Lassíts, és élvezd az életet! – Itt a Slow Life mozgalom!

Slow Food – Az ízek fontossága

Valamikor a nyolcvanas évek közepén Rómában, a híres Piazza di Spagna környékén gyorséttermet akartak nyitni, ami a lakosokból hatalmas felháborodást váltott ki. Tüntetést szerveztek, és demonstráció résztvevői egy tál penne elhajításával tiltakoztak a hamburger, valamint a mögötte meghúzódó életforma ellen. Így jött létre olasz kezdeményezésre a Fast Food ellenpólusaként a „Slow Life, Slow Food”, röviden az „Élj lassan!” mozgalom, amely szembeszállt a gyorsétkezdékkel,  az élelmiszer-termeléskényszerrel, és kiállt a helyi gazdaságok mellett. Itáliában felismerték, hogy ha kihal egy hagyományos íz, azt gyárilag nem lehet pótolni. Összefogást hirdettek, és sikerült mintegy száz országot maguk mellé állítani. A mozgalom alappilére a termelő közösségek boldogulásának segítése, a biológiai sokféleség megőrzése, az eltűnés veszélyének kitett termények és fajták megmentése, a mezőgazdasági termelés, a helyi értékek és közösségek támogatása, az ahhoz kötődő turizmus és az igényes étkezési kultúra elsajátítása. Fontos eleme a gyerekek tudatos nevelése, az élelmiszerek és ízek eredetének megismertetése.Hazánkban a mozgalom 2004 óta feltörőben van, az eddig működő hat csoport mellé újabb három-négy jelezte csatlakozási szándékát. Erdős Zoltán, a Slow Food magyarországi koordinátora tudatosságra szeretné ösztönözni a fogyasztókat. 
„A figyelmes vásárlás nem is annyira pénz kérdése, az igényesség pedig nem kizárólag a bioételekhez köthető, bár az őstermelők portékáinak előnyben részesítésével sokat tehetünk a minőségi táplálkozásért. Az ételek elkészítésénél térjünk vissza a hagyományos eljárásokhoz, kerüljük a levesporokat és az ízfokozókat. Az olcsó tömegtermeléssel egyre több nemes alapanyagot hagynak ki az élelmiszerekből. Ezeket az alapanyagokat kellene visszacsempészni, úgy, hogy visszatérünk a régmúlt szokásaihoz, módszereihez.”

Slow City – A minőségi élettér

A „nyugodt város” irányzata az olasz Citta Slow után a Slow City nevet kapta, és a környezet kizsákmányolásával szemben a mindennapok minőségi megélésére, a helyi sajátosságokra, értékekre helyezi a hangsúlyt. 1999-ben azzal a céllal hívták életre a mozgalmat, hogy támogassák az embereket az életvitel lassításában. A szövetség tagjai az élet minden területére beívódó, felgyorsult, zajos, zsúfolt városi élettel szemben szeretnének alternatívát kínálni. A Slow Cityben az erőszakos fejlesztések, a környezet kizsákmányolás helyett a mindennapi élet minőségére, a helyi sajátosságokra, az értékek megőrzésére helyezik a hangsúly. Magyarországról elsőként Hódmezővásárhely nyújtotta be pályázati anyagát, hogy csatlakozzon a mintegy 130 tagból álló nemzetközi mezőnyhöz. A terv egy olyan fejlesztéspolitika kialakítása, amely elsősorban a közösség igényeihez igazodik, a település kultúrájára, történelmére és hagyományaira építő beruházásokkal.
„A Slow City mozgalomhoz nem csatlakozhat bárki – mondja Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék munkatársa. – A szervezet szigorúan vett kritériumrendszer alapján dönt egy város csatlakozásáról. Például ötvenezer főnél nagyobb lélekszámú település nem is pályázhat. A mozgalom valós lélektani szükségletekre koncentrál. Felgyorsult világunkban kapkodóak a reklámfilmek, sebesek a járművek, a műszaki eszközöket rövid élettartamra tervezik, gondoljunk csak a „cseréld le, ha jó, ha nem, mert van már újabb” ideológiára! Eközben elfelejtünk megállni egy kicsit, hogy békésen szemléljük a világot, amelyben élünk. Hogyan adhatjuk át magunkat a nyugodt város élményének? Járjunk nyitott szemmel ott, ahol élünk! Figyeljük meg környezetünket, fedezzük fel a homlokzatokat, a házak és az ég mintázatát, a burkolatot, a csatornafedőket. Nem is gondolnánk, milyen érdekes élmények ezek!”

Slow Travel – Intenzív élményszerzés

Szakemberek szerint ahhoz, hogy az idegrendszerünk valóban megpihenhessen, minimum két hétre ki kellene szakadnunk a megszokott környezetből, a taposómalomból. A Slow Travel meghatározó eleme, hogy a helyi élet közel kerüljön a turistához, ami akkor lehetséges, ha egyszerre csak akkora területet próbálunk felfedezni, amekkora gyalog vagy biciklivel bejárható, eközben pedig úgy élünk, mint a helyiek. Az igazi Slow Travel utazó a sarki kisboltban vásárol, kimegy a piacra, beül egy kávéra a helyiek közé, és elkerüli a csoportos városnézéseket, inkább maga fedezi fel a környéket. Kibérel egy házat vagy lakrészt, és a konyhában sürgölődik, akárcsak otthon. Azáltal, hogy egy ideig úgy él, mint a helyi lakosok, a tapasztalásai, élményei sokkal intenzívebbek lesznek. Vajon idehaza mennyire terjedt el a Slow Travel utazási mód? Schlégl Ildikó idegenforgalmi szakember úgy látja, a magyar utazók többsége ragaszkodik a berögzült szokásokhoz, a napfényt, a tengerpartot és a megszokott üdülőhelyeket, városokat részesíti előnyben, de azért találkozni már a Slow Travel mozgalom előfutáraival is, akik kerülik az idegenvezetős-csoportos programokat.

A témáról bővebben a Wellness magazin decemberi-januári számában olvashatsz!