Korunk luxusa: a szabadidő

„Ha az ember két órát tölt egy kedves lánnyal, olyan érzése támad, mintha csak kettő percet lettek volna együtt. Ha azonban kettő percet kell egy forró kályhán ülnie, az olybá tűnhet, mintha két órát ült volna ott. Ez a relativitás!” – mondta Albert Einstein.

Az idő egyszer száguld, máskor cammog. Ha szeretnénk, hogy egy pillanat örökké tartson, biztosan gyorsan elillan. Ha egy átbeszélgetett csajos estére gondolunk, éjjel kettőkor még úgy érezzük, mintha csak most találkoztunk volna a barátnőinkkel. Ha azonban a fogorvosi székben ücsörgünk, a fogfúrás öt perce is olyan, mintha több órás kínzás lenne. Hasonló a helyzet akkor is, amikor a telefon mellett várjuk, hogy Mr. Igazi végre felhívjon minket. És a percek óráknak tűnnek. Pedig az idő nem változtatja meg a ritmusát, csak a mi ritmusérzékünktől függ, milyennek tapasztaljuk. Az eseményben gazdag időszakok visszatekintve hosszabbaknak tűnnek, mert sok emléket raktároztunk el róluk, az unalmas időszakok viszont kevesebb benyomást tesznek ránk, így rövidebbnek is érezzük őket.

A sebesség fogságában

Mi, magyarok szoros időbeosztás szerint éljük napjainkat. Akkor kelünk fel, amikor az óra csörög, megbeszéléseink pontosan kezdődnek, telefonbeszélgetéseinket másodperc alapúan számolják. Óra és naptár nélkül teljesen el vagyunk veszve. Rabul ejtett bennünket a sebesség. Az egzisztenciális félelem fenyegetését érezzük, ha néhanapján megpróbálunk lassabb tempóra kapcsolni, és nem is igazán tudunk mit kezdeni a légüres térrel. Az unatkozástól való rettegés a túlhajtott világ egyik velejárója. Bármilyen hihetetlenül hangzik, egy lakatlan szigeten éldegélni tervek és határidők nélkül a legtöbb ember számára még nagyobb stresszt jelentene, mint amekkorával a mindennapi mókuskerékben taposás jár. Kutatások támasztották alá, hogy a folyton rohanó, zaklatott életstílusú emberek boldogabbak azoknál, mint akiknek túl sok a szabadidejük. Ám ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, meg kell tanulnunk a gyorsabban pergő és a lassabb, pihenésre szánt szakaszokat is kiélvezni!

Élvezd az üresjáratokat!
Amikor az időhiányra panaszkodunk, igazából rosszul fogalmazunk, hiszen nem az idő kevés, hanem a tennivaló a sok. Ráadásul ezek jó része olyan kötelezettség, amit muszájból csinálunk, és nem saját elhatározásból. Az úgynevezett szabadidő eltöltése legtöbbünk számára azt az időszakot jelenti, amikor banki ügyeinket intézzük, kitakarítjuk a lakást, kocogni megyünk vagy átnézzük az újságokat. Hiába van tele a lakásunk technikai újdonságokkal, ezek a csodamasinák nem a szabadidőnk számára spórolnak időt, hanem azt biztosítják, hogy az alatt az idő alatt, amíg dolgoznak helyettünk, mi mással foglalkozhassunk. És bár azt hinnénk, hogy rengeteg percet takarítunk meg velük, legnagyobb időrablóink éppen a technika vívmányai: a mobiltelefon, az internet vagy a televízió.

Ugyanakkor a stabil, előre eltervezett programok jót tesznek, ha nem kapkodva és rossz közérzettel vágunk nekik. A meghatározott időben történő tevékenységeknek ugyanis nyugtató hatása is van. Ilyenkor kell átlépnünk az óra szerinti, „külső” időből a saját időnkbe. Sokan a szabadidejüket is telezsúfolják, és a hétvégéik meg az estéik is úgy tele vannak programmal, mint a munkanapjaik. Pedig nem árt, ha komolyan vesszük ezeket az „üresjáratnak” tűnő időszakokat, és legalább havonta egyszer minden kötelezettségtől és tervtől mentesen vetjük bele magunkat a pihenésbe. Ilyenkor ne állítsuk be az órát, aludjunk, amennyi jól esik. Enni is csak akkor együnk, ha éhséget érzünk, ne azért, mert delet ütött az óra. Eközben pedig szánjunk időt az álmodozásra. Egyszerűen nyúljunk el a kanapén, és élvezzük a lustálkodást. Honnan jönnének új ötletek, ha folyton rohanunk, és nem hagyjuk a nyugodt perceinkben szabadon áramlani a gondolatainkat?

Összhangban a belső órával

A kronobiológusok szerint testünk számára az alábbi ütemezés lenne a legideálisabb. Ha ezt a ritmust követjük, kiegyensúlyozottabbá válhatunk.

• Reggel 6 órakor ébred fel a testünk. Ahhoz, hogy a nap jól kezdődjön, 7-8 óra körül kellene vércukorszintet stabilizáló, energiában gazdag reggelit fogyasztanunk. A müzli, a friss gyümölcsök, a túró, a tej és a teljes kiőrlésű kenyér bővelkednek vitalitást biztosító anyagokban. Még a reggelit elbliccelőknek is ajánlott 10 óra előtt legalább egy fehérjében gazdag energiaszeletet megenniük.
• A 10 órától kezdődő időszak a legalkalmasabb a munkavégzésre. Ilyenkor szárnyal a gondolkodásunk és az emlékezőképességünk is tökéletesen működik.
• Déltől fokozódik a gyomorsavtermelés, ugyanakkor az agyi teljesítőképesség csökken. Egy könnyű ebéd, sovány hús vagy hal, egy laktató saláta felkészít a délutánra. A szénhidrátok ezzel szemben fáradtabbá tesznek.
• 14 és 16 óra között a legmagasabb a testhőmérséklet, a vérnyomás és a légzési frekvencia is a csúcson van.
• 15 óra tájban érezzük legkevésbé a fájdalmat.
• 16 órakor közeledik a második teljesítőképességi csúcs. Ahhoz, hogy ezt ki is tudjuk használni, agyunkat fél órával előtte kezdjük el doppingolni pár szem mogyoróval, egy banánnal vagy pár rizses szelettel.
• 19 órától kezd a vércukorszint újra csökkenni. A test felkészül a nyugalmi időszakra. Ekkorra célszerű befejezni a munkát és elfogyasztani a vacsorát.
• 22 órakor a paraszimpatikus idegrendszer lelassítja a pulzust. Az anyagcsere is lassul, és kevesebb energiára van szüksége, mint napközben. Aki még most is az irodában ül, már alig tud koncentrálni.
• Éjjel 3 órakor jön el az abszolút mélypont. Aki ilyenkor még nem alszik, vagy felébred, lehangolt és feszült lesz. Ha úton vagyunk, ekkor a legnagyobb a veszélye annak, hogy elalszunk a volán mögött. Statisztikák szerint éjfél és hajnal három óra között történik a legtöbb baleset.

Ne hagyd magad!
Az időhiányra is mindig van megoldás, szervezés kérdése az egész. Íme néhány tanács:

A munka és a család mellett nem marad idő a feltöltődéshez?
A megoldás: Egyre több wellness-centrum kínál félórás kezeléseket. Munka után már egy fél óra masszázs is elősegítheti a későbbi ellazult pihenést.

Naphosszat a számítógép előtt ülünk, a stressz miatt nincsenek ötleteink, a határidők szorítanak?
A megoldás: Egy séta, ilyenkor ugyanis a szürkeállományunk oxigénhez jut. Ezután a munka is gyorsabban megy majd, és meg sem érezzük a munkából való 15-20 perces kiesést.

A sportolás mindig elmarad, mert reggelente rohanunk, este pedig már túl fáradtak vagyunk?
A megoldás: Ne hazudjunk tovább önmagunknak, nagy akaraterővel le kell győznünk a bennünk szundító lusta disznót. A sport legfeljebb heti két alkalommal 30-60 percet igényel, ennyi időt bárki tud szakítani magára. Sportolás közben fontos hormonok és enzimek szabadulnak fel. Például a dopamin, amely a motivációról gondoskodik, a noradrenalin, amely a pszichés és mentális felfokozottságot adja, valamint az önbizalom-erősítő szerotonin nevű boldogsághormon.

Nincs idő az ebédre?
A megoldás: Mindenkinek szüksége van arra, hogy legalább harminc percre megszakítsa a munkát. Semmiképp ne az íróasztalnál fogyasszuk el az ebédet, mozduljunk ki az irodából! Utána újult erővel vethetjük magunkat a kötelező teendőkbe.