Béres Alexandra – Ismerem a határaimat

– Amikor legutóbb szerepeltél nálunk, éppen a Súlykontroll programot népszerűsítetted. Milyen visszajelzéseket kaptál az elmúlt hónapokban?

– Nagyon jó fogadtatásra talált a program, ebből is látszik, hogy szükség van rá. A visszajelzések szerint azok, akik belevágtak, lassan, egészséges ütemben fogynak, vagyis úgy veszítenek a túlsúlyukból, hogy közben nincs veszélyben az egészségük. Fontos volt számomra, hogy a dietetika bonyolultsága ellenére közérthetően foglaljuk össze, miként tehető az életmód részéve ez a program. Azt hiszem, sikerült.

– Nyílván a műsorbeli csapatod is eszerint étkezik.

– Ahhoz, hogy sikerrel fogyjanak, változtatniuk kellett az életmódjukon. Az életben néha ellent kell állni, ezek az apróságok teszik életszerűvé a változást. Az nyer, aki hosszútávon képes átalakítani az életét. Egyébként ma már nem arról beszélgetünk, hogyan ne csábuljanak el, hanem arról, hogy egyenek és pihenjenek valamivel többet. Egyáltalán nem kell győzködnöm őket, meg van bennük a kellő elszántság.

– Fel kellett készülnöd erre a feladatra? Például te magad többet edzettél?

– Folyamatosan edzésben vagyok, hiszen fontos, hogy példát tudjak mutatni. Viszont rengeteget gondolkodtam azon, hogyan tudom változatossá tenni ezt a néhány hetet úgy, hogy a csapatom tagjai valóban örömüket leljék a mozgásban, és ne szükséges rosszként fogják fel a napi feladatokat. De persze voltak félelmeim, leginkább a médiafelhajtástól tartottam, nem is oktalanul, mert ez az egész nagyon távol áll a személyiségemtől. Érzékeny vagyok, mindent a lelkemre veszek. Ma már inkább el sem olvasom, mit írnak a lapok. Összességében mégis úgy érzem, több jót kapok, mint rosszat.

– Te mindig sziklaszilárdnak látszol. Ki lehet hozni a sodrodból?

 - Azt hiszem, én már megtaláltam magamban a békét, és ezt szeretném másoknak is átadni. Ez sokat segít abban is, hogy átsegítsem a csapat tagjait a nehézségeken. Hat hete nem találkoztak a családjukkal, ráadásul meghatározott forgatókönyv szerint kell élniük. Nekem az a szerepem, hogy terelgessem őket ezen az úton. Ehhez pedig érezniük kell, hogy egy biztos pont vagyok az életükben. De ma már a legtöbb kérdésre tudják a választ, és én csupán megerősítem őket.

– Most is a műsor forgatási helyszínén találkozunk. Sok időt töltesz a csapattal?

– Rengeteget, hiszen a közös edzések és étkezések mellett sokat beszélgetünk. A túlsúly hátterében lelki eredetű problémák állnak, és annak, aki sikerrel akar fogyni, rá kell jönnie, miért hízott el, mitől védi magát a súlyfelesleggel. A műsorban különböző személyiségeket zártak össze, akik a kinti életben nem feltétlenül kötnének egymással barátságot. Nekem pedig mindegyikőjüknek támogatást kell adnom. Mindannyiukhoz kötődöm, kivéve Zsófihoz, aki elsőként esett ki a csapatomból. Vele nem találtuk meg a közös hangot.

– Mit gondolsz, mennyire segíti a karriered további alakulását ez a produkció?

– Eddig is csak olyan felkérést vállaltam el, amit szívből tudtam csinálni. Úgy voltam vele, hogy ha főműsoridőben egészségmegőrzéssel kapcsolatos műsort nézhet a hazai közönség, én abban részt szeretnék venni. Nem dughatjuk homokba a fejünket, amikor itthon a nők 62, a férfiak 58 százaléka túlsúlyos, és minden negyedik gyerek súlyproblémával küzd. Bízom benne, hogy a műsor a túlsúlyos tévénézőkben is elindít valamit, felismerik, hogy tehetnek valamit önmagukért, hiszen ez másoknak is sikerült.

– Több adásban is előfordult, hogy egy-egy csapattagod alig, vagy egy dekát sem fogyott. Ezt te hogy élted meg?

– Nem könnyen, de ilyesmi előfordul. Akár két hétre is leállhat a fogyás, a szervezet ugyanis megjegyez bizonyos egyensúlyi állapotokat, ahol a súlycsökkenés egy időre megreked. Az is közrejátszhat, hogy a női szervezet havonta kétszer vizet tart vissza, és ez a kilókban is megmutatkozik. De ha ilyesmi előfordul, a szerkesztők leülnek velük, és rákérdeznek, hogy vajon mit csináltak rosszul, nem ettek-e esetleg mást, mint amit megbeszéltünk. Nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy betartják az előírtakat.

– Hogy viseli a férjed a távolléted?

– Nála jobb társat nem is kívánhatnék. Alig várja, hogy hazaérjek, és meséljek neki. Gyakorlatilag mindenről tud, ami a csapattal történik. Mindketten vállaltuk a műsorral járó kötelezettségeket. Mióta elkezdődött, mindössze egyszer aludtam nyolc órát, hiszen a verseny mellett továbbra is heti öt órát tartok, curling edzésre járok, intézem az új szakácskönyvem és a műsor körüli médiafeladatokat.

– Mi az, amit te szívesen láttatnál, de a műsor nem adja vissza?

– A mindennapi nehézségeket. Mert a játékosoknak minden egyes nap küzdelem. Én pedig minden héten azon vagyok, hogy valami újat adjak át nekik. Most éppen azt, hogy olyasvalamiért küzdjünk, aminek van értelme. Rengetegféle apróságra pazarolják az energiáikat, nem tudnak kizárni bizonyos dolgokat, és gyakran semmiségeken idegeskednek.

– Egy internetes oldal felmérése szerint neked drukkolnak többen. Számítanak ezek a visszajelzések?

– Persze, hiszen ezek visznek előre. Ugyanakkor azt hiszem, kicsit már be vagyok szűkülve, annyira kizárom a külvilágot. A csapatom életét élem, hiszen ez az egész róluk szól.

Ha még többet szeretnél megtudni Béres Alexandráról, lapozd fel a Wellness Magazin decemberi számát.

Edzés piros csapat módra
Alexandra egy kiváló zsírégető módszert, az aerob intervall edzést veti be a súlycsökkentés érdekében, amelynek zsírégető hatása a tréninget követően akár harminc órával is kitart.
„Napi két egyórás edzésük van, de általában beiktatnak egy harmadik, szorgalmi edzést is. Igyekszem az eszközök használatával változatosságot lopni a tréningekbe: a kettlebellt (tradicionális orosz vassúlyzó), a fit-ball labdát, a tárcsás rudat, a súlyzókat és a vibrációs technológiát is segítségül hívjuk. Ehhez jönnek a klasszikus zsírégető órák, a szabadban való futás és a lépcsőzés. Heti egy szünnap van, a mérlegelés napja, de általában ilyenkor is beiktatunk egy korai edzést.”