A közhit általában azt tartja, hogy akkor vagyunk fittek, ha állandó, rendszeres edzést végzünk. Jeffrey F. Horowitz professzor és munkacsoportja új vizsgálatával azt igazolta, hogy amikor edzés vagy verseny után leülünk enni, az akkor elfogyasztott étel szervezetünk szempontjából fontosabb, mint a hónapok óta folytatott testedzés. “A szervezet anyagcseréje fizikai terhelés után alapvetően másképp alakulhat, attól […]
A közhit általában azt tartja, hogy akkor vagyunk fittek, ha állandó, rendszeres edzést végzünk. Jeffrey F. Horowitz professzor és munkacsoportja új vizsgálatával azt igazolta, hogy amikor edzés vagy verseny után leülünk enni, az akkor elfogyasztott étel szervezetünk szempontjából fontosabb, mint a hónapok óta folytatott testedzés.
“A szervezet anyagcseréje fizikai terhelés után alapvetően másképp alakulhat, attól függően, hogy milyen ételeket eszünk” – közölte a munkacsoport vezetője. A kutatók azokból a korábbi vizsgálatokból indultak ki, amelyek jelezték, hogy a testmozgás előnyös tulajdonságai átmenetiek: órák vagy legkésőbb napok múlva már nem érvényesülnek. “A fizikai terhelés jótékony anyagcserehatása sokkal erősebben függ attól, hogy milyen a pihenés után elfogyasztott ételek szénhidrát-, fehérje- és zsírtartalma, mint attól, hogy milyen edzettségünk általános szintje” – mondta a professzor.
A 28-30 éves, egészséges férfiakon végzett megfigyelések azt mutatták, hogy a szervezet inzulinérzékenysége kerékpározás vagy gyaloglás után főleg akkor fokozódott, ha a leállás után evett étel kevés szénhidrátot tartalmazott. Ha az inzulinérzékenység növekszik, a szövetek könnyebben veszik fel a vérből a cukrot: ez azt jelenti, hogy ilyenkor a több elégő vagy elraktározott cukor miatt nagyobb teljesítményre képes az izomzat, mint akkor, amikor az inzulinérzékenység alacsonyabb.
A csökkent inzulinérzékenység a felnőttkori, 2-es típusú cukorbetegség jellemzője, ugyanakkor a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője is.
A vizsgálati alanyok véletlenszerű sorrendben négyféle ételt kaptak a négy vizsgálati napon; három alkalommal 90 percet kerékpároztak vagy gyalogoltak a járószalagon, egyszer pedig nem volt terhelés, de annyi kalóriát fogyasztottak, amennyi megfelelt fizikai igénybevételüknek.
Terheléses napokon az inzulinérzékenység jelentősen növekedett, különösen akkor, ha mozgás után a vizsgálati alanyok kevés szénhidrátot tartalmazó ételt kaptak – vagyis fizikai terhelés után ez az optimális.
Forrás: MTI
 |
 |
 |
 |
 |