztjuk el, és mire ráeszmélünk, mekkora mennyiség csúszott le, csak a bűntudat marad.

Rejtőzködő kalóriák
„A nassolással visszük be azokat a falatokat, amelyeket senki nem számol bele a napi kalóriamennyiségbe – állítja Kiss Erika dietetikus. – Ha megkérdezem egy pácienstől, hogy mit evett előző nap, akkor felsorolja a reggelit, az ebédet és a vacsorát. De az esti nasit szinte senki nem említi. Egyszerűen elfeledkeznek róla. Sok-sok kerülőútra, furfangos kérdésre van szükség, hogy kiderüljön, mennyi mindent elhallgattak. Az, hogy valaki háromnál többször eszik egy nap, egyáltalán nem, baj, éppen ellenkezőleg! Az ötszöri étkezés szükséges része az egészséges táplálkozásnak. Az sem probléma, ha az uzsonna vagy a tízórai csak egy marék dió vagy akár egy-két kocka csoki. Ha betervezzük az étkezésünkbe a nassolást, mondjuk tízórai gyanánt, és jó minőségű élelmiszert választunk, és persze a mennyiséget sem visszük túlzásba, az amúgy „bűnlistán” lévő ételek is nyugodtan fogyaszthatók. A nassolás azonban jellemzően nem étkezés helyett, hanem mellette történik. Például este, amikor lezárult egy stresszes nap, amikor nyugalom van, amikor már jóllaktunk. Ilyenkor úgy érezzük, jól esne még valami rágcsálnivaló. Egy kis édes vagy egy kis sós. Csak az élvezet kedvéért. Ám ennek hosszútávon az alakunk látja kárát.”

3 ok a csipegetésre
Vajon honnan ered a késztetés arra, hogy akkor is csipegessünk, ha nem vagyunk éhesek? A legjellemzőbb okok a következők:

Biztonságkeresés

„A evés csecsemőkorunk óta együtt jár az érzelmekkel – magyarázza dr. Almási Kitty klinikai szakpszichológus. – A szoptatásnál nincs intimebb közelség. Az ölelés, az anya szívhangja, egymás testmelegének érzése adja a legfőbb örömet a babának élete első időszakában. Ez megerősíti a csecsemőt abban, hogy az evés több mint az éhség elűzésének eszköze: maga a biztonság, a szeretet. Persze a csecsemőkort elhagyva az emberek nagy része rádöbben, hogy ezek a pozitív érzelmek nem egyenlőek az evés keltette komfortérzéssel. Ám az alapvetően belénk kódolt üzenet mélyen él, és az evés sok bizonytalan, szorongással járó helyzetben oldja a feszültséget. Ennek áttételes változata lehet mindenféle szájjal végzett helyettesítő cselekvés, a rágózás, a dohányzás, a körömrágás, az ajkak harapdálása, sőt, a túl sok beszéd is.”

A bűnös élvezet
Két dolog többnyire közös a folyton majszolókban: a magányos élvezet és a bűntudat. A nassolnivalóját az ember nem szívesen osztja meg, és nem szívesen teszi el másnapra. Eszi, ameddig rosszul nem lesz tőle, vagy ameddig el nem fogy az étel. Annak, aki valamiféle űrt próbál kitölteni a nassolással, egy fél csokit félretenni szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Ugyanilyen elképzelhetetlen, hogy odaadja a maradékot valaki másnak, legyen az akár a szerelme vagy a gyermeke. Tőlük normális esetben semmit nem tagad meg az ember, kivéve a finom nassolnivalókat. Mert ez több mint egyszerű harapnivaló: bűnös, kéjes élvezet.

„A nassolnivalót az ember az ölébe rakja. Ebben benne van a birtoklás érzése is azáltal, hogy folyamatosan elérhető, és senki nem veheti el” – erősíti meg dr. Almási Kitty.

A függőség
Az érzelmek szorosan összefüggnek az étkezéssel. A kérdés már csak az, miért csak bizonyos élelmiszerek váltják ki a nassolás utáni vágyat? Hiszen egy tál meleg húsleves elkanalazgatása vagy néhány szál répa elrágcsálása is járhatna olyan kellemes érzésekkel, mint egy tábla csokoládé elmajszolása. Miért beszélhetünk csokifüggőségről, és miért nincs mondjuk spenótmánia?

„A nassolás sok szempontból olyan, mint a drog – világítja meg az összefüggéseket Nagy Brigitta pszichológus. – A drog olyan élményekkel ingerli az agy receptorait, amelyeket normális állapotban az ember soha nem élne át, ugyanilyen élményeket ad a nassolás a nyelv ízlelőbimbóinak. Ezek az ízek általában a természetben nem jellemző intenzív édes, vagy erőteljesen sós, fűszeres aromák. Egyszerűen túlingerlik az embert, akinek utána a normális ételek már nem adnak kellő ízélményt.”

A nassolás további lelki okait és azt, hogy hogyan változtass a táplálkozási szokásaidon, ha szeretnél megszabadulni ettől a szokástól, a Wellness magazin szeptemberi számából tudhatod meg!