A csökkent pajzsmirigyműködés kezelése

A pajzsmirigy és hormonjai

A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont, tiroxint (T4-t) és trijódtironint (T3-t) termel. Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működéséért: a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését, csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés) állapotunkat. 

A pajzsmirigy alulműködés tünetei

“A pajzsmirigy alulműködés az esetek többségében lappangva kezdődik, tünetei eleinte nem jellegzetesek: izomgyengeség, fáradtság, rossz közérzet. A többi tünet fokozatosan, egyénenként változó sorrendben alakul ki. A bőr jellemzően száraz, a végtagok hidegek. Testszerte jelentkezhet duzzanat (myxoedema), leggyakrabban az arc, főleg a szem körüli terület érintett. A beteg folyton fázik. A testszőrzet megritkul, kopaszság is létrejöhet. Gyakran a szellemi működés is hanyatlik, a memória romlik. Csökken a libidó. Gyakori a székrekedés, a rossz étvágy, a testsúly általában gyarapszik. A hang rekedtessé válik. A szívverés is lelassul, a percenkénti pulzusszám 60/perc alatti lehet. Érzészavar és hallásromlás is bekövetkezhet. A vér koleszterinszintje emelkedetté válik.” A folytatásért kattints ide.

Miért nem csak a thyroxin az egyedüli kezelési mód?

Néhány komplikáltnak tűnő folyamatot kénytelen vagyok leírni azért, hogy a kérdésre megfelelő választ tudjak adni. Fontos tudni ugyanis, hogy a T4-ből  képződik a T3, amely hatásában 100x erősebb (!) a T4-nél. Ebben az átalakulásban meghatározó szerepük van a dejodináz nevű enzimeknek. A dejodináz-1 és 2 az aktív T3-t képezi, a dejodináz-3 pedig a hatásnélküli ún. reverz T3-t (rT3). Később mind az aktív T3, mind a rT3 lebomlik inaktív T2-vé. A szervezetben a 80-90%-ban a T4 van jelen, 10-20%-ban pedig a T3, de ez az arány változhat!

T4 és T3: eltérő tünetek

Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig  a dejodináz-1.- és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Abban a szövetben, amelyikben ennek az enzimnek a szintje – örökletes vagy egyéb okok (pl. gyógyszerek) miatt – fokozott, ott az aktív T3 szint is magas lesz és a beteg gyakran fog erős szívdobogástól, ritmuszavartól szenvedni. Egyes szívritmus szabályzók is azért is előnyösek, mert megakadályozzák pajzsmirigy túlműködés eseték a nagy mennyiségű aktív T3 termelődését. Az ellenkezője is igaz, hogy a T4 adása esetén – amennyiben a beteg dejodináz-1. és 2. szintje alacsony, akkor a bevitt  T4-ből képződött aktív T3 mennyisége lényegesen kevesebb, ezért az a látszat mintha a gyógyszer nem hatna.

Mi az ún. jó arány a T3 és T4  között?

Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolnak a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 keverékét tartalmazzák.  Korábban hazánkban is csak az aktív T3-t adtuk. Ennek az a teória volt az alapja, hogy a szervezet számára egyedül csak az aktív hormon a fontos. Ez tévedés volt, ezért áttértek a T4-re, ami ismét tévedésnek bizonyult, mivel a betegek egy része nem tudta a T4-ből a kívánt mennyiségű T3 előállítani. Ez a magyarázata annak, hogy egyre több gyár tér vissza a T4-T3 keveréket tartalmazó készítményekre.

Értelemszerűen  a tudományos  kutatás célja az egyénre szabott gyógyszeres kezelés. Ennek érdekében eltérő T4 és T3 tartalmú, egyénre szabott kezelésekkel lehet sikert elérni.