Miért vásárolunk? Azért, mert szükségünk van ételre, ruhára, fogkrémre – szól az egyszerű felelet. De ha most magadba nézel, és felidézed, ahogy a drogéria vagy a cipőbolt polcainál elmerülsz az áruk rengetegében, mámorosan válogatva – biztos, hogy csak a szükség vezet? Szappan kell, vagy az érzés: a vásárlás öröme? A mindennapok apró boldogságához persze hozzátartozik, […]
Miért vásárolunk?
Azért, mert szükségünk van ételre, ruhára, fogkrémre – szól az egyszerű felelet. De ha most magadba nézel, és felidézed, ahogy a drogéria vagy a cipőbolt polcainál elmerülsz az áruk rengetegében, mámorosan válogatva – biztos, hogy csak a szükség vezet? Szappan kell, vagy az érzés: a vásárlás öröme?
A mindennapok apró boldogságához persze hozzátartozik, hogy időnként meglepd magad valamivel. Baj csak akkor van, ha ez az örömforrás szinte kizárólagossá válik az életedben. Sőt. Örömet már alig jelent: sokkal inkább legyőzhetetlen késztetést az újabb és újabb fölösleges holmik beszerzésére.
Ha a vásárlás eluralkodik a személyiségen, ugyanúgy átveszi az irányítást, mint a drog vagy az alkohol a szenvedélybeteg felett. A beszerzőkörutak ideje megnyúlik, gyakorisága túllépi az ésszerű mértéket, háttérbe szorít korábban fontos dolgokat az életben. A szenvedélyes vásárló szerzeményeinek egyharmadát sosem használja: ez messze meghaladja az átlagember felesleges holmijainak tíz százalékát.
Ha a szenvedély átveszi az irányítást
De vajon mi teszi az ártatlan örömforrást fenyegető kényszerré? Miért képes az egyik ember megállni igényei ésszerű kielégítésénél, míg a másik betege lesz a költekezésnek? A kulcs a személyiségben keresendő. A kényszeres vásárló – hasonlóan más kényszeres viselkedésű emberhez – erősen szorongó típus. Rágódik, nehezen dönt, fél, nehogy hibát kövessen el, vagy valami rossz történjen. Az aggodalomból születő folytonos feszültséggel valamit kezdeni kell: ennek levezetésére szolgálnak az újra és újra ismétlődő, szinte szertartásos cselekvések.
A vásárlás aktusa azzal az illúzióval ajándékozza meg, hogy képes kontrollt gyakorolni, valamit irányítani életében – hiszen pont ez megy neki olyan nehezen. Átmenetileg nő az önbecsülése, de azt sajnos egy csillogó csecsebecse csak pillanatokra erősíti meg: az igazit csak a belső munka teremtheti meg. Az újabb szerzemény rövid időre enyhíti szorongását, de valódi problémáját nem oldja meg.
Bár a vásárlás kevésbé tűnik veszélyesnek, az eluralkodó szenvedélyt ugyanúgy komolyan kell venni, mint más függőségeket. Az emberi kapcsolatok elhanyagolása, az anyagi helyzet romlása itt is komoly figyelmeztetés lehet a környezetnek. A kényszeres vásárlás betegség, ami ráadásul gyakran jár együtt depressziós tünetekkel. Az első lépés annak felismerése, hogy a szenvedély átvette az irányítást, s már sokkal több szenvedést, mint örömet jelent. Az elhatározás fontos, de a megoldáshoz az akaraterő mellé szakértő segítség kell: a pszichoterápia elvezethet a gyógyuláshoz – akár átmenetileg gyógyszeres kezeléssel kiegészítve.
Íme néhány kérdés, amelyek segíthetnek elgondolkodni: vajon én is érintett lehetek?
- Gyakran előfordul, hogy vásárlással jutalmazod meg magad?
- Éreztél már bűntudatot, miután megvetted az áhított kincset?
- Szoktál-e szinte megrészegülni vásárlás közben?
- Ha nem mész vásárolni, egyre csak nő a feszültséged?
- Vásárlás után átmenetileg feloldódsz, megkönnyebbülsz?
- Kerültél-e már anyagi gondba a túlzott vásárlás miatt?
- Környezeted szemedre szokta-e vetni, hogy túl sokat költekezel?
- Gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem használod, amit megveszel?
 |
 |
 |
 |
 |