A társfüggésről – pszichológus szemmel

A történet valahol a negyvenes években kezdődött, amikor megalakult az Anonim
Alkoholisták szövetsége, és az alkoholisták feleségei – attól a felismeréstől hajtva, hogy van bennük valami közös – ugyancsak önsegítő csoportokat hoztak létre. Kezdetben úgy tűnt, mindannyian csupán áldozatok. A hatvanas években kibontakozó családterápiás iskolák fogalmazták meg azt a tételt, hogy a család egy rendszer, amelyet tagjai sajátos elvek szerint működtetnek. Például egymást kiegészítő szerepeket alakítanak, s ez tartja őket össze. Mondjuk, az alkoholista férj iszik, a felesége pedig meg akarja menteni.

Ha a férjet kérdezzük, ő azt mondja, nem tudja, miért iszik, szeretné abbahagyni, de időnként egyszerűen rátör „valami”, és akkor innia kell. Esetleg arról beszél, hogy most döntő elhatározásra jutott, vége az ivásnak, már két hete nem iszik. Egy hét múlva persze halljuk majd, hogy „baleset” történt, minden akarata ellenére egy névnapon mégiscsak megint leitta magát. A feleség arról beszél, hogy a férje beteg, és hogy ő mennyire szereti, és évek óta keresi a módját, hogyan gyógyíthatná meg. Újra és újra hisz neki, ápolja, ha részegen hazatántorog, ilyenkor a Megmentő szerepét játssza, máskor meg az Üldözőt, aki veszekszik, megesket, nyomoz, ellenőriz, hogy elejét vegye az újabb tivornyának. A feleség gyakran hivatkozik a gyerekekre is, hogy nekik apa kell. A kívülállók nem értik, mi köti a feleséget alkoholista férjéhez, tanácsolják, váljon el, de az asszony úgy érzi, cserbenhagyná a férjét. Az ilyen házasságok gyakran azzal érnek véget, hogy az alkoholista férj meghal, vagy a feleség és a gyerekek olyan mértékben mennek tönkre, hogy végül elkerülhetetlen a válás. A hetvenes-nyolcvanas évektől a szakemberek – családterapeuták, pszichológusok, kutatók – kezdték felismerni, hogy ez a típusú társfüggés nem korlátozódik az alkoholizmusra, hanem bármilyen romboló szenvedéllyel kapcsolatban állhat. A házastárs lehet kábítószerfüggő, szenvedhet játékszenvedélyben, kóros szexfüggésben, lehet krónikus munkafüggő vagy éppen munkakerülő, lehet elmebeteg, betegesen féltékeny, agresszív stb. A Soha többé társfüggést! című, nyolcmillió példányban eladott könyv szerzője, Melody Beattie szerint a társfüggő személy hagyja, hogy egy másik ember határozza meg életét, s ő ennek a viselkedését akarja megszállottan befolyásolni. A definícióban már nyoma sincs konkrét szenvedélynek, csupán két fontos elemet tartalmaz.

A vegytiszta társfüggés

Ha ilyen lecsupaszítottan vizsgáljuk a társfüggést, hirtelen ráébredhetünk arra, hogy ez sokkal gyakoribb, mintsem gondolnánk. A kirívó példákat könnyű felismerni, és könnyű tőlük elhatárolódni. De vegyünk néhány mindennapi esetet.

• A férj már évek óta arra hivatkozva nem dolgozik, hogy nem talál eszéhez, tehetségéhez, képzettségéhez méltó munkát, felesége pedig túlmunkákat is vállalva gürizik, hogy eltartsa a családot.
• A nő tíz-tizenöt éve egy házasember szeretője, már lassan „kifutott” az időből, de még mindig arra vár, hogy a férfi majd egyszer elválik, és akkor lesz neki is gyereke és családja.
• A feleség tíz-tizenöt éve asztrológustól kineziológuson át pszichoterapeutáig jár, hogy végre megértse, miért nem szereti őt a férje. Egy nap aztán kiderül, hogy a férj vagy autista, vagy évek óta szeretője van.
• A feleség boldogtalan háztartásbeli, neveli a gyerekeket, ellátja a ház körüli teendőket, miközben a férje fontos emberként éjt nappallá téve dolgozik, este későn jön haza, külön alszanak, kapcsolatuk már régóta formális.

Mi hát a lényeg?

A társfüggés magyarázata sosem a „másikban” rejlik. A világon mindig vannak szenvedélybetegek, önjelölt, munkaundorban szenvedő zsenik, vannak agresszív pszichopaták, munkamániások, szeretni nem tudók. A kérdés mindig az, kik és miért választják éppen őket, miért kapaszkodnak beléjük, miért hiszik azt évtizedeken át, hogy a másik megjavulásával oldódik meg az életük. A társfüggés egyik legalapvetőbb oka mindig az értéktelenség, a szerethetetlenség mélyen fekvő érzése. A társfüggők mindig olyan családból jönnek, ahol alapélményük, hogy őket nem szereti senki.

A témáról bővebben a Nők Lapja Egészség magazin júliusi számában olvashatsz!

Tudtad?
A társfüggés egyik legalapvetőbb oka mindig az értéktelenség mélyen fekvő érzése. A társfüggők mindig olyan családból jönnek, ahol alapélményük, hogy őket nem szereti senki.

Képek forrása: Profimédia