Lélekölő szereptévesztések a családban – kineziológus szemmel

Gyerekek más szerepben

Egy tartós konfliktushelyzet  megbonthatja a szülők összetartozását. Az apa és az anya vagy már a kezdetektől, vagy egy különleges esemény következtében érzelmileg eltávolodhatnak egymástól. A gyerekek – akik azonnal érzékelik, hogy a szülők szomorúak, boldogtalanok, magányosak -, szeretetből és segíteni akarásból elfoglalják az üres helyet –  általában az ellentétes nemű szülő mellett. Itt kezdődik a szereptévesztés. Ez a folyamat játszódik le akkor is, ha a szülők elválnak, vagy valamelyikük meghal. Ha több gyerek van, általában a legidősebb lép a kiesett szülő helyére. Úgy kezd viselkedni, mintha ő lenne a megmaradt szülő párja. Ha ez kora gyerekkorban történik, vagy a tizenéves kor elején, a gyereknek egyik napról a másikra fel kell nőnie, így átlépi a saját gyerekkorát. Nem követik egymást az érési folyamat természetes állomásai: az iskola, a gyerekbetegségek, a pubertás, az első havi vérzés, a barátok, a szexualitás felébredése mind elvesztik a jelentőségüket, ahelyett, hogy betöltenék a gyerek életét, és segítenének neki a felnőtté válásban. A gyerekben az az érzés erősödik, hogy segíteni kell anyának vagy apának. Mindent meg kell tenni, nehogy valami baj történjen a megmaradt szülővel. Ilyenkor a gyermek belekerül egy olyan helyzetbe, ami túl sokat követel tőle. A környezetében pedig mindenki csodálkozik, hogy miért olyan „értelmes” és „koravén” ez a gyerek. Nos, azért, mert nem a saját, hanem a szülő életét éli. Ha teljes a család, de szakadék van a két szülő között, a gyerek átveheti a gyenge szülő helyett az apa vagy az anya szerepét, és egyben partnere lesz az ellentétes nemű szülőnek. Magában azt gondolja a kisfiú, hogy ő jobb férje lenne az anyjának, mint az apja. A kislány pedig azt gondolja, hogy ő jobb felesége lenne az apjának, mint az anya. Ha a szülők kapcsolata válságba került, a gyerek megpróbálja saját maga betölteni az üres helyet. Ezzel azonban a gyerek kilép a szülő-gyerek kapcsolatból és belép egy „párkapcsolatba”. Gyakran tapasztalom, hogy alkoholista apák fiai úgy védelmezik anyjukat, mint egy kis lovag. Igazából az asszony feladata lenne megvédeni saját magát.

A „szereptévesztés” hatása a párkapcsolatra

Persze mindenki tesz gyerekkorában olyan kijelentéseket, hogy „Én majd a te feleséged leszek, apa!”. „Ha nagy leszek, feleségül veszlek, anya!”. Ez teljesen normális folyamat. De az ideális érés és fejlődés során kinőjük, feloldjuk ezeket a folyamatokat. Ha felnőtt korodban nem működik a párkapcsolatod, ha mindig azonos helyzetben, szerepben találod magad, valószínűleg tudat alatt hasonló szereptévesztést éltél meg gyerekkorodban. Ha a gyerekkorodban a fent leírtak miatt partnerként kötődtél édesapádhoz (tudat alatt), ez felnőtt korodban gátolhatja az egészséges párkapcsolat kialakítását. Nem találsz számodra megfelelő férfit, hiszen a szívedben már be van töltve ez a hely, mégpedig az édesapád által. Te maradsz „apuci kislánya”. Persze az a legnagyobb vágyad, hogy végre tartós, szilárd kapcsolatot alakíts ki, vagy feleségül menj valakihez. De ez a vágy valahogy sohasem akar megvalósulni. Vagy ha mégis férjhez mész, akkor a házasság gyakran meglehetősen hamar megromlik. Ezután gyakran élsz tovább olyan férfi barátnőjeként, aki semmiképpen sem akar elvenni. Vagy egy olyan nős férfi szeretője leszel, aki mindig csak hiteget azzal, hogy majd elválik.

Az édesapa és a lány kapcsolata

Ha a következő szituációk jellemzőek az életedre, akkor mindenképpen érdemes megvizsgálni az édesapádhoz fűződő kapcsolatodat. Itt hangsúlyoznám, hogy nem valamilyen perverz dologról, vagy bűncselekményről van szó. Csakis a mélyben, lelki szinten játszódnak le ezeka folyamatok.

• Ha nagyon sok férfi kimutatja az érdeklődését irántad, de egyik sem akar tartós kapcsolatot kialakítani, vagy elvenni feleségül. (Mindegyik csak a testemet akarja!)
• Ha a férfiak nagyon lelkesednek érted, de az idő múlásával észreveszed, hogy más barátnőik is vannak melletted. (Engem mindig megcsalnak!)
• Ha a férfiak, akiket vonzónak találsz, feltűnően gyakran el vannak kötelezve. (Mindig nős pasikba szeretek bele!)
• Ha gyakran olyan férfiak találnak vonzónak, akik a te válladon sírják el „boldogtalan házasságuk” történetét. (Lelki szemetesláda vagyok!

Az édesanya és a fiú kapcsolata

Az ilyen férfiak általában nagyon vonzóak, férfiasak és hatalmas vonzerőt gyakorolnak a nőkre. Szinte szégyentelen önbizalommal rendelkeznek. Nem vetik be csábító trükkjeiket, egyszerűen csak önmagukat adják. És ez elég. A nők szemében ők hibátlan, „gáncs nélküli” lovagnak tűnnek. Élhetnek hónapokon vagy éveken át tartó házasságban, ennek ellenére nem stabil a párkapcsolatuk. Mert legkésőbb hét év után már kiléptek a párkapcsolatból, akkor is, ha kívülről úgy látszik, mintha még benne lennének. Gyakran titokban, vagy nem is annyira titokban szeretőjük van, és a szilárd kapcsolat valahogy folyékonnyá válik. És előbb vagy utóbb ismét egyedül vannak. És a legtöbben – kisebb megszakításokkal – egész életükben ott maradnak. Persze ezek a férfiak nagyon sajnálják, hogy ezen az úton járnak. Azt kívánják, bárcsak eljönne végre az a nő, aki mellett ki tudnának tartani. De ez a hely foglalt a szívükben: ez a mama helye. Ezért nem fér el ott hosszú távon másik nő. Érdekes, hogy a nő, mint „apuci kislánya” és a férfi, mint „a mama lovagja” gyakran alkotnak egy párt az életben. Ez a párkapcsolat azonban nem lehet tartós, mert mindkettőjük szíve foglalt.

Az igazi elszakadás a szülőtől csak akkor következhet be, ha a „gyermek” hajlandó rá, hogy visszaadja a szülőnek a hivatása méltóságát és elismerje a másik szülő érdemeit is. Ez egy terápiás folyamat része, ami által feloldható ez a fajta lelki konfliktus. Ezután már könnyen kialakítható egy érett, tartós párkapcsolat is.

Képek forrása: Profimédia