A homoszexualitás, és ami mögötte van

Az ember neme többféle szempontból is jellemezhető: genetikailag (nemi kromoszómákhoz köthetően), hormonálisan, anatómiailag (testi jegyek alapján), lélektanilag (milyen neműnek érzi, tudja magát az illető), illetve nemi szerep szerint.
E sok tényező változatos nemi viselkedésformákat tesz lehetővé. A homoszexuális viselkedés a legtöbb kultúrában jelen volt, teljesen tolerált formában vagy többé-kevésbé tiltott magatartásként. Egyes társadalmak természetes vonzalomként kezelték, míg más kultúrák bűnnek, betegségnek tartották. Nem olyan régen, abnormális perverziónak tekintették. A homoszexualitást 1974 óta tartják a normális szexualitás egyik változatának, mint azt a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és az Amerikai Pszichiátriai Társaság is elfogadta.

Homoszexualitás régen

Az ógörög kultúrában valódi testi-lelki szerelem csak férfiak között létezhetett, mivel a férfi illetve női világ annyira elkülönült egymástól, hogy a két nem tagjai nem lehettek egymásnak méltó partnerei. Később a keresztény kultúrkörben bűnös dolognak minősítették a szexualitást – kivéve, ha gyermeknemzés volt a célja. A keresztény erkölcsök tiltották a homoszexualitást.  A XIX. században és a XX. század elején, már több szakember tanulmánya is tárgyalta azt, hogy a homoszexualitás hajlam, az ember biológiai sajátossága és ezért senki sem vonható felelősségre.

A homoszexualitás genetikai és hormonális okai

A  mai kutatások  nagyészt a homoszexualitás genetikai, hormonális okaira irányítják a figyelmet. Ezek szerint a homoszexualitásnak következő okai lehetnek:

• A fejlődő magzat agyát érő hormonhatások miatt alakulhat ki homoszexuális irányultság.
• Az agyban található a hormonok által irányított pszichoszexuális szabályozó központ is, melynek fejlődési zavara is vezethet ahhoz, hogy valakinek az érdeklődése saját neme felé irányul. 
• Meleg egy,- és kétpetéjű ikerpárok vizsgálata során, a kutatók azonosítottak egy gént, ami felelőssé tehető a homoszexuális viselkedés kialakulásáért.
• Az anyát ért súlyos stressz megnövelheti a homoszexuális utód születésének esélyét.
• A homoszexuális férfiak agyában sokszor nem a bal agyfélteke a domináns, ellentétben a heteroszexuális férfiakéval. A kutatásokból kiderült az is, hogy a homoszexuális férfiak hipotalamuszában  található bizonyos sejtcsoportosulások kisebbek vagy hiányoznak.

A homoszexualitás lélektani háttere

A lélektan egyértelműen a családi környezetet tette felelőssé a homoszexualitás kialakulásáért. Eszerint a domináns, elutasító, a gyermek érzelmeire nem megfelelően reagáló anya, illetve a közömbös, távollévő apa személye hajlamosít a homoszexualitásra. Általában elfogadott tény az, hogy a személyiségfejlődés során az egyén olyan környezeti hatások sorozatát élheti meg, amelyek önmagukban nem hajlamosítanak homoszexuális magatartásra, ám egy idő után homoszexuális irányultsághoz vezethetnek.
A leginkább elfogadott magyarázat a homoszexualitásra az, hogy a hormonális és genetikai tényezők, a családi, társadalmi környezet és az egyén lelki, pszichoszexuális fejlődése együttesen eredményezi kialakulását. Fontos, hogy a miénktől eltérő kultúrák nem tekintik a serdülőkori homoszexualitást a nemi irányultság életre szóló kifejeződésének. A kamaszkori szexuális energiák játékos levezetésének gondolják, a férfivá válás egy lépcsőjeként értékelik.

Tudtad?

• Egy 1948-ban készült statisztika óta tudjuk, hogy a homoszexualitás mértéke leírható egy skálával. Többféle átmenet létezik a homoszexualitástól a biszexualitáson át a heteroszexuális viselkedésig. Nem homoszexuális viselkedésű embereknek is lehetnek például homoerotikus fantáziái.
• A férfiak legalább 5%-a, a nőknek 1-2%-a homoszexuális, a biszexuálisok arányát kb. 10-25%-ra is becsülik az össznépességre vonatkozó statisztikák. Ez természetesen egy becsült arány, amibe a statisztikusok a „rejtőzködő” homoszexuálisokat is igyekeztek beleszámolni.
• Állatoknál is megfigyeltek homoszexuális viselkedést. A majomhordában például a domináns hím majom az uralkodó, őt illeti az összes nőstény. A fiatalabb, alárendelt hímek nem jutnak nőstényhez – a  kutatók szerint, ezek a hímek homoszexuális viselkedést mutatnak.
• Egyes primitív törzseknél – míg át nem esik a férfivá avatási szertartáson – a fiatal fiú nőnek tekinthető, s a törzs idősebb férfi tagjaival homoszexuális kapcsolatot folytathat. Hiedelmük szerint az ilyen homoszexuális aktus az egyik módja annak, hogy a férfierő átmenjen a fiatalba.
• Érdekesség az evolúció szempontjából a homoszexualitás fennmaradása, hiszen kizárja az utódnemzést. Az úgynevezett „szövetség hipotézis” szerint, az ősi hordákban – a majomhordák mintájára – versenghettek a férfiak a hatalomért és a nőkért. A homoszexuális férfiak nyilván nem bonyolódhattak halálos rivalizálásba, hanem bátyjaik szövetségesei voltak a hatalom megszerzésében. Egyes kutatók szerint talán így maradhatott fent a homoszexualitás.

Mi a homoszexualitás?
A homoszexualitás fogalmának tisztázása céljából a kutatók elkülönítik egymástól:
Ahomoszexuális irányultságot, amely a saját nembeliek felé irányuló szexuális vagy erotikus érzelmek, gondolatok, fantáziák túlsúlyát jelenti.
A homoszexuális viselkedést, és gyakorlatot, mely a saját nembeliekkel folytatott szexuális érintkezést jelenti.
A homoszexuális identitást, amely az egyén saját maga számára megfogalmazott azonosságtudata és a homoszexuális közösséghez való tartozás tudata.
Vagyis lehet valaki homoszexuális viselkedésű, anélkül, hogy ezt megfogalmazná önmaga számára vagy érezheti magát homoszexuálisnak úgy, hogy ez a viselkedés szintjén nem nyilvánul meg.