Te is kíváncsi vagy, mi lehet a kedvenced titka? Mitől ragyog a bőre, mit tesz a sikeréért, az egészségéért vagy a lelki békéjéért? Mi megkérdeztük, és neked is eláruljuk!
Tóth Vera a 2003-2004-es Megasztár győzteseként kezdte pályafutását, 2004-ben őt választották az Év hangjának. A tehetségkutató óta négy nagylemeze jelent meg, a rendszeres koncertezés mellett pedig színházi szerepei is vannak, játszott például az Egy bohém rapszódiája és a The Blues Brothers című darabokban. Vera nagy fogyása miatt is gyakran szerepel a médiában: 2016-ban gyomor-bypass műtéten esett át, ami után több mint 40 kilót adott le. A műtét rászoktatta az életmódváltásra, és arra is figyelmeztette, hogy törődnie kell magával.
Ahová csak lehet, gyalog megyek
„Nem járok mindennap edzőterembe, és a nagyobb távokat autóval teszem meg, de amikor a városban leteszem az autót, amennyit csak lehet, gyalogolok. A liftet sem használom, inkább lépcsőzöm. Az egyik szenvedélyem az utazás, egy-egy városnézés alkalmával akár 30 kilométert is képes vagyok menni. Ilyenkor a helyi konyha finomságaival való ismerkedést kompenzálom egy kicsit a mozgással. De itthon is sokat gyalogolok, szeretem az erdei sétákat, a nagy kirándulásokat.”
Vigyázok a bőrömre
„Nem akarok nyugdíjasként is 20 évesnek kinézni, de amennyire lehet, igyekszem vigyázni a bőrömre. Nincs olyan fáradtság, sem egyéb ok, ami miatt bármikor sminkben feküdnék le, mindig nagyon alaposan megtisztítom a bőröm, mielőtt aludni mennék. A kommersz kozmetikumokban sem hiszek, egy kis magyar cég termékeit használom. Ezek nagyon beváltak, épp mostanában állapította meg a kozmetikusom, hogy így harmincon túl is 25 évesnek felel meg a bőröm állapota.”
Rendszeresen kikapcsolok – szó szerint!
„Mediterrán lélek vagyok, a nap közepén sziesztázni szoktam, vagyis alszom egy-két órát. De máshogyan is szeretek kikapcsolni: vannak olyan napok, amikor nem köt a munka, ilyenkor szívesen hagyom otthon a telefonomat. Egyre kevésbé érzem úgy, hogy eközben lemaradnék valamiről, sőt hatalmas szabadságot ad, hogy nem vagyok mindig elérhető. Ez egyfajta lelki fejlődés is, úgy érzem, megtanultam nemet mondani az állandó rendelkezésre állásra, a megfelelési kényszerre. A körülöttem élők egyébként meglepően könnyen elfogadták, hogy vannak időszakok, amikor nem tudnak elérni, én pedig valósággal fellélegzem ilyenkor.”
Megtanultam élvezni az ízeket
„A gyomor-bypass műtétem után meg kellett tanulnom lassan enni, nem habzsolni az ételt. Ez nagyon értékes lecke volt – ma már látom, mennyi mindent hagyunk ki az életünkből, amikor oda sem figyelve belapátoljuk az ebédet vagy a vacsorát. Igyekszem tudatosan odafigyelni minden falatra, megélni az ízeket, figyelni az embereket. Időről időre szeretek beülni egy étterembe – akár egyedül is –, és figyelni a világot. Ilyenkor elképesztő belső derűt élek meg, azon kívül is, hogy finomat eszem.”
 |
 |
 |
 |
 |