Szánj időt a belső csendre!

Egész nap zakatol, vibrál körülöttünk valami, és sokszor már észre sem vesszük. Ha véletlenül csend támad, szinte megijedünk, hogy valami nincs rendben. Pedig ezek a percek nagyon értékesek, ilyenkor születhetnek a jó gondolatok, vagy csak egyszerűen időt hagyunk az elménknek a pihenésre.

Hangok, fények, irodában, otthon

Szinte minden tevékenység, legyen az irodai munka vagy otthoni takarítás, valamilyen zajjal jár. Ez nem mindig olyan erős, hogy felfigyeljünk rá, csak akkor vesszük észre, amikor hirtelen megszűnik. Zúg a fénymásoló, a nyomtató, otthon a szomszédból is áthallatszik a tévéhíradó. A folyamatos hang-ingerek megterhelik az idegrendszert. Romlik a koncentrálóképesség, ingerlékenyek leszünk, és nem tudjuk mi az oka – holott csak a zajszintet kellene időnként csökkenteni.

Sok lakásban akkor is be van kapcsolva a televízió, ha senki sem nézi, akkor is szól a zene, ha senki nem figyel rá. Az időhiány miatt egyszerre jár a mosógép, a porszívó, zúg a hajszárító. Van, amikor elkerülhetetlen a hanghatás, de sokszor csak egy kis odafigyelés szükséges, hogy csend legyen körülötted.

Félünk hang nélkül maradni?

Előfordul, hogy rosszul érzed magad, amikor semmi nem szól, csend vesz körül. Ilyenkor magadra maradsz a gondolataiddal, és ha nem vagy békében önmagaddal, ez frusztrációt is kelthet. Kénytelen vagy befelé figyelni, semmi nem tereli el a figyelmedet. Főként este, elalvás előtt lehetnek ettől rossz érzéseid. Ám ahelyett, hogy elnyomnád ezeket, hosszú távon jobban jársz, ha szembenézel velük és feloldod a feszültséget. A belső csend rákényszerít, hogy átgondold a döntéshelyzeteket, és a problémás emberi kapcsolataidat.

Nem csak a megoldatlan problémák esetén hasznos, ha semmilyen zaj nincs körülötted. Agyunk csak bizonyos mennyiségű információt és ingert képes befogadni – ha ennél jobban terheled, feszült leszel, rosszul alszol. Nem véletlen, hogy a gyerekeknek az iskolában is jár a csendes pihenő. Ekkor dolgozzák fel a nap eseményeit, láthatatlanul, de annál hasznosabban.

Apránként a csend felé

Egyik pillanatról a másikra furcsa lehet zajok nélkül maradni. Fokozatosan érdemes hozzászoktatni magad: már az is jó lépés, ha először csak egyetlen zajforrást engedsz meg magad körül, a többit kizárod. Vagyis, ne szóljon egyszerre a tévé és a rádió, ne működjön párhuzamosan több háztartási gép.

Az igazi belső csend akkor jön el, ha tényleg minden zavaró hangot megszüntetsz – erre az időre kapcsold ki a mobiltelefont, sőt, a lakásod csengőjét is! Keress egy kényelmes fotelt vagy kanapét, és hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a csend. Lehet, hogy elálmosodsz, de akkor sincs baj, ha ilyenkor indulnak be a gondolataid. Csak hagyd történni a dolgokat magadban. Ha attól félsz, hogy hosszú álomba merülsz a csendtől, állítsd be az órát húsz-harminc perccel későbbre.

Érdekes megfigyelés, hogy a csendet akkor tudjuk igazán felfedezni, ha valamilyen apró neszt hallunk, amit eddig a szokásos zajok elnyomtak. Elalvás előtt a tücsök ciripelése a kertből, vagy a párod lélegzetvételei – ezek a hangok bizonyítják, hogy végre elcsendesedtél. Amint gyakorlottabbá válsz, akkor is képes leszel befelé figyelni, ha nincs teljes csend körülötted, ám te kizársz minden külső zajt. Így a belső gondoktól is könnyebben megszabadulsz!

Fotó: 123RF