Új ruha, új betegség?

Veled hányszor esett meg, hogy a várva várt buli, randi, állásinterjú napján jöttél rá, nincs egy megfelelő göncöd, amit felvehetnél? Velem, bevallom, sokszor. Ilyenkor csak egy megoldás van: elrohanni, vásárolni egy újat, aztán büszkén feszíteni benne. Igen, egy friss szerzeményben valahogy mindig ütősebbnek érzem magam… – hiába öregszem, elismerem: ebben nem változom. Abban viszont már igen, hogy finnyásabb lettem. Valahogy nem esik jól a „boltszagú” felsőbe belebújni, ezért azokat már garantáltan egy nappal korábban beszerzem, hogy legyen időm kimosni és kivasalni őket. Ám a farmer vagy kardigán már nem jut erre a sorsa. Vagyis eddig nem jutott, ám ezzel a riporttal most új fejezet indult az életemben. És szívből remélem, a tiedben is.

Fertőz a kis feketéd?

Az egész olvasónk, Réka levelével kezdődött. A kecskeméti lány, aki egyébként Budapesten jár egyetemre, arról számolt be e-mailjében nekünk, hogyan alakult ki nem múló, makacs, allergiás reakciója egy új ruha viselésétől. „Kérlek titeket, járjatok utána a dolognak, az orvosom szerint ugyanis egyáltalán nem egyedi, ami velem történt. Jelen pillanatban csak annyi jót találok ebben az egészben, hogy mások figyelmét felhívhatom a veszélyre.”
Az e-mail tehát téma lett az értekezleten, ahol igencsak meglepődtünk, amikor egyik stylistunk, Milkovics Kriszta is közölte: a párjával ugyanez történt. Hónapokkal ezelőtt ugyanis új „hobbit” talált magának: véresre kaparja a bőrét… „Először az orvos is azt hitte, szimpla fertőzésről van szó, ami megtámadta a bőrét. Felírt neki egy lórúgásnyi antibiotikumot, amit tíz napig kellett szednie. Az persze annyira legyengítette a szervezetét, hogy meg is betegedett – csak a viszketés nem múlt el. Akkor kizárásos alapon már csak az allergia jöhetett számításba. Egy hétig viselt tapaszokat a hátán, amelyek megmutatták, mire érzékeny: negyven dologból harmincra… De leginkább a fekete ruhákra, illetve a mesterséges festékanyagban rejlő molekulákra! Hogy mi a megoldás? A ruhatárcsere! Festetetlen, kezeletlen, tiszta pamut pólókat, trikókat, alsókat szereztünk be, a fekete ruháit pedig takarításkor újrahasznosítjuk” – meséli Kriszta.

Képzeljétek, veletek mi lenne, ha nem vehetnétek fel többé a kedvenc kis feketét… Kriszta párjának nagy mázlija van abban, hogy kedvese otthon van a ruhák terén – és nem csak gyakorlatban, elméletben is. Anno ugyanis az újrahasznosított alapanyagokból, vagyis a környezetbarát ruhákból írta a szakdolgozatát. Ami meglepő módon nem pozitív végkicsengéssel zárult.
„Én, aki megrögzött zöld vagyok, és az életem minden területén figyelek arra, hogy kíméljem a környezetem – vallja be Kriszta –, a dolgozat befejezése után arra jutottam, hogy a ruháim tekintetében ezután kerülök mindent, ami újrahasznosított. Cipőtalp használt autógumiból? Póló PET palackból? Köszönöm szépen, nem kérek belőlük. Hiszen hogyan is tudna bennük szellőzni a bőröm?! Ám az, hogy például a Marks and Spencerben kapható olyan szatyor, amelyre rá van írva, hogy három üdítős palackból készült, már teljesen rendben van.”

Persze rögtön azt kérdeztük tőle, hogy akkor ő milyen anyagokra szavaz?
„Mivel nekem, a párommal ellentétben a festékanyagokkal nincsenek problémáim, saját ruháim vásárlásakor csak az alapanyagra figyelek oda. A poliésztert és az akrilt messze elkerülöm, és csak 100 százalékos pamutot vagy viszkózt veszek – emiatt persze kevesebb ruhám van, de legalább minőségiek és biztonságosak. Pamutból egyébként már egy csomó helyen lehet kapni biováltozatot az alacsonyabb árkategóriájú üzletekben, így például a C&A-ban is, ráadásul minden korosztály számára. A viszkózrucik is teljesen természetesek, hiszen maradék növényi rostokból készülnek. Csak egy gond van velük: nem tartósak, pár mosás után már veszítenek minőségükből, kinyúlnak, kifakulnak. Szóval igen, én a vásárlást már nem csak az élelmiszereknél, hanem a ruháknál is ott kezdem, hogy megnézem a címkéjüket.”

Kesztyűben vásároljunk?

Kriszta arra is felhívta a figyelmünket, hogy nem csak az alapanyag az, ami veszélyeket rejt. Az sem utolsó szempont, mi marad az egymás után felpróbált ruhákon, amit a boltokban aggatunk magunkra (és amiket elhozunk a Maxima-fotózásokra is): jobb esetben alapozó, rosszabb esetben gombás fertőzés. De „beszerző körútjain” gyakran látja, még mivel tetőződik mindez… Hiszen azok a ruhák, amelyek egyes vásárlóknak mégsem nyerik el a tetszését, valamiért sokszor a próbafülkék padlóján, a koszban végzik. Aztán az eladók szépen kisimítva felrakják a fogasra, a polcra – hogy új, lehetséges vevőre találjanak.
A bizonyítás kedvéért még bevizsgáltatni sem kell ezeket a ruhákat – elég csak nyitott szemmel járni az üzletekben. Nem csupán a szabadtéri piacokon – de az aluljárókban és a plázákban is. Ha utánunk te is így teszel, látni fogod: egyes üzletekben a ruhák kipakolásakor az eladók kesztyűt viselnek. Gondolhatnád, hogy az új ruhák összepiszkolódását akarják ezzel megelőzni. Pedig korántsem ezért! Az állása megtartása érdekében neve elhallgatását kérő eladó srác megtörte nekünk a csendet.
„Annyira porosak, koszosak a ruhák, hogy ha nem viselnénk kesztyűt, teljesen kiszárítanák, irritálnák a bőrünket. Pedig az áru hozzánk nem is teherszállító hajókon érkezik a Távol-Keletről, hanem kamionokon, Lengyelországból. Mégis, nem kell ahhoz nagy fantázia, hogy tudjuk, milyen körülmények között történik mindez. A Discovery tévécsatornán nemrég láttam egy dokumentumfilmet erről a témáról – a dobozok között rohangáltak a patkányok és persze azokon is végezték a dolgukat. Csoda, hogy nem nyúlok a ruhákhoz puszta kézzel?! És félreértés ne essék: azok a ruhák is így érkeznek, amelyek különleges kategóriát képviselnek, mert biók vagy ökók… De arra is tudok szélsőséges példát mondani, hogyan bánnak a vásárlók a termékeinkkel: egyszer az egyik divattáskában friss emberi ürüléket találtunk.“

A teljes cikket elolvashatod a Maxima magazin legfrissebb számában.