D.Tóth Kriszta – A kihívások boldoggá tesznek

– El kell árulnom, hogy rendszeres olvasód vagyok.
– (nevet) Tudod, a tévésekkel szemben él az előítélet, hogy nem tudnak írni. Különösen a híradósok, akik sokak szerint nem tesznek mást, mint fölolvassák, amit mások megírnak nekik. Én magam írok mindent. A képernyős karrieremet újságírói pályafutás előzte meg, az újságírást sosem hagytam abba. Már a gimnáziumban szívesen írtam, és régóta dédelgettem azt is, hogy publikálni fogok. Türelmetlen ember vagyok, keresem a kihívásokat, de ezzel úgy voltam, hogy megvárom a megfelelő lehetőséget. És két éve megtalált ez a lehetőség… Itthon a Nők Lapjával elsőként vágtunk bele ilyesmibe, azóta már más lapokban is találkozni hasonló írásokkal, ebből is látszik, hogy életképes ötlet volt.

– Lola kétéves. Bizonyára gazdagodtál már néhány varázslónői recepttel…
– Ugyanazokkal a gondokkal küzdöm, mint bármelyik dolgozó anya. Ellopott öt percekben igyekszem haladni a dolgaimmal, folyamatosan zsonglőrködve az idővel. De én még szerencsés helyzetben vagyok, hiszen nem 8-tól 5-ig tart a munkaidőm, előfordul, hogy egy egész hétköznapot is együtt tudok lenni Lolával, és ilyenkor igyekszem pótolni a külön töltött órákat. Remek bölcsődét találtunk neki, ahol szerencsére az átlagosnál rugalmasabban kezelik a bejárást is.

                              Nézd meg a címlapfotózáson készült interjúnkat Krisztával!

– Ahogy te is említetted, nagy kihíváskereső vagy. Ehhez pedig bátorság kell.

– Azt hiszem, az édesanyámtól örököltem ezt a fajta elszántságot, aki sajnos már régen nincs közöttünk. Szerintem a változás lehetősége időnként mindenkinek felkínálkozik, csak nem mindig látjuk meg. Van, akinek az állandóság kell a boldogsághoz, nekem kihívások kellenek. Ugyanakkor nemet mondani is tudni kell. Egyszer egy kibeszélő show háziasszonyának hívtak, na arról pontosan tudtam, hogy nem nekem való feladat. 2002-ben egy sikeres kereskedelmi tévéből a gondokkal küszködő köztévéhez igazolni vakmerő lépésnek tűnt. Mint ahogy akkor is sokan fölvonták a szemöldöküket, amikor elvállaltam a brüsszeli kiküldetést. Egy csillogóbb képernyős munkából egy kevesebb csillogással, viszont több munkával járó pozícióba lépni. De az idő végül mindkét esetben engem igazolt.
 
– És pár hónapja megint új időszámítás kezdődött…
– A család együtt döntött úgy, hogy hazajövünk. Főként a kislányunk miatt. Itthon kiszámíthatóbb az életünk, mint Brüsszelben volt, ahol európai tudósítóként előfordult, hogy reggel tízkor fölhívtak azzal, hogy este hatra legyek egy másik országban.

– Ez bizonyára nagy váltás Lola és a férjed számára.
– Nézd, Lolának az a lényeg, hogy a szülei mellett lehessen, egy másfél éves gyerek még másként érzékeli a világot. Ennyi idős volt, amikor márciusban Budapestre tettük át a székhelyünket. A férjem sem elveszett ember, a reklámszakmában, saját vállalkozásában dolgozik.

– Annak idején hamar kopogtatott nálatok a gólya. Fel tudtál készülni rá?
– Szerintem az anyaságra soha nem lehet tökéletesen felkészülni, sem testileg, sem lelkileg. Ha születik egy gyermeked, már soha többé nem leszel ugyanolyan, mint korábban voltál. Tény, hogy mi nagyon gyorsan váltunk szerelmespárból családdá. De szerencsére működik.

– Sem a párod, sem a kislányod arcát nem láthattuk még…
– Szerencsére az MTV-ben nincs bulvárkényszer, szabad kezet kapok a téren, hogy mit és mennyit nyilatkozom a magánéletemről. Szeretném, ha Lola a hétköznapi kétévesek életét élné, és attól, hogy az anyukája „médiabohóc”, neki nem kell azzá válnia, mint ahogy a férjemnek sem. Ha évek múltán, amikor Lola megérti majd, mivel jár a szereplés, és a következmények ismeretében úgy dönt, hogy szeretné, nem fogok az útjába állni. De ezt a döntést most nincs jogom meghozni helyette.

– Jobban figyelsz az egészséges életmódra, mióta anyuka lettél?
– Sajnos ma már nem tudok annyi időt fordítani a testmozgásra, mint korábban, így jobban ügyelek rá, hogy egészséges ételek kerüljenek az asztalra. Ameddig csak lehetett, szoptattam Lolát, utána a hozzátáplálásnál is magam főztem neki. Bár nem vagyok elvakult bio-párti, figyelünk arra, hogy minőségi élelmiszereket vegyünk, hiszen az egészséges táplálkozás már a bevásárlásnál eldől.

Kriszta gyorsvacsora-tippje:
Genovai parmezános padlizsán
„A padlizsánokat kb. fél cm vastag szeletekre vágom, megsózom, megborsozom, és kis olívaolajon mindkét oldalukat megpirítom. Egy tepsibe paradicsomszószt teszek, megszórom friss bazsalikommal, majd ráfektetem a padlizsánszeleteket. A tetejére bőven locsolok még paradicsomszószt, végül mozzarellaszeletekket beborítom, és jól megszórom parmezánnal. Fél óra sütés után már kész is!”

– Egyáltalán kell vigyáznod az alakodra?
– Mint mindenkinek! De szerencsés alkat vagyok, a terhesség alatt 13-14 kilót híztam, ami a szoptatással mind távozott. Persze jó lenne, ha az izmaim egy varázsütésre újra olyan feszesek lennének, mint a szülés előtt, de ez nem így működik. Most egyelőre annyi fér bele, hogy egy kedves barátnőm stúdiójában jógaórákat vegyek. Érdekes, hogy egy hónapig éppen ebben a lakásban éltünk, miután hazajöttünk Brüsszelből, és Orsi nálunk járva álmodta meg a saját stúdiót. A jógán kívül persze emelgetem az én 13 kilós, izgő-mozgó „súlyzómat”. Az állandó fogócskáról már nem is beszélve.

– Apropó barátságok. Nem sínylették meg a barátságaid a távollétedet?
– Szerintem a régi barátságokban nem igényel különösebb energiabefektetést a kapcsolattartás, ez természetes része az életnek. És ma már ott vannak az internet adta lehetőségek, amelyek leegyszerűsítik ezt.

– Úgy tudom, a dohányfüst ellen is harcolsz.
– Én magam is leszoktam és Alexre is sikerrel hatottam. A környezetemet is a cigarettáról való lemondásra biztatom. Nem titok, hogy személyes indíttatásból teszem ezt, hiszen az édesanyám tüdőrákban halt meg tíz éve.

Ha szeretnél még többet megtudni D.Tóth Krisztáról és családjáról lapozd fel a Wellness magazin novemberi számát!