Mit várunk el a pasiktól?

Te úgy gondolod, hogy a férfi, aki szeret téged, legyen figyelmes, megértő, megbízható, türelmes, segítsen a házimunkában, vigyen el nyaralni, lepjen meg néha valamivel, vagyis nyújtson számodra érzelmi, valamint anyagi biztonságot. Ehhez képest a kedvesed reggeltől estig csak dolgozik, esténként pedig nem olyan figyelmes, megértő, türelmes és segítőkész, mint ahogy azt te elvárnád tőle.

Első az önvizsgálat!

Pedig a teremtés koronái is tisztában vannak a feléjük támasztott magas követelményekkel, és meg is szeretnének felelni az „ideális férfi” képének, ám nekik sem könnyű, mivel örök bizonyítási vágyuk miatt önmagukkal szemben is rendkívül magasak az elvárásaik.
Ügyelnünk kell arra, hogy csak annyit várjunk el a másiktól, amennyit mi magunk bele tudunk adni a kapcsolatba. Például egy saját életét elhanyagoló, céltalan, szüleivel viharos kapcsolatban lévő nő nem várhatja el, hogy a párja ambiciózus, vonzó, családcentrikus, sikeres férfi legyen. Először magába kellene néznie. Persze ez azzal is jár, hogy minél többet érünk el, annál komolyabb elvárásaink lehetnek a másik nemmel szemben, és ebből egyenesen következik, hogy annál nehezebb lesz az igényeinknek megfelelő férfit megtalálni.
„Manapság a legtöbb független, önálló nő ellentmondásos érzésekkel küzd, és sokszor hamis önképpel rendelkezik – mondja Soltész Krisztina párkapcsolati szakértő. – A nők évezredeken keresztül kiszolgáltatva, „gyengébb” nemként oltalomra és védelemre vártak, amit akkoriban csak a férfitől kaphattak meg. Mára megváltoztak a mindennapjaik, ugyanakkor korábbi szerepeik is megmaradtak. Vágynak a gyengédségre, a romantikára, és szeretnék megtalálni az igazi szerelmüket, aki mellett újból gyengék lehetnek. Az is feszültséget idézhet elő egy párkapcsolatban, amikor a nőnek a csábítás időszakában még „meghódítani való férfiképe” van, de amikor a viszony tartós kapcsolattá alakul, hirtelen apai viselkedést vár a férfitől, a „férfiképet” felváltja az „apakép”, és elsősorban – a régi szokásokhoz híven – gondoskodást vár a partnerétől. Fontos lenne kialakítani a „férjképet” amihez a férjnek könnyebb lenne alkalmazkodnia.

Kikövetelt boldogság?

„A kapcsolatok többségében a nők adnak hangot elégedetlenségüknek, és a legtöbb válást is ők kezdeményezik – folytatja szakértőnk. – Amikor a szerelem halványulni kezd, és észreveszik választottjukon a hibákat, megpróbálják őt „átnevelni”. A férfiak jóval rugalmasabbak ennél, nekik elég, ha harmonikus egy kapcsolat, nem keresnek hibát mindenben. Az önképük is reálisabb, mint a nőké. Megértést, támogatást, érzelmi biztonságot várnak társuktól, hogy ezzel a biztonságos hátországgal tudjanak a világ felé fordulni. Ezért támadásnak élik meg a folyamatos elégedetlenkedést.”
A nők hamis önképük miatt elkezdik vádolni a férfit, hogy hozzá alkalmazkodván lettek gyengék, unalmasak, beszűkültek, és elvárják, hogy ha már feláldozták magukat a párjukért, akkor az tegye őket minden szempontból boldoggá. Persze lehetetlent kérnek, mert egy nőnek a saját „énerejét” senki sem adhatja vissza, csakis önmaga, arról nem is beszélve, hogy a férfi egy szóval sem kért tőle önfeláldozását, ezért nem érzi jogosnak a felháborodást.

A szabályok nem változnak

„Célszerű már a kapcsolatok elején lefektetünk bizonyos kereteket, és jelezzük egyértelműen, hogy milyen elvárásaink vannak – mondja szakértőnk. – Ezeket ugyanis könnyebb megtartani, mint a későbbiekben újraformázni. Manapság egyre gyakoribb, hogy szinte a nő udvarolja körbe a férfit, ám ezzel saját dolgát nehezíti meg, hiszen így nem könnyű később elvárásokat támasztani a férfi felé.”

A témáról bővebben, a Wellness magazin áprilisi számában olvashatsz!

Kommunikáld ügyesen az igényeidet!
– Legyenek reális követeléseid a pároddal szemben. Érezned kell, hogy mi az, ami már túlzás.
– Ha több sikertelen kísérletet (pl. dicséret, kétértelmű megjegyzések, sztorik mesélése tiétekhez hasonló élethelyzetről) tettél már arra, hogy kedvesed megértse az elvárásaidat, akkor célozgatások helyett egyértelműen add tudtára, hogy mit szeretnél. Támadás helyett (pl.: „Olyan figyelmetlen vagy!”) inkább fogalmazz így: „Úgy érzem, mostanában kevésbé figyelsz rám.
– Az elvárásaidnak mindig négyszemközt adj hangot!
– Ha már gyereketek is van, fontos, hogy mindegyik szerepeteket megéljétek, vagyis teremtsetek olyan helyzeteket, amikor csak ketten vagytok!