Mínusz 11 kiló egy év alatt: „A kritika motivált”

Szenvedélyes röplabdásként hamar szembesülnie kellett vele, hogy ducin a meccseken sem tud jól teljesíteni, és csini ruhákat sem vásárolhat magának. Elszántsága meghozta a várva várt eredményt.

Egész kicsinek nem voltam duci, de általános iskolás ötödikes koromban elkezdtem kerekedni. Pedig a tornaórákat szerettem a legjobban! Imádok sportolni, de enni legalább annyira szeretek. Az édességek a gyengéim, otthon pedig, mióta az eszemet tudom, mindig volt valami finomság, így ezekből sokszor suli után is jól belaktam. Nem telt el úgy nap, hogy ne ettem volna egy kis csokit, cukrot vagy bármilyen rágcsálnivalót. Természetesen a főételek porciózása terén sem voltam túl mértéktartó. A gyomrom idővel annyira kitágult, hogy egy kisebb adag a fél fogamra sem volt elég.

Röplabda, mint motiváció   

Aztán 14 évesen elkezdtem röplabdázni, amit azóta is rendszeresen űzök, és a kedvenc sportommá vált. Nem beszélve arról, hogy nagyon jó barátokat szereztem általa. A súlyom azonban az edzések ellenére egyre csak gyarapodott, és ez sajnos visszavett a teljesítményemből is, amit a csapattársaim egyre többször szóvá tettek. Nem voltam elég gyors, elég energikus, elég mozgékony, és bizony, hamar kifulladtam. A kritikák nagyon rosszul érintettek, de eleinte csak szomorkodtam miattuk, önsajnálatba menekültem. Aztán tavaly nyáron egy újabb „kritika-zuhatag” emésztgetése közben rádöbbentem, hogy csak én tudok segíteni magamon. Le kell fogynom, hiszen ekkora súlytöbblettel nem csoda, hogy nem érem el a labdát időben. A csapattársaimnak pedig nem okozhatok csalódást, ha továbbra is játszani szeretnék.

Viszlát, pék!

Így hát egy szép augusztusi napon kerek-perec eldöntöttem, hogy életmódot váltok. Elsőként a pékárukat vontam meg magamtól, ugyanis ezekből korábban mindennap komoly adagokat sikerült elfogyasztanom. Egy-két frissen sült kakaós csiga vagy minipizza – reggelente nem bírtam ki, hogy suliba menet ne álljak meg a péknél egy kis finomságra. Aztán délután néhány fehér kifli vagy zsömle… Ezekkel egyszer s mindenkorra le kellett állnom. Messzire elkerülöm a gyorséttermeket, és felhagytam a zsíros, olajos, túlfűszerezett ételek fogyasztásával is. A tésztafélékkel hadilábon állok, az olaszos ételek a gyengéim, ezért ezekből időnként engedélyezek magamnak egy keveset. A csokoládé teljes megvonása is nehézségekbe ütközött, így 1-2 kocka feketecsokit bekapok, ha megkívánom, de szigorúan maximum heti kétszer. A saját kis étrendem összeállítása egész jól ment, de azért számtalan kérdés és kétely merült fel bennem, hogy vajon jól csinálom-e, vajon elég hatásos lesz-e a diétám.

Helló, extrudált kenyér!

Végül a legnépszerűbb közösségi oldalt böngészve találtam rá Balogh Rita fitnesz-edző, életmód-tanácsadó oldalára (www.fittalak.hu), aki minden kérdésemre válaszolt, és segített tökéletesíteni az étrendemet. Javaslatára a kenyeret például extrudált változattal helyettesítem, ami nagyon bevált, hiszen szeletenként csak 16 kalóriát tartalmaz és én az ízét is szeretem. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszem, a gyümölcslevek kortyolgatását azonban visszafogtam, hiszen ezek is sok rejtett kalóriát tartalmaznak, így inkább mentes ásványvizet iszom (napi 2,5 litert). Sokat segített az a trükk is, hogy kisebb tányért használok, így ezt telepakolva olyan érzésem van, mintha bőséges lakomában lenne részem. Sajnos amikor a gimi alatt kollégiumba kerültem, nehéz volt tartanom a diétámat, mivel kötelező volt befizetnem a menzára is. Így egy kicsit megtorpant a fogyókúrám, de nem adtam fel. Igyekeztem ezalatt az idő alatt többet mozogni, például otthon 15-20 perceket ugrálóköteleztem vagy elmentem úszni, biciklizni. Sopronban pedig, ha hazautaztam, az edzőtermet látogattam lelkesen. A szüleim nem igazán alkalmazkodtak a megújult életmódomhoz, és ez bár sokszor nem könnyítette meg a helyzetem, kitartóan követtem a diétámat.

A cikk folytatását elolvashatod a legújabb Wellness magazinban!